Kíváncsian várom a kiadványt, és éppúgy beszerzem, mint a az olyan klasszikusokat, mint a FOTOGRÁFIA vagy a MEGÁLL AZ IDŐ.
Visszatérve Jancsó filmjére, örülhetünk, hogy egyáltalán elkészült, hiszen a NOSZF 50. évfordulójára tervezett filmek csalódást okoztak az elvtársaknak. Mint arról írtam, Klimov AGÓNIÁ-ja akkor el sem készülhetett, Alekszander Aszkoldov A KOMISSZÁR című filmje pedig szintén évekig dobozba került. Jancsó filmje tulajdonképpen némi cenzúrával megúszta a dolgot.
Mulatságos olvasmány a film megszületésének általam emlegetett szovjet dokumentációja, különösen a meztelenségre vopnatkozó részek:
„Ez a probléma nem először merül fel. Még G. Mdivani forgatókönyvének elkészülte előtt Jancsó Miklós előterjesztett egy vázlatot, amely zsúfolva volt meztelen és vetkőző nőkkel. A vázlatot »hősnőivel« együtt elutasítottuk. A forgatókönyvön végzett munka során nemegyszer támadt vita ez ügyben, de a magunk részéről mereven elutasítottunk minden kísérletet a sztriptízváltozatok becsempészésre.
Jancsó Miklósnak három filmjét láttam, köztük a legutóbbit, a nemzetközi sikert aratott Szegénylegényeket. Mindháromban szerepelnek meztelen nők. Nálunk rövidített változatban mentek ezek a filmek, de Magyarországon rövidítések nélkül. Amennyire 12 napos magyarországi látogatásom folyamán meg tudtam ítélni, a hasonló epizódokat tartalmazó filmek ott kedvező fogadtatásra találnak. Bárkivel is folytattam beszélgetést erről a témáról (többek között a stúdió vezetőivel), álláspontunkkal szemben ironikus, leereszkedő hangnemet tapasztaltam.
Jancsó megígérte, hogy átgondolja a hősnő viselkedését, de természetesen nem azért, hogy elhagyja a vetkőzést, hanem hogy motiváltabbá tegye. Az egyetlen engedmény, amelyre jelenleg hajlandó volt, a hősnő nemzetiségének megváltoztatása. A női szerepre lengyel színésznőt akar fölkérni, és a hősnő a szerep szerint is lengyel lesz.”
