Dotkom Média Kiadó

Szia ZS!

A hétvégén Aeon barátunk blogjában éppen egy Polanski-filmet fogok kivesézni: persze most sem kritikát írok majd, hanem inkább háttérinfók gyűjteményét, mint az ÓMEN meg a többi esetében. És ha az még nem lesz elég, hamarosan további Polanski-opuszok is az áldozatomul esnek... :)))

SPOILER

Ezt a kettősséget maga Polanski is többször megerősítette. Mivel némileg zavarta az eredeti regény természetfölötti aspektusa, ezért az egész filmet úgy építette fel, hogy a néző úgy érezze: a sátánizmussal kapcsolatos események Rosemary hallucinációi is LEHETNEK.

A befejezés rendkívül hatásos, annak idején engem is megdöbbentett: Polanski meg is jegyezte, hogy számos néző azt állította a film megtekintése után, hogy a filmben látta a sátáni gyermeket, hiszen annyira látni akarta...

------------

Field, nem tervezel véletlenül valamelyik Polanski-filmről egy Az ómenről írotthoz hasonló összefoglalót? Érdeklődéssel olvasnám.

SPOILER!!

Újra meg kell néznem a befejezést, hogy érdemben tudjak nyilatkozni. Számomra eddig éppen a kétértelműség volt egyértelmű, számomra ez a a film érdektelenné válik, ha egyfajta (és főleg a sátánista) értelmezést engedi meg. Most csak arra utalnék, amit korábban is írtam, hogy Polanski szubjektív szemszögből, a hősnő szemén át meséli a sztorit (szerintem), vagyis amit Rosemary lát, nem feltétlenül az objektív valóság. Ez talán így zavaros, de gondoljunk például az ISZONYAT-ra, ahol látjuk a szétnyíló falakat, az azokból kinyúló kezeket, a szekrény mögül érkező erőszaktevőt, de mégis tudjuk, hogy nem ezek jelentik a valóságot, ezek a hősnő képzelgései.

Rosemary gyermeke SPOILER!

Az ördögi szempárt mutatják, amikor Mia Farrow hevesen tiltakozik és az ájulás szélén áll. Erre a képre van rávágva egy közeli a fejről egy pillanatig.
Mindenesetre ez sem igazolja, hogy nem csak a feleség fejében létezik-e az egész, hiszen a szomszédok, barátok verbálisan dicsőítik a Sátánt, mely szintén lehet egy hallucinogén, őrült képzelgés.

SPOILER!!!

Amennyiben valóban gyereket mutatnak (majd megnézem lassítva is, mert én nem emlékszem arra, hogy mutatnák az arcát), akkor a film befejezése igencsak eltér a regényétől...

Elsőre én sem vettem észre, de mutatják a gyereket, nem sokkal azután hogy Mia Farrow belenéz a bababkocsiba, kb. 1 másodpercre be van vágva a gyerek arca is.

Pl. a befejezés. Ira Levin egyértelműen leírja, mit (kit) lát Rosemary a bölcsőben. Polanski viszont nem mutatja az újszülöttet, emiatt Rosemary viselkedése többféle (alapvetően kétféle) módon magyarázható, és a film – szerintem határozottan az előnyére váló módon – nyitott marad.

Azért megkérdezném, egyértelműen minek tűnik?

A Rosemary nekem egyértelműnek tűnik.Szerinted mi utal az esetleges képzelődésre?

Polanski jó filmjei közül kifelejtettem a Halál és a lánykát és a Tesst.Az utóbbi Hardy regényét elég híven követő,míves adaptáció.

mondvai = mondva

Természetesen nem mindenben értek egyet, de ez remélem, nem probléma.

Polanski a KALÓZOK-at már az 1970-es években el akarta készíteni (Jack Nicholson és saját maga főszereplésével), de Amerikából való szökése miatt végül félre kellett tennie a projektet. Tate halála  előtt Robert Merle ÁLLATI ELMÉK című regényét akarta megfilmesíteni, ennek előkészületére utazott Londonba, ezért nem volt otthon a mészárlás idején. (A filmet végül Mike Nichols csinálta meg 1974-ben.) Tate halála után teljesen összeomlott, a munkában próbált vigaszt találni. Először a PILLANGÓ megfilmesítését tervezte Warren Beattyvel, de nem talált producert, sőt még a MACBETH-hez is igen nehezen, pedig már a puszta tény, hogy felesége borzalmas halála utáni első filmjét csinálta, óriási reklámértékkel bírt. Akart forgatni Bruce Lee-vel is (aki Sharon Tate felkészítője volt a BONTÓBRIGÁD című filmnél), ő rendezte volna a HURRIKÁN-t (Jan Troell csinálta meg) és AZ ELSŐ HALÁLOS BŰN-t is (Brian G. Huttonhoz került), de ezekről a pedofil ügye miatt kellett lemondania, akárcsak a CHINATOWN folytatásáról.

Johnny Depp szerintem nem volt rossz Polanskinál se, a probléma inkább Madame Polanskival volt A KILENCEDIK KAPU-ban: mondjuk ki, Emmanuelle Seigner elég közepes színésznő, de mentségére legyen mondvai, a gyönyörű Sharon Tate sem volt igazán nagy tehetség, ahogyan az első Polanskiné, Barbara Kwiatkowska (alias Barbara Lass) sem.  A KALÓZOK szerintem megérdemelten bukott nagyot: gigantikus bugyutaság, nyomába sem ér a szellemes VÁMPÍROK BÁLJÁ-nak, amely mellesleg teljesen beleillik a korai Polanski-filmek sorába, hiszen egy tündérmesei világ (érdemes megfigyelni, hogy a rendező Marc Chagall idilli festményeinek és Alekszandr Ptusko nálunk is ismert mesefilmjeinek vizuális stílusából merít) válik benne rémisztővé és nyomasztóvá.

A kései Polanski-filmek valóban nem mérhetők a nagy alkotásaihoz, bár inkább egy gyengébb Polanski, mint egy jól sikerült ... (nevet inkább nem írok).

A KILENCEDIK KAPU nekem azért tetszett kevésbé, mert Polanski nem jellemekből és helyzetetekből kiindulva teremtett nyomasztó, baljóslatú légkört, mint például korai filmjeiben, hanem inkább külsőségekkel igyekezett rémisztő hatást elérni. Az ISZONYAT-ban és A BÉRLŐ-ben a főszereplők mindennapi életének kulisszái (főleg a lakás) válnak hátborzongatóan nyomasztóvá, mivel sérült lelkiviláguk kivetül a környezetükre, a tárgyi világot egyre inkább az ő szemükön át látjuk. A ROSEMARY GYERMEKE hősnőjének másállapota nála valóban más állapotot jelent, s a rendező tulajdonképpen nyitva hagyja a kérdést, hogy Rosemary tényleg sátánista összeesküvés áldozata lett-e, avagy a terhességgel együtt járó lelki labilitás vitte az őrület felé. A BÉRLŐ főszereplője olyannyira azonosul lakása előző tulajdonosának személyiségével, hogy végül maga is ugyanarra a sorsra jut. A KILENCEDIK KAPU-ban azonban egy rejtélyes könyv áll középpontban, de kicsit mesterkéltnek éreztem az egészet, még ha szakmailag nem is volt rosszul megcsinálva: érdekes, de nem túl mély. A KESERŰ MÉZ más eset, ott a Coyote–Seigner-páros kapcsolata bármilyen szélsőséges, sok momentumában mégis nagyon ismerős volt mind a személyes életemből, mind pedig abból, amit mások életéből látok a környezetemben. Tetszett, ahogy Polanski szembeállítja egymással a két párt: felfoghatom úgy is, hogy Grant és Scott-Thomas számára lecke az, amit megélnek a másik párral, lehetőség, hogy az ő kapcsolatuk ne váljon annyira szélsőségessé. De akárhogy is nézem, a szeretet és gyűlölet szélsőségei ellenére a Coyote–Seigner páros mégiscsak ÉLNEK (ÉLTEK), nagy és végletes érzéseket, szenvedélyeket, míg a konszolidáltan unalmas házaspár egyszerűen csak LÉTEZIK: beállítódás kérdése, melyik párost látjuk vonzóbbnak.

S milyen remekül tud Polanski hangulatot teremteni! Aki látta a MACBETH-et, a KÍNAI NEGYED-et vagy az ŐRÜLET-et, tudja, miről beszélek. Az ŐRÜLET-ben Polanski az egyik legnépszerűbb, legismertebb világvárost, Párizst ábrázolja idegennek, baljóslatúnak, pusztán a beállítások, a szakmai trükkök révén.

(Bocs, ha kissé zavarosan írok, még bent vagyok a melóhelyemen, és még pezsegnek körülöttem a népek.)

Kedves kollega, az itt a baj, hogy annyi, de annyi "ki ne hagyd" filmem van, amit persze eddig kihagytam, hogy ha olyan rendező filmje akarna feljutni a "must see" filmek sorába, akinek az általam eddig látott két mozija csalódást okozott, az biztosan vagy nagyon hátul végezné, vagy sehol.
Lehet, hogy egyszer, majd, és talán, de nem kerül kosárba, az bizonyos.
/Az első mondatért mini-Pulitzer-díj:) /

Kollegina, szerintem nagy hibát követsz el, ha kihagyod a Micsodá-t(de hülyén hangzik ez a szó így leírva:S)
Talán tényleg nem ez a legjobb Polanski-mozi, mondjuk az Iszonyat-hoz, a Vámpírok báljá-hoz, a Rosemary s...-hez, a Kínai negyed-hez meg a többi ilyen klasszikus Polanski filmhez viszonyítva, de igenis megállja a helyét az életműben, sőt, szerintem szervesen illeszkedik is bele, mivel Polanski sokrétű rendező, ezért művei is saját sokrétűségét tükrözik. És erre pont kiválló példa a Micsoda, mely önmagában sem egyfajta stílust, inkább műfaji keveréket képvisel, csakúgy, mint Polanski minden 1969 után készült műve(emlékezetes, hogy a Manson-banda 1969-ben gyilkolta meg több más emberrel együtt Polanski várandós feleségét, Sharon Tate amerikai színésznőt), ezért én Polanski művészetét az 1969 elötti és 1969 utáni időszakra osztanám, ha megfigyeljük, az 1969 elötti filmjei a FÉLELEMRŐL, RETTEGÉSRŐL és az ERŐSZAK BEKÖVETKEZÉSÉRŐL, illetve annak VÁRÁSÁRÓL  szóltak, mintegy a rendező félelmeit kivetítve önnön alkotásaira...
1969-ben, miután megtörtént a tragédia, Polanski mintha megkönnyebbült, fellélegzett volna, hogy lám, amitől rettegett, bekövetkezett, megvolt a mélypont, a pokol hét bugyra, ami egyszerre sokkolta és fel is emésztette őt addig is és akkor is és egyfajta katarzisként fel is lélegezhetett, olyannyira, hogy fekete humorral vonta be a halál misztikumát(A bérlő, Micsoda, Kínai negyed)ezzel tompítva annak rá gyakorolt sokkoló hatását...
1986-ra annyira tompult benne a fájdalom és a rettegés, hogy elkészített egy színtiszta vígjátékot a tuskó(lábú)kalózkapitányrólés annak ügyefogyott hajósinasáról.
Persze, a Kalózok nem aratott sikert, mivel, a nézők furcsállották az efféle Polanski-filmet, helyesebben nem ezt szokták meg tőle(nekem meg kifejezetten tetszett a film, ennek ellenére vagy tán épp ezért) és visszakényszerítették őt megszokott(?)műfajába, a pszicho-thrillerébe, melynek jó példája az 1988-as Frantic, ahol Harrison Ford éppolyan extrovertált figura, mint Polanski korábbi hősei(?)
A Keserű méz pedig azért olyan, amilyen, mert Polanski szeretett volna filmet állítani(igen állítani, mivel szobrot nem tudott)újdonsült feleségének, ezért az egész film nem más, mint maga Polanski felesége, minden és mindenki egyéb másodlagos, mivel a film Polanski feleségéből táplálkozik, Polanski felesége meg a filmből, ezáltal fel is falva mind a filmet, mind a szereplőket...
A kilencedik kapu pedig két dolog miatt lett elrontva:Johnny Depp nem való egy Polanski filmbe, de ha már benne van, mindjárt túl is misztifikálja azt, ezzel önmagát is túlmisztifikálva, túldimenzionálva(és a film túlmisztifikált volta a második hiba szerintem).
Csak azt akarom mondani, ha magadévá akarod tenni Polanski filmjeit, arra az időre olyanná kell válnod, mint maga Polanski és erre nem is olyan rossz kezdet a Micsoda című filmje...

Polanskinak melyik filmjét láttad még?
Nálam a Rosemary és a Kinai-negyed az alapfilmek között van.A Zongorista is megvan,de az még túl új alkotás tőle.Érnie kell még...
A Bérlő és az Iszonyat sem rossz,az Őrület viszont soha sem tetszett.A többit erős közepesnek tartom.
Kivéve a Puszta formalitást,amire azonnal vevő lennék.

Azt hiszem, ahhoz, hogy erre a kérdésre hitelt érdemlően tudjak válaszolni, ahhoz frissebben kellett volna látnom a Kilencedik kaput, és a Keserű méz-et. Az elsővel -ha jól emlékszem- az volt a legnagyobb bajom, hogy a viszonylag erős kezdés után valahogy nem jutott sehová, nem lett belőle akkora "katarzis", mint a felvezetésből várható lett volna és a végén komoly hiányérzet maradt bennem.

A Keserű méznél pedig valahogy az zavart, hogy túl vontatott, túl sok volt a történetmesélés a tolókocsis férfi szerelmi életéről, néhol pedig meglehetősen abszurd dolgokat mutatott a rendező, ami eleinte még érdekes, de aztán már sok, ha annyira sok, mint ott. Régen láttam mindkettőt, így hiányos az ítélkezés, de azt tudom, hogy a második után, ami a Keserű méz volt, egyértelműen leszűrtem a tanulságot, hogy több Polanskit ne!

Utolsó mondat kijelentés, nem kérdés, csak sajnos másfelé is kell néha figyelnem...

I am curious (copyright by Vilgot Sjőman):

Mitől (mely film alapján) nem jön be Nálad Polanski? :) Nem venném a lelkemre, ha én beszélnélek le a MICSODÁ-ról?

Must see neked, mert szereted.:) Talán a Zongoristát valamikor "műsorra tűzöm", de a többi nincs tervben és úgy tűnik, eztán már a Micsoda sem. Hiába, no, Polanski nem nekem való.

Minden relatív, szerintem például a KESERŰ MÉZ jobb, mint A KILENCEDIK KAPU, és a MICSODA? sem érdektelen (leginkább a ZSÁKUTCÁ-val állítható párhuzamba), de egyáltalán nem jelentős műve Polanskinak, inkább egy ujjgyakorlat, jó színészekkel. (De itt nem a „visongó” Sydne Rome-ra gondolok elsősorban...)

Must see: KÉS A VÍZBEN, ISZONYAT, ROSEMARY S BABY, MACBETH, CHINATOWN, A BÉRLŐ, FRANTIC, A ZONGORISTA.

Vagyis ha creeper-hez hasonlóan úgy "so-so" tetszett a Kilencedik kapu és kifejezetten untam már a közepétől kb a Keserű méz-et, - még a szereplőgárda ellenére is -, akkor mégse érdekeljen annyira a Micsoda?

Én Polanski-rajongó vagyok, tehát nekem a CHE? „alapmű, kötelező vétel”, de őszintén szólva nem ezt ajánlanám annak, aki nem ismeri vagy nem kedveli Polanskit, ugyanis ez az egyik leggyengébb filmje.

Nem mondanám, hogy kifejezetten szeretem Polanskit, tehát nem feltétlenül keresem az általa készített filmeket, melyeket még nem láttam tőle, de az Iszonyatot nagyon szeretem, a Rosemary gyermeke örök kedvenc, és az évek során A bérlővel is megbarátkoztam. Egye fene, még az Őrület is a nekem tetszetősebb darabok közé tartozik.
Ugyanakkor A kilencedik kaput és a Keserű mézet untam, és fáfdalom, a Vámpírok bálja sem érintett meg különösebben. A Zongorista meg olyannyira tökéletesen sikerült, hogy nem szívesen nézném meg mégegyszer.
A Kínai negyedet szeretném még majd idővel pótolni.

Mellesleg ha már az intelligens vígjátékokról beszélünk, mióta az egyenesen zseniális "A burzsoázia diszkrét bájá"-ra (mint ilyenre) rátaláltam, próbálom kutatni a hasonlóan szatirikus, akár szimbolikus ábárázolású, több évtized előtt készített klasszikusokat. És nem árt, ha egy tehetséges, stílusos rendezőtől (mint Bunuel vagy Polanski) látok ilyen filmeket. Ha már itt tartunk, Bunuel nem készített az említetthez hasonlóan humoros-szatirikus filmet?

Nekem sem...
Addig diskuráltatok erről a filmről, hogy - ne tessék a fejemet venni - bár nem szeretem Polanskit, mostmár nagyon kiváncsi lettem rá. Márcsak azért is, mert egyidősek vagyunk, ergo túl jó évjárat ahhoz, hogy ne ismerjem meg. :)

A szinopszisban találtam egy helyeske megfogalmazást: "....és visongás árán sikerül megmenekülnie." Ez olyan fura egy filmleírásban...:)))