hogy lettem én mozibuzi?

Hogy hogyan lettem függő? Hogy miért van többszáz filmem és két videóm (anyáméknak 4, nagynénéméknek 5, pedig csak ketten vannak)? Hogy a szobámban ágy helyett miért csak egy matrac van, de van egy ledönthető tévés fotel és tizenegy hangfal? Hogy miért nem vállal a Sony a tévémre garanciát :)? Hogy miért alszom napi 4-5 órát? Hogy az ismerőseim miért hozzám fordulnak pár másodperces jelenet vagy angol, magyar címek, színészek és filmes infók kapcsolatai miatt?

Nem tudom. Valahogy úgy kezdődhetett, hogy nem nézhettem tv-t mese után és a tiltott gyümölcs mindíg csábító. Irigykedve hallgattam "Szárszki és Háccs", Derrick és társaik fantasztikus történeteit az osztálytársak szájából. Az első maradandó moziélményeim a Csillagok háborúja, Az elveszett frigyláda fosztogatói és a Házibuli, valamint a Sárkányölő(?) című film aminél mégsem elírás volt a mesehorror jelző, királylányok, sárkányok hullottak cafatjaikra. Egyszer judoedzés után faterom értemjött és azt mondta nagy meglepetés vár, hazaérve muteromék munkahelyi hordozható (felülnyílós) Panasonic videója és egy Rambo című, német nyelvű videókazetta várt. Persze egy szót sem értettem, de az érzés megfogott. A hétfői adásszünettel ellentétben műsor volt a tv-ben és mint kiderült (késöbb) megállítani és tekerni is lehet a filmet. Majd kb. ötödik táján megvették az "elsőt". Orionnak hívták és a Quelle nevü külföldi boltból szerezték. Ekkor jelent meg a szomszéd akinek csak kazettái voltak, 10 db, de mindegyiken 2 film! Conan a pusztító, Bosszúvágy, Pakó a vaskezű, A Sárkány közbelép, Az aranypisztolyos férfi (és még pár film amit nem engedtek megnézni) alkották a magot ami megalapozta ezt az egészet. Onnantól özönlöttek a munkahelyi alámondásos filmek, napi 1-2 vagy 2 neylonzacskónyi. Ekkor ismerkedtem meg a távolkelettel (Ninjas Rules!),a történelemmel (Hegylakó), a természettel (Zoltán a vámpír kutyája) és a technológiával (Bond 4ever). Majd megvettem láttatlanban első 3 "műsoros" kazettámat : Rendőrakadémia 1-2, Agglegényparti, Pulykavadászat, Pengefutás (Blade Runner) és Majmok bolygója 2. A mínőségi (hang és kép) változás akkor kezdődött mikor anyám kollágája mellé egy Intercomos fickó költözött :) . Majd saját tv-m lett és az első fizetésemből megvettem az első videómat az akkor még újdonság 4fejes Akai-mat, és elkezdtem az archiválást...

Mint minden fanatizmus, ez is egy betegség, megszállotság, finom őrültség és ezt is csak hasonszőrüek tudják megérteni. De most már megyek, mert kezdődik a sorozatom (C.S.I.) .....

Zalus: szvsz Gondolkodó robotok volt a címe és emberek agyát vették ki és rakták be robotokba.... sokáig vele álmodtam...
Tyler: egyetértek az "intimitással" : multiplex (jó kép és hangminőség, felirat), hétköznap délelött (nem zavar senki), közép-közép (jó hangzás). Nővel csak olyan filmre kell menni ami nem érdekel vagy már láttál. :)

1mely filmek hatására lettetek filmrajongók?1 - vertigo, omen trilogy és rambo - first blood. előbbit moziban utobbi kettőt otthon vhs-en láttam, nem igazán emlékszem mikor, de 10-13 éves lehettem. aztán ebben az időszakban volt a mai napig is mindent elsöprő filmes csoda amit láttam, tök véletlenül. autos moziban voltam egy gyerekkori haverral valahol vidéken. fogalmam sincsen hol és azt sem tudom, hogy mit néztünk meg, miért is mentünk. a film vége felé a jegyszedő körbejárta a helyet és mindenkitől megkérdezte, hogy kivánunk-e maradni, mert lesz még egy film ami nem volt meghirdetve, megkérdeztük mi az és azt mondta, hogy valami boxolos film. mi persze egyből rávágtuk, hogy igen maradunk, biztos fasza lesz. na ez a film a raging bull volt. ami útán ugy éreztem magam mint jake la motta ellenfele akit egy jobb horogallal jól fejbe vert. akkora katarzist soha egyetlen egy film se előtte se utána a mai napig nem okozot. azóta jó 10-15 éven keresztül hajkurásztam a filmet tv, vhs és semmi. egy nagy büdös semmi. majd megtudtam kb 4 évvel ezelőt, hogy tök reménytelen, merthogy a film mindeféle joga lejárt kishazánkban. sux. és aztán eltelt 2-3 év, gyanutlanul total dvd (angol dvd magazin) megvesz és mit láttok? raging bull dvd kiadás 1-2 hónap múlva angliában és én kishiján elsirtam magam a gyönyörüségtől és azonnal megrendeltem. megjelenés után 1 héttel meg is jött egy gyönyörű szép kiadásban, azóta rengetegszer megnéztem. fényéből semmit sem kopott, vesztett a mai napig is az all time no. 1 film amit valaha is láttam, pedig láttam egy pár filmet.

a topik cimére reagálva pedig én semmiképpen sem mozibuzi, sokkal inkább film buzi/film rajongó lenni. a rajongó szócska sok-sok felkiáltójellel és aláhuzva, nem szeressem a filmkritikusokat, film esztétákat mert kb 1000-ből ha egy szereti igazán a filmeket. a mozinak pedig számomra nem sok filingje van/maradt teljesen kiveszet belőle az 1intimitás1, szinte képtelen vagyok egy filmet élvezni a sok rágcsáló, prüszkölő, pofázó, mobiltelefonáló barmoktól. számomra egy film sokkal személyesebb annál, mint hogy tönkre tegyem ilyen dolgokkal.

itt a vallomások ideje: normális ember biztos nem vállalkozna "kedvenc 1oo filmem" lista összeállítására, én pedig ismételten ezzel az indíttatással ragadtam ma billentyűzetet, de a szándék hamar elsorvadt; miközben az emlékeimben kutattam, azon kezdtem el törni a fejem, hogy válik vkiből filmrajongó, movie-geek, extremicus cinematicus consumatus, ahogy tetszik. függetlenül a rajongás tárgyától és mélységétől a válasz kézenfekvő: filmek hatására. filmek, amik azóta már eltűntek a süllyesztőben, vagy elfogult rajongásunk által egekig magasztalódtak: nem férnének meg egy százas listán, de ők tehetnek arról, hogy celluloid-nagyfogyasztók lettünk. aki mentegetőzik, hogy "én nem..." annak itt semmi keresnivalója. :] a kérdésem tehát rendkívül intim: melyek azok a filmek, amik hatására - remélhetőleg - egy életre movie addictá nemesedtél/korcsosultál?

mint mondottam: ez a vallomások ideje, így hát kezdem én - az önző és egoista barom - a színvallást: amennyire vissza tudok emlékezni az orrpiszkálós időkre, az első film, amit moziban láttam, a hófehérke és a hét törpe című mese volt, walt disney első egész estés interpretálásában. az túlzás, hogy láttam, mert a végefelé olyan keservesen bömböltem a gonosz mostohát látván, hogy a szüleim kénytelenek voltak kicipelni a moziból. bármennyire is hitegettek azzal, hogy a vasorr elpusztult, mivel nem láttam a diznitől megszokott zuhanásos halálát, abban hitben rettegtem végig az éjszakát, hogy mindjárt kimászik az ágyam alól, s megtömi a bucim mérgezett almákkal. amúgy a fekhelyem alatt számos mumus lakozott: a szülői engedékenység révén, illetve az ennek köszönhetően az ORFen látott számos éjszaki film  nem csak porcicákkal népesítette be ideiglenes nyughelyem: morlockok [az időgép], critterek [rémecskék], farkasok [egy amerikai farkasember londonban, farkasok], cápák [a cápa], sápadt, szőke hajú kislurkól [az elátkozottak faluja], csápos, egyszemű szörnyek [az alfa holdbázis], peterbilt kamionok [párbaj], sakkozó robotok [ez vmi magyar horror lehetett...] és magas hangon sivalkodó óriáshangyák [them!] lepték el az alsó régiókat, de mind közül az emberi magban rejtőző alakváltó/alaktalan rém volt a király [a dolog]. 9 évesen találkoztam vele először, s közel 3 napon át nem tudtam aludni tőle; a mai napig áldom/átkozom a napot, mikor a nővérem azzal ugrasztott ki az ágyból, hogy űrhajós film megy a tv-ben! az nem elég, hogy az osztrákok révén mindenféle szörnyek rohamozták meg gyermekkorom, de mikor szülőfalum leggazdagabb embere megvette az első videót - tiszteletet parancsoló méretű, felültöltős panasonic -, és a masina csodájára jártunk, az első videós double feature-t sem nevezhetném leányálomnak [pulykavadászat/re-animator]. a hosszú, átvirrasztott éjszakáknak aztán egy csapásra vége szakadt: ugyan a bolygó neve halál 8 ft-os képregényváltozata képes volt a frászt hozni rám, élesen él bennem a rémkép, ahogy fekete-fehér arctámadó szkeccsek másznak elő a füzetből és kapaszkodnak fel az ágyam oldalán, brrr. a falu szigorú mozitulaja csak felnőtt kíséretében engedett be az aliensre, a felnőttek voltaképp nálamnál 2 évvel idősebb, de azért "nagyfiú" kategóriába tartozó egyedek voltak. a film nézése közben azon kaptam magam, hogy míg én tágra nyílt szemmel habzsolom az idegenek látványát - pedig, ha jól emléxem, cenzúrázott verzió ment nálunk, hisz arra a kérdésre soha senki nem tudta a választ, hogy bishop miért is esett szét :] -, az idősebb fiúk elbújnak a székek mögé és oda sem mernek nézni. hazafelé menet pedig én voltam a legbüszkébb kölök a telepen: az összes srác tőlem kérdezte, mit látott, ill. mit nem látott. aznap este nyugodtan aludtam, a szörnyek leléceltek. a szüleimet éveken át nyaggattam, vegyünk videót, mert már mindenkinek van!!! [mindenki = a falu leggazdagabb embere] a videóvásárlás csak nem akart megtörténni, a nagybáttyám viszont beszerzett egyet a fiainak, így aztán semmi sem akadályozott meg minket abban, hogy megnézzük 25x egymásután a halálosztót, [azt a jelenetet, amikor a T8oo-as begyüjti az első rendőrautóját pedig legalább 1ooox], valamint az éjszaka közepén "az erdő szellemét", magyarán a gonosz halottat. maradandó károsodást remélem, nem okozott, de vagy egy hónapon át csak erről meséltem a srácoknak a telepen... a végre valahára beszerzett samsung [ronda, de buta] videó szüzességét az ahová lépek, szörny terem botrányos szinkronverziója [hangeffektek helyett néma csönd] vette el, s 2-3 éven belül 2oo videokazetta boldog tulajdonosa lettem. a filmcímeket inkább nem sorolom, valamennyi film a három szombatesti tévés alapszitu körül forgott: ölés, baszás, röhögés. a változás elég későn, jó 12 évvel ezelőtt állt be. nem mondhatnám gyökeresnek, stephen king mesehőse is előbb gyártana kötelet cérnaszálból, de a lényeg: valami elkezdődött. ellógtam a délutáni angol óráról [ami egyébként is csalódás volt, a dél-afrikai tanár mindent ádámtól és évától kezdett a haladó csoportban, s két hónap után sem sikerült elmozdulni a present tense-ről], s bár az egerek és emberek csöppet sem izgatott, de a fenti óránál bármi jobb lett volna, ami kétdimenziós és mozog. ráadásul, a film mellé tombola is járt, amit végül is kifelé menet elfelejtettem debobni az urnába, mivel a film teljesen elvarázsolt. mai szemmel kissé modorosnak tűnhet a john malkovich-gary sinise film, a túl-komáromi színházban látott verzió is jobban tetszett, nem beszélve steinbeck könyvéről, de akkoriban el sem tudtam volna képzelni, hogy nekem ilyen tetszhet... 1-2 évvel később már tevékenyen részt vettem a gimnáziumi filmklub szervezésében: többnyire a mainstream határán táncoló konzumdrámákkal vittünk be sok diákot a moziba [philadelphia, a napok romjai, schindler listája, oltalmazó ég, a kísértetház, stb.], de pl. sosem felejtem el a jurassic park okozta traumát: abban a hiszemben szerveztem be az iskola számára egy délelőtti vetítést a tatai moziban, hogy ez egy kedves-aranyos mesefilm lesz, s mikor a ülésszomszédjaim majd széttéptek a félelemtől, döbbentem rá, hogy akár még meg is lincselhetnek a fals infókért. :] az ezt követő években vagy fél tucatszor hangzott el a számból az "ez volt a legjobb film, amit valaha láttam" című felelőtlen minősítés. így aztán rövide ideig no.1 volt a forrest gump [eheh], a remény rabjai, ponyvaregény, tiszta románc, léon, a halál keresztútján, de mint anno a the thing, az ismeretlen bryan singer meghökkentő meséje, a közönséges bűnözők mindent lesöpört a színről, s azóta is ez számomra A HIBÁTLAN FILM. a többi [dvd, internet, ázsia, stb.] már jelenkori történelem, s amúgy is eleget fárasztottam mindenkit a szófosással.

lehetne hosszadalmas és partalan vitába bonyolódni, hogy ki mit néz, mi tetszik neki, de most ezt hanyagoljuk, háborúskodás és véleménynyílvánítás helyett most azt kérném a tisztelt fórumozó társaktól, mann, dante, gaboca, medve, will graham, m, gg, m.o.g. és a többiek, meséljétek el, ti mely filmek hatására lettetek filmrajongók?