8-9 éves lehettem, amikor először vetítette a magyar tévé a Gyalog Galoppot. Kedd este 9 óra valahánykor a 2-esen. Furcsa szerkezet az ember agya, hogy ilyeneket elraktároz, lehet, hogy azért alakult így, mert frenetikus hatású volt az élmény. Talán 30 évvel később már nem szégyen elárulni, úgy nevettem rajta, hogy bepisiltem, pedig ez se előtte, se utána nem fordult elő (legalábbis film hatására nem). Azután bármikor vetítették, ott ültem a tévé előtt, s amikor már volt saját hordozható magnóm, odahelyeztem a tévéhangszóró elé szótárakkal alápakolva, s felvettem a film hanganyagát, amit rengetegszer meghallgattam, s közben láttam magam előtt a filmet. A Brian élete később, a nyolcvanas évek végén ért el, a Mokép feliratos VHS-e által. Most hogy belegondolok ez volt az első olyan feliratos film, amit számtalanszor megnéztem, s több angol szóval ennek kapcsán ismerkedtem meg. Annyira méllyé vált e frigy, hogy a szinkronizált Brian életét azóta sem tudom megnézni. E bevezetőt csak azért biggyesztettem ide, hogy érzékeltessem téma iránti kötődésem. A Repülő Cirkuszt ezek után nem volt nehéz szeretnem. Nem foglalkoztat a dolog nyelvi része, nem értem az angol szöveget, de enélkül is simán visítok a zseniálisan megírt és előadott jeleneteken.