Hannibal - Első évad (spoileres)

Már egy ideje lehetett hallani, hogy sorozat készül Hannibal Lecter figurája köré építve, de én nem vártam. Nem vártam, mert nálam Anthony Hopkins = Hannibal Lecter. És noha nagy kedvencem az ő főszereplésével készült három film (de még Az embervadászt is szerettem), a 2007-es eredet filmet már nem is néztem meg nélküle. Aztán eljött a sorozat, bemutatták, nem nagy sikerrel, de ahol csak olvastam róla, többnyire nagyon pozitív véleménnyel voltak a sorozat iránt, így én is tettem egy próbát. Aztán még egyet...
A sorozat második évada hamarosan látható lesz az NBC (és az AXN) műsorán. A sorozat alkotóját, Bryan Fuller-t sokaknak talán nem kell bemutatni, olyan közönség és kritikus kedvenc sorozatok köthetők a nevéhez, mint a Haláli hullák, Halottnak a csók, én nem sokkal ezelőttig viszont nem is ismertem, még úgysem, hogy nem is egy Star Trek: Deep Space Nine epizód köthető a nevéhez. Ambíciózus vállalkozásnak tűnt az elmúlt 20 év legismertebb, (legkedveltebb?) gonosztevőjét a tévé képernyőkre varázsolni, ráadásul Anthony Hopkins nélkül. A sorozat alapjául a Vörös sárkány c. regény szolgált, igaz csak a karakterek szempontjából: a jó doktor mellett természetesen itt van Will Graham és Jack Crawford, de komolyabb szerepet kap Freddy Lounds is, és még Dr. Chilton-nal is találkozhatunk. De az események még a regény előtt játszódnak, de nagy bánatomra, nem a 70-es években, mint a könyvek szerint kellene, hanem a jelenben. Így aligha köthető a filmekhez a sorozat, így aligha beszélhetünk előzménysorozatról, de ezt most már nem is bánom! Mert minden várakozásomat felülmúlta a sorozat!
Will Graham ugyan a legjobb bűnüldözők közé tartozik, de a különc, depressziós, emberkerülő Will-t már egy már csak a katedrának él, az FBI Akadémián oktat. Egészen addig, amíg az FBI Viselkedéstudomány-részlegét vezető Jack Crawford egy megállíthatatlannak tűnő sorozatgyilkos kézre kerítéséhez kéri Will segítségét. Graham ugyanis rendelkezik egy különleges képességgel, melyet egyszerre él meg áldásként és átokként: empatikus képességeinek köszönhetően a legszörnyűbb gyilkos pillanatnyi elmeállapotába képes beleélni magát, hogy aztán a gyilkos fejével gondolkodva találjon bizonyítékot. Ez a képesség azonban kétélű fegyver: minden egyes alkalommal Will lelke is egyre sötétebbé válik. Ugyan Dr. Bloom, Graham régi ismerőse ellenzi az ötletet, hogy aktívan segítse az FBI munkáját, de végül egy feltétellel belemegy, hogy Will-t bevonják a nyomozásba: ha egy olyan szaktekintély, mint Dr. Hannibal Lecter maga felügyeli Will-t. Így jön létre az első találkozás Graham és Lecter között. A visszahúzodó, bizalmatlan Will hamar rájön, Dr. Lecter segíthet neki a felesleget lehámozva gyorsabban eljutni a gyilkosokhoz, ugyanakkor a pszichiáter egyfajta tudományos előrelépésként tekint Will-re: ámulatba ejti képzelőereje, és a fokozatosan elhatalmasodó elmebajt sem vizsgálhatta még ilyen közelről. De a doktor mást is észrevesz: mind inkább barátként tekintene Will-re, sem mint páciensként, de olykor ő maga gördít akadályokat az ügynök elé, miközben ízletes vacsorák közepette számol be Jack-nek Will állapotáról. És régi hiányosság, de végre láthatjuk, Lecter mivel is töltötte szabad éveit, a kulináris fogásait látva pedig gyakran támad az embernek étvágya, no nem feltétlenül abból az alapanyagokból, melyből ő főz!
Már az első, közösen elkapott gyilkos, a „minnesotai gébics”, számos kérdést hagy maga után, de még ennél is fontosabbat: egy lányt, akiről mind Will, mind Hannibal gondoskodni szeretne: egyikük bűntudatból, másikuk viszont inkább mentoráltat lát a lányban, akit támogathat. És ez a háromszög az évad végéig szolgál még meglepetésekkel. Azok, akik egyfajta CSI vagy Gyilkos elméknek gondolnák a sorozatot és csak ezért nem vágtak bele, azoknak üzenem: szó sincs ilyenről. Bár országos csatornán fut a sorozat, az előbb említetteknél jóval borúsabb, komolyabb darabról van szó, ahol maga a nyomozás mint egy másodlagos, sokkal inkább egy utazás a sorozat az emberi pszichébe.
A nyomasztó légkört csak fokozzák a festményszerű álomjelenetek, ahogy megelevenedik a képernyőn Will lázálma és hatalmába keríti a sötétség. Mindemellett az éppen aktuális gyilkosságok is sokkal durvábban, kendőzetlenebbül kerülnek bemutatásra, mint az elmúlt években megszokott sorozatoknál. A Hannibal kétségkívül inkább mutat rokonságot a kábeltévék sorozataival, de erős karakterei és látványvilága messze átlagon felülire is emelik a sorozatot. Ugyanakkor, az első néhány rész után kellett egy kis szünet, hogy újra elmerüljek a sorozatban, aztán már csak azon vettem észre magam, hogy vége is. De február 28-án folytatódik a második évaddal, mely egy sokkal zaklatottabb évad igéretét rejti magában.
Az alkotók szándéka szerint igyekeznek a könyvek alapján terelni az eseményeket, de ki tudja, meddig tartják magukat ehhez. Tény és való, van hely és idő, amit kitölthetnek, anélkül hogy a Vörös sárkány történetét befolyásolnák, de az igéretek szerint már nem húzzák olyan sokáig, úgyhogy 1-2 éven belül a „Chasepake-i mészáros” is lebukik, ha nem hamarabb, ugyanis már kezd Hannibal álarca repedezni. Nagyszerű volt, ahogyan lassan, de Will számára kezd összeállni a kép, más kérdés, hogy könnyen lehet, a későbbiekben ő maga is csak betegségének fogja betudni, mit is látott meg a doktorban…
Bővebben tényleg nem tudok mit írni, mert már így is sokat fecsegtem, úgyhogy még a színészekről ejtenék pár szót: Hugh Dancy-ről előzetesen senki sem gondolta volna szerintem, hogy ilyen nagyszerűen fogja megformálni Will-t, aki sokkal depresszívebb, szomorúbb karakter mint a korábbi feldolgozások során bárki. Bocs, Edward Norton, de mellette már-már egy normális zsarut formált meg a Vörös sárkányban. Ha már Dancy meglepetést okozott, akkor Mads Mikkelsen egyszerűen bravúrosan alakítja Hannibal-t. Egy visszafogott, elegáns, hideg figura, aki szépen lassan bontakozik ki a szemünk láttára azzá, akivé válnia kell, nem hittem volna, hogy egyszer ezt leírom, de tökéletes Hannibal Lecter-nek bizonyult a dán színész. Jack Crawford-ot is többen eljátszották már korábban, erre Fuller-ék előhúztak a kalapból Laurence Fishburne-t, és milyen jól tették! Mintha csak a mackós, tekintélyt parancsoló Fishburne-re írták volna a szerepet, pedig nem igen változtattak a karaktereken a könyvekhez képest. Viszont itt nem álltak meg Fuller-ék és ha már Crawford más bőrszínt kapott, akkor náluk Freddy Lounds miért is ne lehetne nő? Így csak még inkább rámenős, a szenzációért bármire kapható lett a karakter, aki immár nem egy újságnak ír, hanem saját blogjának, de ez a apró módosítás is remekül működik. Ahogyan az is, hogy a Vörös sárkány könyvet jól ismerőknek nyílván meglepő, de Dr. Alan Bloom karakteréből is nőt csináltak, akit immár Alana-nak szólítanak és ennek rendje szerint kiderül, közelebb áll Will figurájához. Dr. Chilton maradt ugyanaz a tenyérbemászó, flegma figura, akit megismertünk, természetesen más színésszel, mint eddig, tehát ezen a téren is elvonatkoztatnak a filmektől, egyedül egy-két zenei választásban tisztelegnek a korábbi filmek előtt, de még milyen hatásosan! A további szereplőkre szintén egy rossz szót nem lehet mondani, Abigail, vagy épp Dr. Gideon is eltalált egy karakter lett, nem beszélve a pszichiáter pszichiáteréről, Dr. Bedelia Du Maurier-ről akit az X-akták Scully-ja, Gillian Anderson játszik tökéletesen, és akinek karakterében sokkal több van, mint elsőre vagy másodikra mutatja magát…
Összeségében tehát elmondható, a sorozat egy teljesen más megközelítésben mutatja be Hannibal Lecter-t, mint eddig bárki, de nem is annyira a jó doktoron, mint inkább Will Graham-en és környezetén van a hangsúly. És nem mondanám ugyan, hogy a többi gyilkos töltelék lenne, mert jól megírt, visszataszító karaktereket alkottak meg Fuller-ék, ráadásul a legtöbb ügynek hosszú távú lecsengése is lesz, de a fő hangsúly Will és Hannibal kapcsolatán van, kiváncsian várom, hogy a nagyszerűen felvezetett finálé után a sorozat főhősei hová jutnak el a második évadban…
10/10 az egész sorozatra, rég nem volt ilyen izgalmas vállalkozás a tévében!
Érdekesség: Hugh Dancy elborult figurájához nyilván nem jött rosszul, hogy Dancy felesége az a Claire Danes, aki egy másik sorozatban a CIA nem kicsit defektes ügynöknőjét alakítja. Nem szívesen lennék náluk vacsoravendég…