Innocence Original Soundtrack - Kenji Kawai
A Ghost in the Shell egzotikus hangzású zenéje igazi mestermű, méltán lett népszerű még olyan emberek körében is, akik nem is hallottak a filmről, vagy azt sem tudják mi az az anime. Kenji Kawai-nak nem ez volt az első szkórja, amit Mamoru Oshii filmhez írt, hiszen már 1987-ben együtt dolgoztak a The Red Spectacles című filmen, legutóbb pedig az Avalon-ban is az ő szerzeményeit hallhattuk (ami egyébként szerintem egy gyönyörű film). Ezek után végképp nem meglepő, hogy a Ghost in the Shell folytatásához, az Innocence-hez ismét őt kérték fel.
Ha a filmet egy darabig még nem is láthatjuk errefelé, a soundtrack már beszerezhető. Akiknek tetszett az eredeti, azok örülhetnek, mert itt is felcsendülnek a jól ismert hangok és dallamok. A főcím megszólalásig hasonlít az eredetire, csak a dallam változott egy kicsit, de ez csak az első felére igaz, mert ahol az eredetiben egy kis szünet van, ott indul csak be igazán az új változat, de úgy igazán, mondhatni "hanszimmeresen", hatalmas, zakatoló dobokkal, nagyzenekari aláfestéssel... hátborzongató élmény. Csak pislogtam. Jó szokásához híven a főtéma még többször visszatér a filmben is és az albumon is. Persze nem hiányozhat a repertoárból a Kawai-féle minimalista hangulatkertő csörömpölés, amely úgy hangzik, mint egy ellustult Stomp (átlag 1 gong / 10 másodperc), de remekül idézi a kellően "sejtelmes" hangulatot. Kawai mostanság előszeretettel írogat zenéket horrorfilmekhez is, méghozzá nem is akármilyenekhez (Ringu 1-2, Dark Water, Chaos), és ennek hatása itt is érezhető. Különösen a csőharangokat és xilofont megszólaltató The Doll House című darabnál, amit bármelyik ijesztgetős horror megirigyelhetne. Elég félelmetes. Ami a legnagyobb újítás a Ghost in the Shell-hez képest, az egy Kimiko Itoh nevű hölgy szereplése, aki két számot énekel az albumon. Az egyik a River of Crystals, ami egy könnyed Blues-szám, kellemes hallgatni. A másik a Follow Me, ami egy feldolgozás, és egy változatát már unalomig hallhattuk az előzetesekben. Az itt hallható változat szerintem jobb, érzelemdúsabb, líraibb, egyben az eredeti soundtrack hangzásához is közelebb áll. Gyönyörű!
Szóval jó ez az Innocence filmzene, ami leginkább az eredeti felturbózott (de nem feltétlenül jobb) változata. Talán nem Kawai legjobb műve, de mint folytatás kiváló. Én most már csak a filmet szeretném látni, de nagyon! :))
