hogy lettem én mozibuzi?

Bocs, az előző hozzászólásom téves beillesztés eredménye, törlendő.
Gyakorlatilag az első igazán meghatározó mozis élményem nekem is a Birodalom visszavág volt 10-évesen. Én is a Birodalmat láttam először, és azóta is Star Wars rajongó vagyok. Akkoriban egyébként még nem nagyon ismertem rossz filmet a sci-fi/fantasy témában. Gyakorlatilag minden film tetszett, nagyon odavoltam pl. az Üzenet az űrből c. japán space-fantasy-ért és a Támadás a Krull bolygó ellen c. filmekért is.
De már jóval korábban is nagyon odavoltam a filmekért. Emlékszem már az óvodából is rohantam mindig haza, hogy megnézhessem a Belgrádi fiúk c. jugoszláv sorozat folytatásait. Sokszor sírtam is, ha egy olyan filmet kellett elmulasztanom, amit meg akartam nézni.
Szombat esti filmkoktél, Alfa Holdbázis, Star Trek és Knight Rider az osztrák tv-ben (anyámat citáltam mindig oda, hogy fordítson nekem), Ártatlan kék szemek, Ki fizeti a révészt, A messziről jött ember, Gyökerek, Rabszolgasors ... Felejthetetlen sorozatélmények. Később a Sandokan lett a nagy kedvencem a tv-sorozatok közül. Emlékszem, én is bújtam az osztrák tv-t az éjszakai horrorfilmek miatt, aztán meg nem mertem lekapcsolni a villanyt, és bebújtam a takaró alá.
Az egy későbbi igényem lett, hogy némi tájékozottságot és hozzáértést is szerezzek a filmes témában.

Akkoriban egyébként még nem nagyon ismertem rossz filmet a sci-fi/fantasy témában gyakorlatilag minden film tetszett, nagyon odavoltam pl. az Üzenet az űrből

Hogyen lettem mozibuzi? Szüleim mindig vittek magukkal. Szerencsére ők furán értelmezték a korhatár-besorolást, így nézhettem meg szinte tejfoggal a Rémálom az Elm utcábant a Kossuth moziban vagy éppen a Szörnyecskéket. Viszont a 48 órára az istenért sem voltak hajlandóak elvinni. No, mindegy, szóval így kezdődött.

Első kedvenc filmem a Kommandó volt, nem is tudom, hányszor láttam összesen, viszont máig szeretem. Emlékszem, egy kazin volt még a Vörös Szonja is, de azt sosem szerettem úgy igazából 10/10-esen, de jó filmnek tartottam.

Szúnyoghálómentes éjszakán volt szerencsém a Terminátorhoz és az Alienshez. Unoktaesómmal felkapcsoltuk az összes lámpát, az ablakot persze nem csuktuk be, és életem legmeghatározóbb filmélményével ajándékoztak meg a moszkítók százai - egészen 1991-ig. A Terminátor második része ugyanis máig a nonpluszultra a szememben, amit soha az életben nem fog senki felülmúlni, mert az maga a tökéletesség netovábbja. Igazából már nem is tudom, miért, de az. Két művel vagyok még hasonló viszonyban: A remény rabjaival, illetve A szív hídjaival. Kicsit mainstreamnek tűnhet a Top3, de ezek azok az alkotások, melyeket máig megnézve gyomorszorító hatást érnek el nálam.

Én feladtam a leckét az elkövetkezendő évtizedek filmjeinek, és bár megközelíteni sikerült már a dobogót, letaszítani onnan egyet még senkinek és semminek sem.

Fú de jó kis topikra bukkantam itt a süllyesztőbe! :-)))

Mindjárt végig is olvastam, és nagyon jókat derültem a nosztaligiázásokon, és persze eszembe jutottak saját élményeim is, amit mindjárt meg is osztok! Az utóbbi majd három évben alaposan lecserélődtek az Xpress-es fórumozók, egy-két kivételtől (Jamamur Szadako, Sutter Cane, Tyler Durdun) eltekintve, így szerintem jó ötlet előhozni ezt a topikot, hátha mások is kedvet kapnak egy ilyen hosszabb emlékezést írni... Szívesen olvasnám! :-)

Filmrajongásom történetét, nem igazán tudom konkrét filmekhez kötni, de azért voltak fordulópontok... Természetesen nálam is a tévével kezdődött minden, persze állandóan rajzfilmet néztem volna: Tom & Jerry meg a Rózsaszín párduc voltak a kedvenceim, aztán persze jöttek a sorozatok. A Knight Rider! Már 5-6 éves koromban is teljesen lenyűgözött a fekete csodaautó, pedig akkor még csak a német csatornákon ment, később mikor szombat délutánonként a Hupikék Törpikék után a Magyar 2 is elkezdte adni... A szomszéd sráccal mi lettünk a legnagyobb David Hasselhoff rajongók a környéken. Ez a rajongás vett rá arra is hogy 1994-ben életemben először beiratkozzak egy video TK-ba, ugyanis halottam hogy két David Hasselhoff film is kölcsönözhető: Óvatlan fejvadászok, Lavina.

Bár viszonylag fiatal vagyok (22) a hangalámondásos videokorszakra még én is élénken emlékszem! Nagybátyáméknak már a 80-as években komoly hi-fi meg video cuccuk volt, egy csomó kazettával. És mivel a nyarakat mindig a nagyszüleimnél töltöttem, a kedvenc szórakozásom az volt, amikor beszabadultam a szobájukba, és rávetettem magam az akkoriban ritka igényes filmgyűjteményre! 6-7 éves koromban olyan szavakkal ismerkedtem mint "Ninja" meg "Commando", de még a titokzatos "Sex" feliratú kazettát is áttanulmányoztam. A Ninja Commando címen futó Jackie Chan filmet valamilyen okból százszor meg tudtam nézni... Persze azért a nyugati kultúrkörből is szereztem ismerősöket: Chuck Norris, Van-Dame, meg egy kimondhatatlan nevű osztrák fickó filmjeit... Tisztán emlékszem rá mikor először megszerezték a Terminátor 2-őt videón, és a környékről mindenki jött át hogy megnézze, nekem meg nem engedték... Ekkkoriban láttam először a Jedi visszatér-t is, amiből perzse csak a cuki szőrös "macikra" emlékszem... Na aztán minden megváltozott, mikor 1993-ban megvettük az első videónkat, és fel is avattam az Amerikai Nindzsa 5-tel! Azóta archiválom én is a filmeket... Vígjátékokkal kezdtem: A csendőr New Yorkban stb...

Fontos fordulópont volt az életemben az első mozilátogatás. Mármint ha nem számítjuk azokat a délelőtti matinékat amikre az ovi keretében vittek el minket rendszeresen. (No megállj csak, A legkisebb tapsifüles, A kockás fülű nyúl stb...) 1994-ben 11 éves voltam, és az unokahúgom is itt nyaralt a mamáméknál, mi meg egyszercsak kitaláltuk hogy moziba akarunk menni. Hát a papám fel is hívta a mozis Karcsi bácsit hogy lesz e ma valamilyen gyerekeknek is való film... Ő meg mondta hogy persze, persze, menjünk csak... Nos ez a film a Tombstone - A halott város című volt, aminek a nyitójelenetében brutálisan lemészárolnak mindenkit egy esküvőn... A film feliratos is volt, így 10 perc után közös megegyezés után inkább kimentünk. A filmet azóta sem láttam, pedig de meg nézném... Nem adtuk fel! A következő igen érdekes című film amit kiszúrtunk a moziműsorból az a Csúcsfejek volt... Egy hétig készültünk rá, úgy vártuk mint a jézuskát, hidegzuhanyként ért a hír, hogy elmarad. Így végülis a Wayne világa 2-őt láttuk  először moziban.

Talán ekkor kezdődött minden. 1994-től rendszeresen jártam moziba, és video TK-ba. Már akkoriban is a sci-fi varázsolt el a legjobban. Valóságos esemény volt mikor először láttam az Apollo 13-at, vagy a Függetlenség napját. A  Forrest Gump-ot csak videón láttam, de utána rögtön kijelentettem hogy ez életem legjobb filmje! Ehez az állításomhoz egészen a közelmúltig ragaszkodtam is. Ma már inkább csak azt szoktam mondani hogy a Top 10-ben azért simán benne van! 1997 áprilisában vettem meg az első Cinemát mert a Csillagok háborúja volt a címlapon... A Cinemát 8 évig olvastam rendszeresen, és filmes tudásom alapjait szereztem meg belőle. Akkoriban fogalmazódott meg bennem a gondolat hogy én tulajdonképpen imádom a filmeket! Fontos fordulópont volt az internet 1998-ban, aztán meg kell hogy említsem a Star Trek-et, amivel szintén 1998-ban találkoztam először, és megváltoztatta a világról alkotott képemet. Rájöttem hogy milyen sokat lehet tanulni egy filmből. Azóta folyamatosan arra törekedek hogy bepótoljam a lemaradásomat, olyan filmekkel amiket koromnál fogva nem láthattam. Mára a filmrajongásom komoly szenvedéllyé vált, szinte minden gondolatomat kitölti. A gyűjtőszenvedélyemet is ebben élem ki: Jelen pillanatban 342 db filmem van, amiből 172 db DVD-n, 170 db videón.

Azt hiszem végül szólnom kéne a DVD-ről is... Amiről 1998-tól sokat olvastam, meg halottam, de 2002-ig kellett várnom míg a nagybátyáméknál végre én is megtapasztalhattam mire is képes ez a kis korong, egy komolyabb erősítővel, meg hangfalakkal egybekötve. A Halálos iramban durvább jeleneteivel demonstrálta nekem hogy mi is az az 5.1... Megszólalni is alig bírtam, csak azt tudtam biztosan hogy nekem is kell egy ilyen! Nagy nehezen összekapartam annyi pénzt hogy meg tudtam venni az első, leg olcsóbb egydobozos rendzsert... Ma már nem is a hangtól ájulok el teljesen hanem attól ha egy régi nagy klasszikust tökéletes képminőségben élvezhetek.

Hát ennyi lett volna a történetem, remélem nem untattam vele, de a topikot azért át lehetne nevezni mondjuk "Nosztalgiázások" -ra vagy valami hasonlóra... Nem mintha bármi bajom lenne a mostanival. :-)

én nem tudok annyit írni de az első videós élményem 81ben volt és qva sok horror film zombis fáraós rémálmos stb bár én 6 éves voltam akkor és 1 sneider videonk volt amit a gyárból kaptunk ill. hozott apukám:) és sok sok filmet láttam de ami megindított az a csillagok háborúja volt de nem tudnék így kiragadni hogy melyik indított el a filmek szeretetének gyönyörü világába.Amugy kifelyezetten moziba a gyilkos hangyákra m eg az E.T.re emlékszem meg persze a BIRODALOM VISSZAVÁGRA de hát sok jó film van még amit szadakó is említett
emlékleztek m ég a videó 2000 re olyan volt mint a vhs csak kétoldalas hüm azok voltak a szép idők meg a béta max? hajjjjjj  na elég a nosztalgiából:(

asszem barátnőmmel néztük és akkor nem tűnt fel az a fél óra kimaradás :))

Asszem, nem ez az a topic, ami rám jellemző, mivel annak ellenére, hogy szeretem a jó filmeket, kimondottan ritkán ülök le egyet-egyet megnézni. De nem volt ez mindig így...
Az első mozis élményeim a nyolcvanas évek elejéhez fűződnek, amikor az általános iskolás haverokkal (természetesen hölgykísérettel :)) megnéztünk minden Bud Spencer - Terence Hill filmet, az Ágyúgolyó futamot, stb...
Ám ezek nem hagytak túl mély nyomot bennem. Az igazán meghatározó film a Birodalom Visszavág volt, amit apukámmal néztünk végig (ő azóta sem tudja értékelni a "fantasztikus filmeket"). Érdekes módon a trilógia második része volt az, amit először láttam. Azóta vagyok fan.
A 70-esek végén, 80-asok elején a lakótelepünkön hétfő esténként a munkásszállón mindig volt valami "mozi", egy bácsi hozta a vetítőgépet, és a celluloid tekercseket. Ebből az időszakból két filmre emléxem nagyon, bár azóta sem láttam egyiket sem, de még csak nem is hallottam róluk. Az egyik az Első nagy vonatrablás című dolgozat volt, amit úgy hétéves formán a "mozi" első sora előtt, közvetlenül a vászon alatt fekve néztem végig, mivel minden jegy elkelt. Megrázó élmény volt, ahogy a gőzmozdony teljes vászomszélességben és -magasságban döngetett felém, pedig akkor még nem ismertük a dolbi szörrándot :). A másik ilyen film az Ezüstnyereg című western volt.
Ahogy cseperedtem fölfele, a haverokkal jártuk a mozikat (mind a kettőt Fehérváron), és alig vártuk a hó végét, hogy megjelenjen a következő havi moziplakát. Mivel egy filmet legalább egy hétig játszottak, és havonta max 6-7 filmet adtak, aminek a felét nem tartottuk érdemesnek arra, hogy jelenlétünkkel megtiszteljük, nem néztünk túl sok filmet.
A videós korszak az én életemből kimaradt, az első videónk vételekor már vagy harmadikos gimnazista voltam, de az is lehet, hogy már egyetemista, tehát valahol a 80-90-es évek fordulóján.
A kalóz videókat negyon nem szerettem, főleg az alámondásos szemeteket, ezért rengeteg szemétről és értékes filmről lemaradtam. Érdekes, a horror-tinihorror, valamint a karatés filmeket azóta is utálom.
Az egyetem évei alatt jött a filmdömping. A kollégiumi zárt láncú TVhálózat szinte nonstop ontotta filmeket. Rengeteg filmet láttam, rengetegszer. Igyekeztem bepótolni a lemaradásomat.
Persze egyáltalán nem sikerült, és filmes téren nagyon műveletlennek tartom magam.
Mozis téren a reneszánsz korszakom a Star Wars jubileumi digitalizált vátozatával kezdődött. Székesfehérvári lévén az Episode IV-re már jó előre megvettem a jegyet - a Pólus multiplex mozijába. Egy ilyen műhöz kijár a megfelelő környezet! Hát nem jött be: Az előttem lévő sorban Orsós család mind a tizennégy tagja ott volt, és mondanom sem kell, hangos kommentárokkal szakították félbe műélvezetemet, amit még hangosabb popcorncsámcsogás kíséretében ejtettek meg, két mobiltelefonálás között. Szerencsére nem voltak SW rajongók, mert úgy 25 perc elteltével az egész család távozott (gondolom beültek a parkolóban várakozó S600 Mercibe).
Ez volt az a pont, amikor elhatároztam, hogy nekem DVD és házimozirendszer KELL, bár erre még jópár évet kellett várni.
Most már van, és nézhetném is a filmeket, de minden szabadidőmben alszom. Így legalább napi 5-6 órát tudok aludni a szükséges 8-9-ből. Ugyanis decemberben megszülettek a trónörökösök, akik minden időmet lekötik. Jellemző, hogy karácsony óta megvan az egyik kedvenc filmem, a Vissza a jövőbe trilógia, de mind a mai napig csak az első részt tudtam megnézni. (a Monsters Inc.-ről nem is beszélve, ami még mindig érintetlen celofáncsomagolásban hever a még mindig álló karácsonyfa alatt.....

Nekem elsősorban a mozi jelentett élményt, nem a TV és a videó. Lévén gyermek a 80-as évek első felében, a Csillagok háborúja-trilógia, az Indiana Jones-filmek és a Bud Spencer-Terence Hill mozik voltak a nagy kedvencek. És persze minden, ami ebben a korszakban elérhető volt. Ez volt az olcsó mozijegyek és a mozipénztárak előtti többórás sorbanállások időszaka. Számomra nagyon szép emlék. A videó inkább ízlésformáló hatású volt, értem ezalatt, hogy a kezdeti mindenevő korszak után gyorsan megtanultam, hogy a "ninja" és "kommandó" szavakat tartalmazú című filmektől nem sok jót várhatok. Aztán középiskola második felében már jöttek a komolyabb filmek, pl. Holt Költők Társasága, A nap birodalma, stb., és ezek csak elmélyítették a filmek és a mozi iránti vonzalmamat.

Te emlékszel rosszul. A Disney filmet úgy ahogy van mintha elvágták volna és fél óráig csak a monoszkóp ment. Mivel tudtuk, hogy a miniszterelnök nagyon beteg mindenki kitalálta, hogy mit történt. És csak a fél óra monoszkóp után jelent meg a bemondó és felkonferálta a miniszterelnök helyettest.

Antall József 1993-ban halt meg.

rosszul emléxel: ez 1992-ben vagy93-ban volt, és a disney délután-t Boros Lajos akkori belügyminiszter szakította félbe, aki közölte Antall József miniszterelnök halálát.

És a Zorro az már smafu?

Jamamura: A "suli" az nagyon ott volt! Egyébként valóban vasárnap délutánonként ment a disney "koktél".

nem mintha érdekelt volna akkoriban a politika, de mégis emlékszem rá élesen:)

a Disney mesedélutánokból az maradt meg bennem legjoban, amikor a Kilencvenes évek elején néztem a meséket, azt hiszem pont Dagobert bácsi ment, és utána elsötétült a Magyaregy képe, és nem ment semmi.
Tiszta ideges voltam, hogy így fejeződik be a Vasánap délutánom, nem is tudtam mi van.
Aztán a híradóból kideülrt, hogy meghalt Antall József miniszterelnök és neki adózva volt "műsorszünet"...

Ez szerintem örökre megmarad bennem

Knight Rider anno ORF-en + Tom és Jerry;))))

hehe a suli :)) azt birtam nagyon, de a memő manó, meg a ameghökentő mesék is a kedvenceim voltak. disney szombat délutáni filmkoktéljában volt a zorró is, na én azt birtam -> ez a disney koktél nem vasárnap volt?? nyolc évszak, korház a város szélén, a klinika: ezeket is néztem a korház az mára legendés lett :))

érdekességképpen, hogy én még a régi corvin moziban a 80-as években láttam a ben hur-t és a cápát is. na ezeknek azért volt hangulatuk. ezek igazi mozis élmények voltak, mint ahogyan az indiana jones is.

Kémek a Sasfészekben az absz. kedvenc II. vh. akció filmem.

és ha már igy a sorozatok is elő kerültek akkor a filmmúzeum müsorán február 1.-től Az Orion űrhajó fantasztikus kalandjai!!!

Meghatározó mozis élmények:

Óz, a csodák csodája
Csillagok háborúja
Az elveszett frigyláda fosztogatói

Aztán valamikor leadták a tevében az Így készült a birodalom visszavág c. csodát. Onnantól kezdve kész voltam.

Hozzászólásaitokat olvasva jómagam is felidéztem az első komoly élményeket.
Engem moziba először nagyapám vitt el, lehettem kb. 5 éves és az akkoriban (70 évek közepe-vége) fellelhető mindenféle filmet megnéztük (közöttük a szerintem mindenki számára ismerős "férfi + nő kéz a kézben befordulós" szovjet remekműveket).
Ezt követően jöttek az általatok is említett, botrányos alámondással megáldott alapművek (Rambo, Rocky, Terminator, A ninja színrelép, stb.), amelyekhez kizárólag a nagybátyám Sanyo videomagnóján, illetve kis szülővárosom helyi moziján (ott szobroztunk a jegyekért a barátokkal cca. fél napig a Csillagok háborúja premierje előtt) keresztül vezetett az út.
Az évek múlásával aztán jöttek azok a filmek, amelyek a végső lökést adták ahhoz, hogy mostanában szegény kis feleségem agyára menjünk (a gyerekek + én) azzal, hogy egy-egy hétvégén "feldolgozunk" 5-6 filmet, illetve hogy képes(ek) vagyok/vagyunk megnézni egy-egy jobban sikerült darabot akár 20-25 alkalommal is. A teljesség igény nélkül itt vannak ezek a meghatározó élmények: Kémek a Sasfészekben, A keresztapa, Vissza a jövőbe, Volt egyszer egy Amerika, Ben Hur, Taxisofőr és abszolút nem utolsó sorban névadóm filmjei.
Hát, nagyjából ennyi!
Nagyon várom a továbbiakat!

zalus: a Disney széria 90-91 volt igen..

Ez a link se rossz, van 1 kép http://www.epguides.com/HullHigh/.

A Martin Kove-os most is megy itthon :Nehéz napok a föld nevü bolygón. De a "valamilyen kalóz valahány élete" se volt rossz.

Első sorozatélményem a "ki fizeti a révészt?", de csak arra emléxem, hogy fantasztikus volt a zenéje, + volt valami modern Robin Hood-os, tolvaj az igazságért, + a meghökkentő mesék, Menő Manó ( ez a gsmlogóm), Kisfilmek a nagyvilágból...

tyler, mann, dante: mindenkinek köszönöm a vallomást, s a többieket is arra bíztatnám, ne titkolózzanak: elő a múlt szennyesével! :]

ohh, a sorozatok, hogy is maradhattak ki... rabszolgasors, onedin család, nyolc évszak, korház a város szélén, a klinika. akkoriban tényleg minden szart megnéztünk. :]

gondolom, vagyunk itt néhányan, akik még emlékezünk a disney szombat délutáni filmkoktéljára... ez most régen volt, vagy nem is oly régen??? legyen, mondjuk, a kilencvenes évek eleje. két rajzfilm-sorozat [pl. csipet csapat] közé besuvasztottak egy élőszereplős serialt is. martin kove és a lebegő robot... de most nem rá gondolok, hanem a suli címűre, ami egy kedves-aranyos, énekes betétekkel teletűzdelt kis sorozat volt. hú, azt nagyon szerettem. kijöhetne dvd-n. :]

ez volt az!

huhuhu tényleg, abban az időben lettem bruce lee és james bond fan is :))

"Azt már le kell szögeznem, hogy már 5 évesen horrorfilmeket néztem, anyámékat azzal nyugtatgatva, hogy: "tudom ám, hogy az nem vér hanem ketchup... ;)", így feladták a harcot ellenem."

Ennek elenére, egy Rémálom az Elm Utcában, Harmadik típusú találkozások után igencsak paranoiás voltam esténként:)
(az meg a másik adalék, hogy javarészt a filmek miatt tanultam angolul)

Egy dolgot kihagytam:
A Twin Peaks széria. azis az egyesen ment, és bár még kicsi voltam hozzá, David Lynch már akkor favorittá vált szövevényes látásmódjával

Nagyon szimpatikus a topic, igaz én még a fiatalabb fórumtársak közé tartozom a 19 hátrahagyott évemmel, de azért még tisztán emlékszem A FILMekre amik elindítottak ezen az úton.
(meg az Xpress 1999 Decemberi Mátrix megjelenésére, ami miatt végülis regisztráltam magam ide -hú, már negyedik éve-:)

Azt már le kell szögeznem, hogy már 5 évesen horrorfilmeket néztem, anyámékat azzal nyugtatgatva, hogy: "tudom ám, hogy az nem vér hanem ketchup... ;)", így feladták a harcot ellenem.
Azt képzeljétek el, hogy amikor hat évesen megnéztem a HAIR-t feliratosan, vagy másfél órán át bömböltem, de szó szerint. Arra még mindig emlékszem, tisztán és világosan. Mégegy ilyen emlék jutott eszembe: a La Bamba című film, amit a "magyaregy" sugárzott anno, Lou Diamond Philips istenkirály volt benne, és azon is sírtam kissrácként:)  (a Ben Hur-t is ekkor szerettem meg nagyon)
Ezekután egy űr tátong filmes szempontból a fejemben, csak haloványan emlékszem a Csillagok Háborújára, amit ekkoriban láttam először, aztán 1995 decemberében, téli szünetben egyszerre megnéztem mindhárom részt, és ottmaradtam. Szó szerint ottmaradtam a Tatooine-on.
1992 vagy 93, Jurassic Park, alig engedtek be, de iszonyú nagy szerencse, hogy mégis láthattam, határozottan az egyik legjobb filmes élményem. A Forrest Gump egy kicsit megváltoztatott engem is, igaz 10-11 éves voltam még csak, de egy bájos filmet láttam, ami leszögezett az utolsó másodpercéig.
Sorolhatnám még a meghatározó filmeket, de volt egy csomó olyan, amit nem is értettem akkoriban, ezért utáltam (12 majom, Hetedik, Száll a Kakukk fészkére, 2001), aztán érettebben újranéztem őket, és most leborulok előttük. (meg aztán meghatározó filmélmény a rossz filmélmény is, az előbbivel ellentétben volt olyan film amit akkor bírtam, most pedig ha a Narsilt szegeznétek a torkomnak, akkor sem nézném meg. pl: sok B kategóriás film, Herkules New Yorkban, Fortress, Hegylakó 2-3, Van Damme bátyó néhány mozzanata)
Van olyan film amihez fel kell nőni.
Mivel még fiatal vagyok ezért még mindig csak pótlom a filmes hiányosságaimat, (azért köreimben filmes kérdésekkel mindig hozzám fordulnak;) de jól haladok.
Monty Python filmek a nevettetés magasiskoláját jelentik nekem. Viszont  a Battle Royale és a Spirited away volt mostanában nagy hatással rám, következésképp fel is figyeltem az ázsiai -egyre kitűnőbb- filmiparra.
1999-ben vettem első DVD-met, As Good as it gets címmel, azóta is egyik kedvenc példányom.

Igaziból korán kezdtem a filmnézést, és úgy 1996 szeptembere óta járok szinte heti rendszerességgel moziba, mégis úgy érzem, hogy néhány filmhez még mindig kevés vagyok, ezeket csak évek múlva tudom értékelni majd.