Kedves Téglagyári Megálló és a többiek!
A Luca széke hasonlat sajnos igaz, de hogy lássátok, milyen küzdelem kiadni ezeket a filmeket, álljon itt két levél mindenféle kommentár nélkül...
Szomjas György levele a kiadóhoz:
Tisztelt Uraim!
Legutóbbi (január 22-i) levelemben kértem, hogy filmjeim további dvd kiadásától álljanak el. Ezt a levelemet azért nem hoztam nyilvánosságra, mert azt reméltem,hogy hajlanak a kompromisszumra. Most azt hallom, hogy kérésemnek nem kívánnak eleget tenni, és a kiadáson dolgoznak.
Megismétlem kérésemet: filmjeimet: a Kopaszkutyát és a Rosszembereket ne adják ki dvd-n!
Számomra nem bizonyultak megfelelő partnernek, ezért azt kérem, hogy egy héten belül a Fantasy Film írásban nyilatkozzon, hogy ezen filmek dvd-kiadásáról lemond. Ellenkező esetben sajtókampányt indítok és bebizonyítom, hogy visszaélve az átmeneti jogi helyzettel a szerzőkkel nem egyeztettek, extrákat nem tesznek a lemezekre, amelyeket gyenge minőségben adnak ki, mert megspórolják az optimális technikai megoldás magasabb költségeit.
Ha nincs más megoldás, a Hunnia Stúdió vásárolja vissza ezeket a jogokat.
A kért nyilatkozatot várva:
Szomjas Györgyfilmrendező
A kiadó válasza:
Tisztelt Szomjas György!
Először is elnézést kérek, hogyha szakmailag és emberileg bármilyen problémát okoztunk Önnek, nem állt szándékunkban. Sőt… Ámde a levelében foglaltakkal kapcsolatban vannak megjegyzéseim. Pár tényt muszáj a teljes sorozattal kapcsolatban általánosan is elmondanom előtte.
Azt gondolom, abban mindannyian egyetértünk, hogy a jelenlegi DVD kiadási rendszer nagy szégyene, hogy a hazai alkotások döntő többsége egyáltalán nem hozzáférhető a nagyközönség számára.
A Hunniával közösen két cég (CS&CS, Fantasy Film), úgy döntött, hogy felvállalva minden kockázatot, saját tőkéből, állami támogatás és segítség nélkül elkezdi ezeket a műveket DVD-n (a hozzáférhető anyagok felhasználásával) a lehető legigényesebb formátumban megjelentetni. Cégünk, a Fantasy Film már nem először tett ilyen kockázatos lépést, amikor Fellini és Truffaut rendezői sorozatot jelentetett meg duplalemezes kiadások formájában. (A szakmának egyébként érdemes lenne tanulmányoznia ezen kiadásokon keresztül, hogy más országokban milyen anyagok állnak rendelkezésre egy 50-60 éves film esetében is.) Ismét kiemelném, hogy saját erőből, állami és szponzori támogatás nélkül, a szakma több ellenérdekelt tagjának ellenállásától kísérve megvásároltunk minden olyan, a DVD kiadásához, a technikai színvonal emeléséhez szükséges anyagot, melyeket egyébként a filmek jogtulajdonosának lenne kötelessége a kiadáshoz biztosítani, de ezek több esetben az egykori gyártási körülmények és a mai hozzáállás miatt egyáltalán nem állnak rendelkezésre. Fotók szerzői jogait vásároltuk meg, mert ezek sem voltak elérhetőek a kiadáshoz. Nem elégedtünk meg azzal, hogy a filmből kifotózott képekkel igénytelen borító készüljön. Az esélyegyenlőség jegyében minden egyes filmre saját költségünkből elkészítettük a halláskárosult feliratot, amely magyar filmek kiadása esetében soha nem történt meg. Abban az esetben, ha reális áron tudtunk hozzájutni, megvásároltuk az angol feliratlistát és saját költségünkre elkészítettük az angol feliratozást, hogy a külföldiek számára is élvezhetővé és megismerhetővé váljanak a filmek. (Természetesen, ha olyan irreális árat kérnek – Hungarofilm – amely már a nevetségesség határát súrolja, azzal komoly kiadóként nem tudunk foglalkozni.) A fentiek tükrében azt gondolom, hogy minden megtettünk annak érdekében, hogy igényes kiadásokat jelentessük meg. Ettől függetlenül nem a mi dolgunk a magyar filmkincs anyagainak megőrzése, felújítása, kezelése.
A magyar filmvagyon megjelentetésénél eddig nem nagyon volt koncepció. Az eddigiekben más kiadóknál megjelent magyar filmek (főleg a háború előtti alkotások) mind a technikai mind grafikai kivitelezése hagy kívánni valót maga után, mi megpróbáltunk egységes koncepció alapján dolgozni és kezdeményezésünket mind a sajtó munkatársai, mind a szakma körében elismerésre talált.
Mivel mi a filmek jogtulajdonosával állunk közvetlen kapcsolatban, aki ellenőrző szerepet végez, illetve szükség szerint kapcsolatot tart az alkotókkal, nem a mi kötelességünk – és nincs is erre kapacitásunk, hogy a filmek valamennyi alkotójának, stábtagjának és szereplőjének közvetlen bevonásával, azok véleményezésével történjenek a kiadások, ennek ellenére természetesen minden segítségnek örülünk, főleg ha ez a segítség a gyakorlatban is megvalósul és azt segíti elő, hogy még igényesebb kiadások készülhessenek. Ezúton Önt is felkérjük, hogy a saját filmjei esetében segítse munkánkat, ahogy más alkotók is megtették (Szabó István, Gárdos Péter, Rudolf Péter, Zsótér Sándor, Bereményi Géza – és még sorolhatnám) A fentiek alapján levelének azon részét, melyben arra kér minket, mint „partnerét”, hogy álljunk el a kiadástól, nem tudom értelmezni, mivel semmiféle jogviszony nem áll fenn közöttünk. Ami a kiadás minősítését illeti, a vádjait kategorikusan visszautasítom, mivel a rendelkezésre álló legjobb anyagok alapján dolgozunk jelenleg a kiadásokon, közösen a Filmintézettel és a jogtulajdonos Hunnia Filmstúdióval.
Ismételten kérjük, ahogy azt személyesen is megtettük az Önök közgyűlésén, ahová mi elmentünk (másokkal ellentétben), bizonyítva ezzel is jó szándékunkat, hogy segítsen abban, hogy az Ön által rendezett filmek kiadása még igényesebb formátumban jelenhessen meg. Szeretnénk egy rendezői interjút készíteni, melyben életéről és pályájáról beszélne. Remélem, a korábban mások miatt megromlott viszonyt mi közösen helyre tudjuk állítani.
Budapest, 2007 május 23.
Üdvözlettel
Kárpáti Gábor Ügyvezető ig.