Kedves Tytrics!
...s egyúttal mindenkihez szólok, aki félreértett! Én nem arra gondoltam, hogy vidáman éldegélnék a halom "ingyenes " DVD-filmemmel, ha Robert Neville helyében lennék, éppen az ellenkezőjére! Robert Neville-t megverte a sors elég keményen, elveszítette a családját, az egész élete felborult. Erre Robert Neville-nek van annyi türelme, hogy bábukat állít fel egy DVD-tékában, golfozik, stb... Nem lehet együtt érezni vele, nincs megjelenítve a fájdalma, nem tükröződik vissza a filmből! Érted már? Vagy szerinted az drámai, hogy elbohóckodik a bábukkal? Én értem, hogy mi volt ezzel a jelenettel az alkotók célja, de mégsem elég hatásos. Hatásos jelenet volt viszont az, amikor rátalál az egyik bábura az utcán, aztán elkezd gondolkodni, hogy ez kicsoda, majd azon, hogyan került oda, és szerencsétlen totálisan kiakad(ezt már a kritikámban is említettem). A másik nagyon eltalált jelenet, amikor megtudja, hogy...na, szóval amit megtud a film végén(nem lövöm le, tekintettel azokra, akik még nem látták). Ezekben a pillanatokban meg van jelenítve, hogy mennyire sz*r ennek az embernek, s hogy már az idegösszeroppanás szélén áll. Szerintem az a probléma, hogy ezek a hatásos jelenetek túl kevesek a jó filmhez, a többi jelenet meg csak hatásvadász. Drámához és horrorhoz is túl gyenge...
Jó ellenpélda az Üres város, ami tényleg úgy jeleníti meg az érzéseket, hogy együttérez a néző a főszereplővel...s ez a főszereplő a sokak által mélységesen lenézett Adam Sandler(de csak azok számára, akik az említett filmet még nem látták)!