A két rendező egészen más jellem, más kérdések köré építi fel a mondanivalóját. Spielberg sokszor csupán meghatóan szórakoztat (ET, Hook), néha megdöbbent (Ryan, Schindler), vagy megrémiszt (Cápa, Hajsza) de számomra inkább egy nagyon profi és igényes mesélő, akinek a legtöbb filmjét a látvány és az érzelmek hatják át.
Fincher az egyéni hangulatú, borzongató kezdet (Alien 3) után elkezdett bonyolítani, jól megírt forgatókönyveket még jobban filmre vinni, de ő inkább olyan "nesze, képedbe tolom a nagy büdös realitást, aszt elmélkedjél rajta"-típus (Seven, Fight club), sokkal kevésbé játszik az érzelmekre, mint a mondanivalóra, a filmjei erőteljesek, de mégis nehezen emészthetők, emiatt kritikusabb a megítélésük is.
Mert ha egy Ryant nem értek, attól még letaglózhat a látványa, de ha egy Fight club lényegét nem értem, kit érdekel az FX?
Fincher még fiatal, ráérünk akkor hasonlítgatni, ha már túl lesz a huszadik filmjén. Addig lehet, hogy csak egy mázlista... (bár ezt kétlem :-)