Számos spoiler!
Micsoda film! Igazi műfaji labirintus és filmes bravúr. Kapunk krimit és drámát, egy kis thrillert, meg egy adag társadalom-kritikát hátulról, svédcsavarral. Elképesztő, milyen ügyesen csomagolták a múló tűnő idő visszafordíthatatlanságának nosztalgiával fűszerezett szomorúságát a thriller műfaji kliséi közé a Coen fivérek. Mert ugye, a film igazi főszereplője nem a gyilkos, nem is az öregedő rendőr, hanem a különböző generációk közötti szakadék, az idősebb korosztály rémült rácsodálkozása a hétköznapokra: Te jó Isten, az én időmben ilyen emberek nem sétáltak az utcán, nem értem, mi folyik körülöttem!
Hát igen, ahogy a címből is megtudhatjuk, kicsit megváltoztak a dolgok: Ez már nem vénnek való vidék. A Coen fivérek finom eszközökkel sejtetik a társadalmi kötelmek lazulását, az erkölcsi paradigmaváltást. Szenzációs jelenet, amikor a film végén autóbalesetet szenved a sorozatgyilkos. Betartja a közlekedési szabályokat, ügyel a sebességre és a zöld lámpára is, mégis belérohan egy autó a semmiből. A mindennapinak tűnő jelenet egészen más megvilágításba kerül, ha figyelembe vesszük a korosodó rendőr értetlen rácsodálkozását az eseményekre, meg a film végén látható „elvágyódás jelenetet”, amikor a múlt nosztalgikus képeit hívja segítségül megrendült világképének helyreigazítására. A szimbolikusnak is tekinthető jelenetben egy generáció szenved súlyos vereséget (karambolt) a mával szemben. Az utolsó jelenet mélabús monológjában érezhető leginkább a mondat szomorú igazsága: Ez már „Nem vénnek való vidék”.
A Coen fivérek legjobb filmje. Csillagos ötös.
Micsoda film! Igazi műfaji labirintus és filmes bravúr. Kapunk krimit és drámát, egy kis thrillert, meg egy adag társadalom-kritikát hátulról, svédcsavarral. Elképesztő, milyen ügyesen csomagolták a múló tűnő idő visszafordíthatatlanságának nosztalgiával fűszerezett szomorúságát a thriller műfaji kliséi közé a Coen fivérek. Mert ugye, a film igazi főszereplője nem a gyilkos, nem is az öregedő rendőr, hanem a különböző generációk közötti szakadék, az idősebb korosztály rémült rácsodálkozása a hétköznapokra: Te jó Isten, az én időmben ilyen emberek nem sétáltak az utcán, nem értem, mi folyik körülöttem!
Hát igen, ahogy a címből is megtudhatjuk, kicsit megváltoztak a dolgok: Ez már nem vénnek való vidék. A Coen fivérek finom eszközökkel sejtetik a társadalmi kötelmek lazulását, az erkölcsi paradigmaváltást. Szenzációs jelenet, amikor a film végén autóbalesetet szenved a sorozatgyilkos. Betartja a közlekedési szabályokat, ügyel a sebességre és a zöld lámpára is, mégis belérohan egy autó a semmiből. A mindennapinak tűnő jelenet egészen más megvilágításba kerül, ha figyelembe vesszük a korosodó rendőr értetlen rácsodálkozását az eseményekre, meg a film végén látható „elvágyódás jelenetet”, amikor a múlt nosztalgikus képeit hívja segítségül megrendült világképének helyreigazítására. A szimbolikusnak is tekinthető jelenetben egy generáció szenved súlyos vereséget (karambolt) a mával szemben. Az utolsó jelenet mélabús monológjában érezhető leginkább a mondat szomorú igazsága: Ez már „Nem vénnek való vidék”.
A Coen fivérek legjobb filmje. Csillagos ötös.
0