Én abszolút megbízom a készítőkben, onnantól kezdve meg hogy a regények írója George R. R. Martin is ott sertepertél a forgatókönyvek körül, számomra garanciát nyújt, hogy a lehető legjobb feldolgozások kerülnek képernyőre. Az egy dolog, hogy az olvasó esetleg máshogy képzeli el a leírtakat. Egyébként meg követem azt a gyakorlatot, hogy bevárom amíg a szinkronizált változat végigfut és csakis akkor kezdek neki a teljes évadnak. Egyrészt rengeteg a szereplő, szövevényes a sztori, amit könnyebb úgy befogadni, hogy közben nem kell még az olvasással is bíbelődni, több idő marad a színészi játék és a háttér élvezetére, másrészt meg nagyon ellene vagyok az "egy hét egy epizód" tempónak. Az ember végigül egy háromnegyed órás, 50 perces fejezetet, aminek általában valami felfokozott módon van vége. Utána egy sor mérgelődés van, hogy most megint várni kell, hogy kiderüljön, mi a franc lesz a folytatásban, aztán még másnap is megy az agyalás, aztán harmadnap már csak kisebb intenzitással, negyedik napra szinte felejtődik, ötödik-hatodik napon már másra terelődik a figyelem, és a hetedik napon nulla ingerküszöbről indul újra az egész. Akkor megint jön egy rész, ami bevonz, megint felspanol és a vége után ismétlődik az előbb vázolt procedúra, ami által a teljes évad megítélése hétről hétre csak hígul. Na, én ezt az önszopatást kizárom az életemből, nekem teljes és intenzív dózisra van szükségem.
Úgy szoktam mondani, hogy az emiatti szájhúzogatás a türelmetlenek büntetése.