Olvasva kritikádat Jason, tényleg sajnálom, hogy nem az elvárásoknak megfelelően szórakoztatott téged A sötét lovag :( Tudom, hogy szakavatott ismerője vagy Batman-nek, gondolom, hogy mennyire zavart, hogy eltértek a képregények világától. Igaz, amit a Pókember kapcsán mondtál, hogy manapság igyekeznek nem kifejezetten, csak a képregény rajongók elvárásainak megfelelően elkészíteni 1-1 adaptációt. Remélhetőleg a harmadik filmmel, de talán többszöri megtekintéssel ezzel a résszel is megbékélsz és az olyan, a Batman mitológiában mélyen jártas rajongókat is ki tudnak majd szolgálni, mint téged. Most egy "kisebb" monológot írnék :) Spoilerek lehetnek benne a TDK-t nem ismerők részére :)
Én nem vallom, nem vallhatom magam képregény rajongónak. Persze, szinte valamennyi nagy filmes adaptációt láttam már Superman-től az X-Men bagázsig. De képregényeket nem forgattam még a kezembe (2-3-at igen, de eleve filmből készült füzetek voltak, pl. Jurassic Park), így én nem tudom, melyik filmnél mennyiben tértek el az alkotók a karakterek, helyszínek, belső motivációk stb. téren. így, valamelyest laikusként tudok ezen filmekre figyelni, s el kell mondjam, az első X-Men (de végül is a két folytatás is) valamint a Sin City volt csak az, ami teljesen magával ragadott, kellemes szórakozást nyújtott. Nem csoda, hogy utóbbi a polcomon is pihen. A Batman Begins nem is hozott lázba három éve, mikor mozikba került, csak az első HBO-s vetítés kapcsán ismerkedtem meg a filmmel, de mi sem jelzi jobban, mennyire tetszett a film, hogy legalább 10-szer láttam így a tévében, elejétől végéig a filmet. Izgalmasnak, érdekesnek tartottam és tartom most is a filmet. Tetszett, hogy sokkal realistább megközelítést alkalmazott Christopher Nolan, Bale-el megmutatták Batman sötét, agresszív, és kevésbé hősies, sokkal inkább őrült oldalát. Ugyanakkor, bár állati erő lakozik Batman-ben, különösen megragadott a paradoxon tisztelete az élet iránt. Kicsit hatásvadász is a figura, Bruce szándékai szerint. A másik nagyon nagy pozitívuma a filmnek, hogy Bruce Wayne is kellő hangsúlyt kapott, sőt, a film elsősorban most erre a karakterre épült. S ezt folytathatnám még. Gotham realisztikus, nagyon is e világi környezete, Batman technikai felszerelése és azok háttér története, minden a helyén volt. Ahogy mindenki, aki szerepet vállalt a filmben. S ugyanezeket el tudom mondani A sötét lovag-ról, egy élő, lélegző várost és polgárai küzdelmét követhettem figyelemmel a filmben, miként a gyenge Gothamben uralkodik a terror és a félelem. Azt hiszem, Batman azért is szeretné Harvey Dent-re bízni a várost, mert talán fél saját magától, hogy egyre inkább felemészti Batman az emberi felét és akár egyszer majd ő maga taszíthatja nyomorba városát. S ugye ahogy kibontakozik a harc, közte és Joker között, egyre nyilvánvalóbb lesz, Batman nem nyerhet, nem adhatja fel azt az erkölcsi normát, amit eddig képvisel, s tragikus módon, pont az ellen kell először igazán bűntudattal éreznie, akit a legtöbbre tartott. Éppen ez a fájdalmas vég, hogy nem győzhet mindig a jó és, hogy minden siker amit elért hasztalanná vált, az ami különösen tetszett e film láttán. Mint mondtam, nem vagyok képregény rajongó, így azt hiszem azért is gyakorolhatott nagy hatást rám, ez a két Batman film, mert sokkal sebezhetőbbnek és zordabbnak láttatja a batmani világot, mint Tim Burton filmjei tették. Szóval, mint akciófilmbe fecskendezett pszicho-thriller, tekintek A sötét lovagra. Én már pár napja elejtettem azt a kijelentést: mi szerint A sötét lovag volt eddigi életem egyik legjobb filmje, amit láttam, s könnyen lehet, hogy a második mozis megtekintés után, nyugodtabb lelki világgal adom át neki A Gyűrűk Ura trilógia által bitorolt első helyet, saját kis listámon :) Remélem Jason, hogy idővel, akár A sötét lovag többszöri megtekintése vagy akár csak a harmadik mozi elkészülte után, de helyre áll a rend és sikerül a nolani Batman filmekre jó szívvel gondolni :)