FILMZENE

Állítólag a tavalyi műsort adja az idén is, de az eddigi beszámolók szerint ráadásként szerepelt Wonder Woman témája is a Batman vs Supermanből.

Itt egy beszámoló a tavalyi koncertről, ahol a műsoron lévő muzsikákról is olvashatsz:

http://hu.ign.com/hans-zimmer/12441/feature/beszamolo-hans-zimmer-eloben-30-evnyi-filmtermes-3-oraban

JNH szerintem még nem közölt konkrét programot. A cím alapján három évtizednyi munkásságát foglalja össze, szóval van miből válogatni! A 2015-ös bécsi koncerten sikerült a legjobb zenéit összeszedni (de az egy más szervezés volt), remélem, ez ezúttal is így lesz.

S ha van hasonló tételsor James Newton Howardhoz, azt is megköszönöm, érdekel, hogy mivel turnézik az öreg. :)

Apropó, ez itt nem OFF, azért érdekelne egy várható setlist a koncertről, hátha van annyi jó is a repertoárban, ami elgondolkodtat a részvételen. Köszi bárkinek is! :)

Stikában kinéztem már egy 40ezres jegyet az 1-es szektorban, gondolva rá, hogy úgysem veszel észre. :D

...lovagolsz...

Már azt hittem egy sarokban puffogsz 😊😊😊 amúgy meg van elég Williams zeném szerintem, legalább annyit szeretek tőle amennyit nem... ezen a nyomorult Zimmeren meg nagyon lovagokat, nehogy meglássalak a koncerten 😊 Novemberben azért gyere a JNH-ra!!

Ha már John Williams zenéről kell elmarasztalót írnom (ami nem könnyű), akkor talán a Különvéleményt említeném meg, mivel annak 16 tételéből jó esetben ha hármat kedvelek, a többit kifűrészelném a korongból és elküldeném a Terror Házába aláfestőzenének, hogy ne a Kossuth-díjas Ákost kelljen ott hallgatni a látogatóknak. Azok a tételek nagyon nem az én világomba valók, bár az egyik kísértetiesen emlékeztet A Birodalom visszavág aszteroidamezős plömpögéséhez, amit még diszkófánkisítva is imádok. De a sok horrortétel között meghúzódik egy Sean s Theme ami kiragyog a teljes lemezből, így végül is annak az albumnak is van érzelmi kapocsa felém. :)

Bár nekem több John Williams filmzene nem szerepel a gyűjteményem listáján, pl. a Lincoln is ilyen, de láttam a filmet párszor, s így egyetértek veled!
S hogy a helyetted kekeckedő lila zápornak is válaszoljak, egyébként az Indiana Jones sem csak pattogó indulókból áll, vannak abban is finom motívumok, sejtelmes kompozíciók, elég ha csak a Frigyláda témáját emelem ki, vagy Marionét, vagy a kosaras jelenetét, vagy a keresztes lovagét. ha csak rágondolok ezekre, jóleső borzongás fut rajtam végig. Harry Potter filmzenéknél is hasonlókat tudok mondani. Az isteni John Williamszes felütést Desplat csodálatosan viszi tovább. Aki meg a Vissza a jövőbe kapcsán ha mástól nem is, de a Clara Clayton-Emmett Brown romantikázáshoz komponált Silvestri muzsikától nem alél el, az nem is filmzene-rajongó. Véleményem szerint egyébként a purple rain által imádott Hans Zimmer írt rengeteg üres, pátoszos, hazafias melódiát, csokorba tudnék szedni több olyan zenét tőle, ami erre a sablonra felhúzható, és amiből még az Oroszlánkirályba is jutott. Nem véletlenül tartom legjobb filmzenéjének a Lesz ez még így se muzsikáját. Aki ilyen igényeset is tud komponálni, attól nem tudom elfogadni a sok középszerű vackot. Az hogy visszatetszőnek tartom a rocksztárkodását az legyen az én problémám. De szeretem tőle az Esőembert, a Fekete esőt, a Lánglovagokat, az Egyiptom hercegét, meg még vagy féltucat címet a kilencvenes évekből, plusz a Da Vinci és a Sherlock. Véleményem szerint feleekkora filmográfiával jobban bírnám. Számomra ő a filmzeneszerzés Nemere Istvánja, akinél a mennyiség többször a minőség rovására ment.
Amúgy a körkérdéshez talán egy albumot tudnék minden kétséget kizáróan megemlíteni, az pedig Morricone Farkasa. Annak a Jack NIcholson filmnek valami annyira borzalmas a zenéje, hogy engem vallatni lehetne vele. Videotékában dolgozva legalább tucatszor próbáltam vele zöld ágra vergődni, de mindannyiszor beletörtek a füleim. Speciel a filmet sem szeretem nagyon, bizonyára belejátszik a zenei megtámogatás hiánya is.

A felsorolt Goldsmith-ok közül egyedül a Congo, ami tetszik. Amúgy néha én is elcsodálkozom, mennyire másként halljuk a zenéket. Emlékszem, pár éve mennyire meglepődtem, amikor Williams muzsikáját a Lincolnhoz unalmasnak, dallamtalannak titulálta a legtöbb filmzenei kritika. Számomra pedig a zeneszerző utóbbi években írt zenéi közül talán a legjobb. Minden egyes tétel dallamos, szívhezszóló - öröm a fülnek! :)

Na most mondd meg. Én imádok úgy filmzenét hallgatni, hogy láttam a filmet (szerintem úgy lenne értelme igazából). Az összes Die Hard részt láttam, ezerszer, de hallod én egy másodpercet nem tudnék felidézni a zenéjéből :D Amúgy meg érdekes az a pár cím amit felsoroltál Goldsmith-ről... Haunting, Deep Rising, Star Trek szerintem igazi kihívás a fülnek, kakofón összevisszaság, a ST tele hülye effektekkel... Szóval nézőpont kérdése :) A Patton meg nem tudom, hallgattam párszor, 30+ perces zene, nem sok maradt meg abból se...

Tök érdekes, hogy mennyire különbözőek vagyunk, hiszen Goldsmith-t hozzátok fel példának mindketten, holott szerintem ő jóval fogyaszthatóbb alkotásokat produkált a nagy átlagnál, ráadásul csúcsminőségben: The Haunting, Deep Rising, Rambo, Star Trek, Congo, The Omen, Patton...stb.

Húh, Michael Kamen szintén nagy kedvencem a Die Hard óta :)

Olyan igazán nagy név, akitől egyáltalán semmi nem tetszene, nincsen, de például Goldsmithtől nekem is jóval kevesebb lemezem van, mint az filmzenegyűjtő körökben illene. (Inkább a líraibb, érzelmesebb, vagy épp a játékosabb oldalát kedvelem, az akciózenéiért annyira nem vagyok oda. A Total Recallnak többször is nekifutottam, de a végén feladtam...)

Michael Kamen olyan komponista még, akitől összesen egy válogatáslemezem van, de különállóan nem tudom élvezni a muzsikáit.

Vagy Thomas Newman: tőle talán négy-öt albumom van, azok tetszenek is, de az ő stílusa összességében nem áll hozzám közel.

Na és akkor mit mondjon Santaolalla a maga két Oscarjával :D Nekem a Gone Girl mondjuk tetszik, de a többi szerzeményükkel én se vagyok kibékülve..

Az Indiana Jones zenékkel én is így vagyok, Williamstől nekem a kisebb, kevésbé harsány szerzemények jönnek be: a Sleepers pl eszméletlen jó, vagy az Empire of the Sun, vagy a Nixon.

Akiktől viszont a frász kitör az Atticus Ross és Trent Reznor projektjei: a Social Network gyakorlatilag hallgathatatlan, a tény, hogy Golden Globe-ot és Oscart kaptak érte pedig csak úgy történhetett, hogy az Akadémia tagjai össznépi tudatmódosító cuccokat nyomtak. De egyébként akármelyik projektjüket mondhatnám: kínkeservesen hallgattam végig a Gone Girlt, vagy a Book of Eli-t is (bár ez egy fokkal jobb volt, mit a Holtodiglan).

Szeretnél valamit közölni? :) :)

Fül-orr-gégészet.

:DDDDD

Belefutottam egy tök érdekes topikba egy filmzenés fórumon, gondoltam feldobom a kérdést itt is :) Szóval van-e olyan elismert filmzene, vagy komponista amivel/akivel nehezen bírtok? Mondok pár példát :)

Indiana Jones filmek, A cápa, Harry Potter filmek, Vissza a jövőbe trilógia. Ezeknek a filmeknek a zenéjét én nem bírom végighallgatni, semmit nem érzek közben... Vagy ott van Goldsmith, akivel nagyon sokat vívódtam, mire ráéreztem pár zenéjére, de nincs meg az az átütő erő...

Te pedig siettél! A krónikák alapján -10-nek kellett volna lenned! :) :p

Én -11 voltam. :)

Pedig közel voltál, a végén csúsztál el egy banánhéjon :D

Én -6 voltam, sajnos én sem tudtam ott lenni. :)

Ne bánd! Én se voltam ott -8 évesen :D :D :D

Jól tetted! Örök bánatom, hogy amikor 1974-ben hazalátogatott, és a Margitszigeten adott koncertet, nem voltam ott. Persze nem tudom, totyogó kisdedként mennyire élveztem volna a koncertet, na de akkor is, ilyent kihagyni!:)

Tudom hogy magamnak írom ki, de ma van Rózsa Miklós születésnapja, gondoltam megemlítem 😊😊😊

Lenne egy Mark Snow - The Lone Gunmen filmzenék eladó, 2.000,- forint. Róla van szó:

http://lalalandrecords.com/Site/LoneGunmen.html