Jujj, megvettem Vujity Trutymó első Pokoli Történetek könyvét, a csernobili riport érdekelt... Valóban Pokoli! Pokolian gyomorforgató, Story újságokra emlékeztetőek a fordulatok (a halott város előtt állva zihálást, osonást hall hősünk...). Szerintem Trutymóból zseniális katasztrófaregény-író válhatott volna, ha befejezi időben ezt a bohóckodást. Az már csak hab a tortán, hogy mikrosilvert ír a Sievert helyett, hiába, érti Ő a dolgát :)
Szegény Tvrtko az egész szöveg alatt, szinte minden második mondatban azt ecseteli, mekkora veszélyben vannak most, micsoda fertőzéseknek vannak kitéve, de mindez annyira bulváros, hogy ha lenne egy hatásvadszáméter, kiakadna a számláló (vagy 50 mikrosilvert mutatna? :D ). A csernobili zónában, sőt, akár a pripjatyi lakótelepen is biztonságos az akár két napos ottartózkodás is, védőruhában pedig teljesen nyugodtan lehet ott dolgozni, egy-két éve volt is egy magyar kutatócsoport, egy hetet voltak a zónában tizen, bementek a lakótelepre is (és nem csak 15 percre!), és még most sem világítanak, de ha ez nem elegendő bizonyíték, ott vannak a pontos mérések is.
A csernobili út beszámolója tehát borzalom, ellenben a kamionos oknyomzóriport érdekes, bár szubjektív, de azért egy ilyen könyvben bőven megengedhető. Mondjuk elég émelyítőek az áthallások a katasztrófa éjszakájára, sosem hallottam róla, hogy az erőműben dolgozó operátorok vezettek volna naplót, amit ráadásul óránként frissítettek, de sebaj.
A többit majd valamikor átnyálazom, de a Tvrtko iránti lelkesedésem egyre jobban lelombozódik. Freitől persze messze van, de sajnos azt az utat járja. Apropó Frei, belenéztem a legutóbbi riportjába (annyira lényeges sztori volt, hogy még a House dokit is törölték miatta, pedig az elég nézett műsor). Tamás atya nem hazudtolta meg önmagát, ugyanaz a seggfej, mint korábban. Milliomos körökben mozgó, önimádó gyökér, saját véleményét minden elé állító, ötszázezres öltönyökben mászkáló sutyerák.
Szegény Tvrtko az egész szöveg alatt, szinte minden második mondatban azt ecseteli, mekkora veszélyben vannak most, micsoda fertőzéseknek vannak kitéve, de mindez annyira bulváros, hogy ha lenne egy hatásvadszáméter, kiakadna a számláló (vagy 50 mikrosilvert mutatna? :D ). A csernobili zónában, sőt, akár a pripjatyi lakótelepen is biztonságos az akár két napos ottartózkodás is, védőruhában pedig teljesen nyugodtan lehet ott dolgozni, egy-két éve volt is egy magyar kutatócsoport, egy hetet voltak a zónában tizen, bementek a lakótelepre is (és nem csak 15 percre!), és még most sem világítanak, de ha ez nem elegendő bizonyíték, ott vannak a pontos mérések is.
A csernobili út beszámolója tehát borzalom, ellenben a kamionos oknyomzóriport érdekes, bár szubjektív, de azért egy ilyen könyvben bőven megengedhető. Mondjuk elég émelyítőek az áthallások a katasztrófa éjszakájára, sosem hallottam róla, hogy az erőműben dolgozó operátorok vezettek volna naplót, amit ráadásul óránként frissítettek, de sebaj.
A többit majd valamikor átnyálazom, de a Tvrtko iránti lelkesedésem egyre jobban lelombozódik. Freitől persze messze van, de sajnos azt az utat járja. Apropó Frei, belenéztem a legutóbbi riportjába (annyira lényeges sztori volt, hogy még a House dokit is törölték miatta, pedig az elég nézett műsor). Tamás atya nem hazudtolta meg önmagát, ugyanaz a seggfej, mint korábban. Milliomos körökben mozgó, önimádó gyökér, saját véleményét minden elé állító, ötszázezres öltönyökben mászkáló sutyerák.
0
