Berendelve. :)
Az Oldboy trailerét még 2004 végén láttam, a történet érdekesnek tűnt, de azért gondolkodtam rajta, hogy megnézzem-e moziban. Végül haverommal úgy döntöttünk, hogy megnézzük ezt a koreai filmet, aztán lesz ami lesz. Művész mozi és popcorn-kóla, mint később kiderült ennek a kombónak a második fele teljesen felesleges volt, mert ez nem az az evős-ivós film. A vége totális katarzis, a 2 órás hazaút csendjét néha 1-2 "ezt nem hiszem el" vagy "ilyen nincs" szakította meg, olyat láttam, mint eddig még soha. Még az elkövetkező 2-3 hétben is naponta többször előkerült a nem mindennapi mozi, haverral egyszerűen nem tértünk magunkhoz a film zsenialitásától. Ezt követően szépen utánanéztem a Sympathy for Mr Vengeance-nek és Park többi filmjének, a Sympathy for Lady Vengeance óta pedig valós időben követem filmográfiáját. Park Chan-wook elég hamar a kedvenc rendezőmmé nőtte ki magát, Bosszú-trilógiája pedig a valaha készült legjobb variáció egy témára.
A Sympathy for Mr Vengeance vizuális megoldásaiban bravúros, ahogyan a bosszú körbejár, az pedig egyenesen zseniális. Nem marad olyan cselekedet, amit ne torolna meg valaki, a jószívű süketnéma sráctól kezdve az ártatlan családapán keresztül mindenki a bosszú elkövetője és egyben szenvedő alanya. A képivilág közel sem olyan stílusos (egyszerű és mindenféle CGI-t nélkülöző), mint Park későbbi filmjeiben, de a végletekig letisztult operatőri munka és a filmzene helyetti hanghatások alkalmazása egy rendkívül nyomasztó hangulatot eredményez, tökéletes nyitófilmje a trilógiának. 9/10
Oldboy. A FILM. Az új évezred legnagyszerűbb alkotása. Az új évezred legjobb színészi alakítása (Choi Min-sik). Az egyik legszebb score, ami valaha napvilágot látott. Sok ilyen és ehhez hasonló mondatot tudnék még írni, de teljesen felesleges, a film magáért beszél. Park megalkotta főművét, aminek alapjait egy manga szolgáltatta, de az alapanyagot rendesen átgyúrva varázsolta a vászonra a valaha készült legjobb bosszútörténetet. Az Oldboy több egy szimpla vendetta movienál, Park legnagyobb inspiráció mind visszaköszönnek az alkotásban, Kafka, Hitchcock és még sokan mások jelen vannak a filmben. Brutális, filozofikus, elgondolkodtató, csavaros, katartikus, humoros, stílusos, egy rendkívül összetett és nehezen feldolgozható élmény. 10+/10
A Sympathy for Lady Vengeance teljesen más utakat jár, mint a trilógia első két része. Lee Geum-ja története sem nélkülözi az erőszakos jeleneteket, de a főhősnő a bosszú felé vezető út mellett egyszerre indul el a megváltás ösvényén is. Nincsenek hatalmas csavarok, idézhető dialógusok, a képek mesélnek, méghozzá nem is akárhogyan. Park vizualitása lenyűgöző, a film minden képkockája apró részletességgel kidolgozott és végletekig stilizált (ami sokak szemében visszatetszést kelt, pedig ebben az esetben nagyszerűen működik). Jo Yeong-wook score-ja ismét mesés, együtt él a történettel. A Lady Vengeance hatalmas stílusbravúr és mint ilyen egy cseppet sem lóg ki a trilógiából. A Mr Vengeance nyers erőszaka, az Oldboy felkavaró és megbotránkoztató végkimenetele mellé tökéletesen illeszkedik a Lady Vengeance már-már lírai és felemelő bosszúja. És az befejezéssel az út végén egy aprócska fény is feltűnik, Park a nézőt is feloldozza a nem mindennapi utazás után. 10/10
Biztos vagyok benne, hogy a Mr Vengeance is jobban tetszene, csak az a legnagyobb baj, hogy az Oldboy-t láttam először, attól meg ugye nem lehet jobb. De hamarosan újranézem, mert a trilógiából ezt láttam a legkevesebbszer és egyedül ezt nem sikerült még moziban megtekinteni (és nagyon úgy néz ki, hogy ez sajnos változatlan marad). A Lady Vengeance igazi zsenialitása pedig több nézés után tűnik fel, sokkal több van benne, mint elsőre látszik, érdemes többször nekifutni, bár ez igaz a trilógia mindhárom filmjére.
Park Chan-wook többi alkotásáról röviden:
Első rövidfilmje a Simpan még részben fekete-fehér, de már itt érződik, hogy ez az ember tud valamit. A történet egy hullaházban játszódik, ahol az érintett felek arról vitatkoznak, hogy ki is az elhunyt hozzátartozója. Kamaradráma egy jó adag fekete-humorral nyakonöntve, szép kezdés egy filmes pályafutáshoz. 10/10
Park Chan-wook első nagyjátékfilmje (Joint Security Area) Észak- és Dél-Korea ellentétét mutatja be 4 katona (2 északi és 2 déli) szemszögéből a barátságon keresztül. Egyedülálló módon a két tábor katonái között nem tesz különbséget, az egységes Korea eszméje kerül a vászonra. Politikai-thriller és dráma nagyszerű elegye, az egyik legjobb háborúellenes film. Itt még csak nyomokban fedezhető fel a Park-ra olyannyira jellemző stílusos képi világ, most csak apróbb dolgokkal kápráztat el (ennek ellenére nem kevésbé zseniális), a filmet maximálisan alárendelte a történetnek és a kőkemény mondanivalónak. Lee Yeong-ae, Lee Byung-hun és Song Kang-ho szokás szerint jól játszanak, kevésbé híres társaik is nagyszerű munkát végeztek. 10/10
Közreműködött még az If You Were Me-ben egy N.E.P.A.L. (Never Ending Peace And Love) című rövidfilmmel, ahol egy ártatlanul meghurcolt asszony történetét meséli el dokumentumfilmes formában. Nagyon jó kisfilm, de itt van egy tőle jobb is. 9/10
A Three Extremes egy remek horror-antológia, ahol minden rendező kitesz magáért. Bár itt Takashi Miike és Fruit Chan részei is iszonyat erősek (a Dumplings 1,5 órás változata nem mindennapi élmény), de a pálmát mégis Park viszi a saját bosszútörténetével. A The Cut olyasmi, mint a Saw, de mégis jóval több annál. 10/10
Az I m a Cyborg, but that s OK szintén nem egy könnyű darab, a legtöbb erőfeszítést a nézőtől Park ezen filmje kívánja meg. Már megnéztem háromszor, de még mindig fedezek fel benne új dolgokat. Ez egy olyan alkotás, amit különböző időpontokban megtekintve teljesen másképpen lehet értelmezni. Mondjuk ki másnak jutna eszébe egy olyan romantikus-vígjátékot megrendezni, ami elmegyógyintézetben játszódik és nem mellékesen a létezés értelmét feszegeti? Nagyon sokan (köztük én is) kíváncsiak voltak, hogy Park Chan-wook vajon mivel rukkol elő a Bosszú-trilógia után, a legtöbbeket meglepte a válasz. Én is csalódtam benne, de pozitív értelemben. Park bebízonyítta, hogy milyen remek rendező, aki mindig képes megújulni és nem hódol be az aktuális trendeknek. Az I m a Cyborg, but that s OK merőben eltér eddigi munkáitól és teljesen más oldalát mutatja meg. 9/10
Következő filmje pedig egy vámpíros horror lesz Song Kang-ho-val, a jelek szerint 2009-ben. Már alig várom.
