Keoma (DVD)

Egy szónak is száz a vége: nem jött be a Keoma, azt hiszem, hogy ezt érvekkel alá is támasztottam.

Nektek bejött, nekem nem. Ezen ne vesszünk össze.

Dalmát lentebbi soraiból azt vettem ki, hogy Ő is észrevett egyfajta művészi-vonalat a filmben: öregasszony = (neki) halál; nekem a Keomában megmaradt csöppnyi jót jelképezi.

Azért örülök, hogy így is sokan szeretjük a westernt, és annak is örülök, hogy ahányan vagyunk annyi véleményünk van, végül is ez így van rendjén. :)

Na látod,nem is a rendező magyaráz bele a filmjébe művésziességet,hanem te....

:))

A Quel maledetto treno blindato tényleg baromi jó film!De a Kobra napja is.A Keoma pedig egy jó film,Freddy csak a személyes ellenszenvét vetítik ki minden spagetti western filmre.

Az nekem mindegy, hogy ő hogy képzelte el a filmet, mert ha egyszer nekem úgy jön le, hogy a nyanya az a kis fikarcnyi jó Keomában, ami hosszú idők során még megmaradt benne, rendezői "belemagyarázás" nem változtat rajta. Meg persze annyira nem is érdekel ez a film, hogy újra megnézzem. :)

Na, épp a minap írtam egy másik oldalon, hogy sokak azért preferálják az euro-western irányvonalat, mert annó ezeket nyomatták, tehát a nosztalgiafaktor jócskán mérvadó, mikor valaki lehúzza az amcsi westernt, a italot meg méltatja.

Sundance: Egyszer meg kellene nézned a Keomát Castellari audiokommentárjával. Meglepődnél, milyen tudatosan építette fel a pali a filmjét.
De agitálni semmiképpen nem akarok. Ha nem tetszik, nem tetszik, de azért vagyunk egy páran, akiknek meg bejön.
Meg aztán ennek is van egy erős nosztalgia faktora. Amikor kis hazánkban bemutatták, nem sok westernt lehetett látni, akkor még Gojko Mitic volt a mi John Wayne-ünk. Akkoriban nagy dolog volt a Keoma, az Ezüstnyereg és a Sabata, na meg persze A hét mesterlövész, a Hatosfogat.

Film-noir faló annyira nem vagyok, annak a műfajnak vannak nálam sokkal nagyobb rajongói is. Bár a Dark Passage (1947) és a The Stranger (1946) kétségtelenül minden idők legjobb filmjei közé tartoznak szerintem - is.

(Csak úgy zárójelben: a The Maltese Falcon (1941), meg a The Big Sleep (1946) csak szimplán jók, nem fogtak meg annyira.)

Szerinted a Halált jelenti, szerintem meg, mikor - bár nem emlékszem pontosan - az öregasszony húzza valakinek a hulláját Keoma szeme láttára, mintegy elhal belőle a jó utolsó szikrája is: igazi mocsokká válik ő maga is; tehát az öregasszony az maradéknyi jó volt, ami még megmaradt benne hosszú idők ellenére is.

Látod, hogy félreértetted a filmet. Az öregasszony egyáltalán nem a lelkiismeretét jeleníti meg.

Érdekes, hogy Peckinpah majmolásról írsz. Szerintem pedig Peckinpahtől nyúlt le a legkevesebbet Castellari. Ha egy filmben lassított jelenet van, még nem biztos, hogy Peckinpah volt az ihletője. A vicc az, hogy a rendező saját bevallása szerint Sidney J. Furie-tól vett át a legtöbbet.
Én igazából egy művészieskedő motívumot tudnék említeni a filmből (a halál emberi alakban való megjelenítését), de nekem meg pont az tetszett a leginkább. A Jézus keresztrefeszítését idéző jelenettel sincs semmi baj, ennyi erővel a Conan, a barbárba is beleköthetnénk, pedig ott a fára szögezős jelenetet nem is Oliver Stone és John Milius találta ki, hanem Robert E. Howard.
Egyébként Castellari szerintem sem jó rendező, de néhányszor sikerült önmagát felül múlnia. Pl. az ős- Becstelen brigantikban, de nekem nagyon tetszett A tuareg bosszúja is, és az "anti-tálentum" Franco Nero főszereplésével is készített néhány ütős zsarufilmet, de ezek Sundance-nek biztos nem tetszenének, mert ugye a film noir, az az igazi.

Na ne mondjad már, hogy Franco Nero olyan frankó?! Meg hogy tetszettek Castellari gagyi lassításai (Peckinpahnél megvolt ezeknek a funkciója - itt meg szinte minden lövést, halált belassítanak -, és üteme (nem egyfolytában mentek ezek a slow-motionök).

A Butch Cassidy... meg legalább - ha úgy vesszük, hogy "bővelkedik" spagetti-elemekkel - nem giccses, nem túlzó: stílusos, hangulatos, azaz ízléses. És ez a kulcsszó ÍZLÉSES, a Keoma "művészi" megnyilvánulásai meg már közhelyesek (az öreg nyanya, mint Keoma lelkiismerete, jobbik énje).

Peckinpah meg Peckinpah. Kikérem az Ő nevében is ezt az állítást ( :)) ): " Peckinpah filmjei tele vannak Spagetti western elemekkel".

No látod,itt a kulcsszó.Peckinpah.A filmjei tele vannak Spagetti western elemekkel,de még a Butch Cassidy is bővelkedik velük.Az a helyzet,hogy a Spagetti western ha tetszik,ha nem,az igazi western.Az az amerikai vasaltinges próbálkozás élén a herceggel,eléggé felejtős téma.Persze lehet hogy neked az jön be jobban ezzel nincs is gond.De azért komoly filmeket leszarozni... és  kicsit olvasd már át miket irkálsz,nem vagy te zsurnaliszta. :)

...Hogy a giccsességéről már ne is beszéljek, no meg azokról a nevetséges gyerekkori "megrázkódtatásokról": "jajj kiközösítették a kis fattyúk a hosszú hajú angyal gyerkőzöt, hogy rohadjanak meg..."

"Nem tetszett, mert nevettem Peckinpah-majmolásán."

Inkább:

Nem tetszett, mert nevettem Peckinpah stílusának majmolásán.

"...röhögnöm kellett felszínes művészieskedő próbálkozásai"

Helyesen:

...röhögnöm kellett felszínes művészieskedő próbálkozásaiN

Nem tetszett, mert nevettem Peckinpah-majmolásán. Nem tetszett, mert röhögnöm kellett felszínes művészieskedő próbálkozásai. Nem tetszett, mert ki szereti Franco Nero antitalentumát? Woody Strode... Hát igen, ő az egyetlen jó dolog a filmben, bár őt is láttuk már jobb szerepekben (...Liberty Valance, The Professionals).

Nem is az, hogy zsigerből elutasítom a spagetti-éra westernjeit, de egyszerűen tele vannak hibákkal szerintem, meg tele vannak Franco Nero-val - vagy még rosszabbakkal...

Mondjuk inkább azt, hogy te nem érted, vagy csak zsigerből elutasítod az össze spagettiwesternt, mert csak a klasszikus amerikai western lehet jó szerinted. Tudom, az imdb nem mérvadó, de ha egy európai film átlaga 7,1, az mégis csak jelent valamit. Szerintem egy jó kis spagettiwestern, ami nem tartozik a legnagyobbak közé, de azért elég jó. Már csak a zenéje és Woody Strode miatt is érdemes megnézni.

Igazi anti-western, a legszarabb fajtából...

Köszi

Nincsenek extrák, és más a borító.

Meg tudja mondani valaki, hogy az új verzió miben különbözik a korábbitól?

Nagyon örülök neki. De azért az ajánlóban ésszerűbb lenne William Berger a Sabata vagy az első Sartana-film alapján emlegetni. Mégiscsak azok voltak a legnagyobb szerepei... Banjo, a vörös hajú muzsikus, meg a főgonosz a Sartanában.