Ne legyünk már képmutatók. Miért kellene két nevében is KERESKEDELMI televíziót, tehát vállalkozást okolni a népbutításért. A legutolsó tanyán is fogható legalább húsz magyar nyelvű TV-csatorna és még a hangyanemesítőknek is akad külön tematikus csatornájuk, tehát ha valaki nem akar Mónika show-t nézni, akkor is van választása. Én sem szerettem, hogy hajnali kettőkor kezdődött a West Wing, de teljesen megértem, hogy a lakosság 99%-a nem akar este nyolckor bonyolult, politikával átszőtt körmondatokat értelmezni, vagy depressziós maffiózók lelki problémáin agyalni, amikor sokkal egyszerűbb dekódolni, hogy miért is adott marha nagy pofonokat Bud Spencer és Terrence Hill a rosszfiúknak. A ker. TV-k a minél nagyobb közös halmazt szeretnék megfogni maguknak, ez pedig nem a gondolkodó ember, hanem a nem gondolkodó tömeg, amely világszerte többségben van.
Pont ezért felesleges anyázni azért, hogy a DVD-piacon miért jelennek meg tömegesen Van Damme-filmek amikor Antonioni-t is lehetett volna azért a pénzért venni a külföldi jogtulajdonostól, csak éppen a Van Damme-ból öccázér a Teszkóban el lehet adni tízezret, az Antonioni rajongók (az a kétezer) 80%-a meg megszokta, hogy majd úgyis lesz akcióban, tehát 3000-ért ott hagyja a polcon, 2-300 eladott darabbal meg frankón mínuszban lenne a kiadó.
Ha a TV2 és az RTL-KLUB a számunkra értékesnek, nézhetőnek tartott műsorokkal pakolná tele a főműsoridőt, a közizlés semmit nem változna, csak többen kapcsolnának át a Story TV-re. A TV2-n még A férjem védelmében is akkora bukta, hogy az évad közepén el is tűnt a műsorsávból (rendelhetem meg Angliából), pedig szerepel benne Mr. Big, meg Hathaway nővér is, és azért olyan nagyon nem bonyolult egyik eset sem, de tény, hogy többet kell rajta gondolkodni, mint Bud Spencer pofonjain.