Plasztik szerelem (DVD)

SPOILER:

Na igen, Lars a tónál ölte meg végleg Biancát, szerintem akkor érezte úgy, hogy Margo-t is tudná már szeretni. Bár azt igazából már a "maci-újraélesztésnél" lehetett tudni, hogy valami kialakulóban van köztük. Ott kezdte el Lars "leépíteni" Biancát, amit a bowling is nagyban erősített, és az utána lévő kézfogásuk...

Meg Lars féltékenységi kirohanásai is egyre gyakoribbak lettek...

Oh, látod, ehhez túl régen láttam, és erre nem emlékeztem. De mostmár rémlik, és így értem tökéletesen, amit mondtál.

SPOILER

És még annyi: mitől féltené a sógornőjét? Hát attól, ami vele is megtörtént - édesanyja a szülésbe halt bele. Hát ettől - ld. beszélgetését a doktornővel.

SPOILER

Úgy értettem a dolgot, hogy a vizes rész nem volt több puszta érzelemkitörésnél, nem láttam ennek különösebben releváns szerepét - azt sem gondolom, hogy "Bianca fürdeni ment volna és megfullad", hiszen Lars tudatosan, jóval korábban elkezdte megölni a guminőt azzal, hogy beteggé tette, hosszabb folyamat volt ez - egyszerűen a tónál engedte el végleg.

SPOILER

Nem hiszem, hogy Bianca szerepei kizárnák egymást. Elég összetett Lars téveszméje ahhoz, hogy többféle interpretáció is elképzelhető legyen.
Én a báty szerepét úgy láttam, hogy nem is ismerte fel Lars problémáját, de nem is ásta magát bele, nem érdekelte - ő hosszabb idő után visszajött boldogan, a testvére kiköltözött a garázsba, ő élte az életét, és Lars sem zargatta a problémáival. Ellenben a felesége észlelte Lars izoláltságát, de kvázi csak ő "erőltette" a kapcsolatfelvételt. A bátynak nagyon kellett Lars téveszméje ahhoz, hogy rájöjjön saját szerepére öccse életében. Hiszen az is elég jól lejön, hogy sosem álltak közel egymáshoz, sosem ismerték egymás lelkivilágát.

Próbáltam többször átolvasva értelmezni a beszélgetéseteket, de mivel régebben láttam a filmet - hónapos távlat - így az egészen aprón finomságok megvitatásában nem hiszem, hogy partner tudok lenni. Abban egyetértek, hogy a testvérének Lars teher, de abban nem, hogy féltené a sógornőjét (mitől?), és az utánhalás dolog sem világos számomra. Egyszerűen csak nehezen engedte el, de tudta, hogy vége kell, hogy legyen annak, hogy egy nem valós személyt szeret, rajta éli ki az érzelmi szükségleteit, ráaádsul, - ha jól emlékszem - akkor már a kolleganő is olyan mértékben volt képben, hogy Lars kvázi a két nő között örlődött, merthogy a műnőt még nem tudta kellően elengedni, az igazit meg még nem tudta kellően elfogadni/befogadni a szívébe.

Azt hiszem, illene harmadszor is megnéznem ahhoz, hogy ennél konkrétabb és pontosabb legyek, de remélem, nem csaltak meg az emlékeim és helytálló volt, amit írtam.

Egy kicsit az emlékek nagyvonalúságával kezeltem egy-két jelenetet, nekem amúgy is a hangulata meg a pszichológiája maradt meg jobban. Azért van, amit máshogy látok:

SPOILER!

- A bátyó bűntudata végig ott van, csak egy jó ideig felülírja az apja miatti harag. Mintha Larsot a fater hagyta volna rájuk örökül, és az terhes felesége mellett nem más neki, mint nyűg. Nyűg az, hogy foglalkozni kell vele, nyűg a költözés (nem derül ki, hogy ez mennyire volt önkéntes), nyűg az, hogy megszólják az emberek, és a "nem az én hibám"-mal csak a felelősséget akarja letolni magáról. Nála azt tart egy pár napig elfogadni, hogy Lars is csak szenvedő alany ebben az egészben, és pont az apja hibáját követné el, ha más "bűnéért" őt tenné meg bűnbaknak.
- Nálam pont fordítva jött le Bianka szerepe, de ezt már írtam is korábban: a társadalomból való kilökődésnek ebben kevesebb szerepet tulajdonítottam, mint annak, hogy terhes a sógornője, így nem "élősködhet rajtuk, a saját lábára kell állnia, főleg érzelmileg. Amikor a "kilökődésre", elszigeteltségre rájön, akkor hívja életre Biankát. A guminő léte tanulási folyamat számára, "megbetegedni" és "meghalni" is akkor "engedi", amikorra képesnek érzi magát egy szeretett személy elvesztésére, és annak érzelmi feldolgozására.

SPOILER

Lars nem a garázsban él, amíg a bátyja vissza nem tér Karinnel - ezt utóbbi mondja is. Lars azzal, hogy kiköltözött, kapitulált a boldogság előtt, és a bátyja észre se vette a bajt, nem tépte belülről semmilyen bűntudat az öccse iránt - nézd meg, a film elején is a felesége az, aki erőlteti a Larsszal való kapcsolatfelvételt, míg ő mindenre csak legyint, vagy amikor Bianca megjelenik, akkor is az a legnagyobb baja, hogy vajon mit fognak szólni az emberek, de mondja is a feleségének: "ez nem az én hibám". A bűntudat csak később jön elő benne, amikor Lars közvetve a világ tudtára adja, mennyire egyedül van, mennyire távol került mindenkitől, és a bátyjától is, mennyire félti sógornőjét (nem véletlen, hogy Karin terhessége során alakul ki a téveszméje). Valahogy Lars is távol akarta tartani magát az emberektől, de amikor végleg realizálódott benne, hogy nem a társadalom lökte ki őt, hanem saját maga, akkor megszünteti Biancát. A tavas jelenet nekem úgy tűnt, egyfajta "utánahalási" kísérlet volt, hiszen térdig gázolt már a vízben, ha nem tovább, eszeveszetten sírva. De szerintem ennek nem volt jelentősége, Biancát ő már korábban elkezdte megölni, amikor a kitalált betegségét súlyosabbra fordította.

Azt hiszem, ehhez a kérdéses jelenetet újra kellene néznem, anélkül nem merek nyilatkozni.

Kedves Rainbow! Ha már így szóba került ismét a Plasztik, akkor lenne egy kérdésem. Van ugyanis egy pontja ennek a filmnek, amit nem értek, és hátha neked van rá ötleted.

SPOILER!
Amikor Lars a testvérével kiviszi tóhoz Biankát, és amíg a bátyja meg a sógornője elvonulnak, Bianka ugye "meghal", Lars a vízben állva ölelgeti a testét. De miért kerültek a tóba? Az egyetlen ötletem az volt, hogy Bianka "úszni akart", "belefulladt" a vízbe, és Lars későn ugrott utána, hogy "megmentse". De akkor sem értem, hogy miért volt erre szükség.

Természetesen ha más szeretné megosztani ezirányú élményeit, csak nyugodtan, minden ötletre vevő vagyok.

Számomra a film egy kicsit visszaadta egyik kedvenc rendezőm, Frank Capra világát is, különösen azzal, ahogyan a kisvárost és lakóit ábrázolta, és azt, hogyan fog össze egy közösség a jó ügy érdekében, ezáltal önmagát is segítve. Amúgy mindkét előttem szólóval egyetértek: remek kis film ez!

Niwork, úgy látom, mostanában nagyon hasonló filmeket nézünk....:)
Elolvastam én is Iceman írását és egyszerűen nem értem, mit nem ért. Minden pontosan úgy van, ahogy leírtad, és ez tökéletesen lejött a filmből.

Innentől SPOILERes!

Annyit tennék hozzá, hogy Bianka nem csak azért megoldás, mert így nem okoz fájdalmat senkinek, kvázi nem teher senkinek a sebzett lelke, hanem azért is megoldás, mert segít Larsnak felismerni önmagában azt, hogy képes lehet szeretni, érezni, kötődni és elfogadni mások érzelmi és testi közeledését, s ezzel Bianka egyben utat nyit ahhoz, hogy mindazt, amit általa "megtanult", megtalált magában, azt meg is élje, immár egy valós emberi lénnyel.

Az pedig, hogy mindebben egy egész közösség partner, csak növeli a filmnek azon értékét, hogy elfogadni tanít.

Nagyon, de nagyon kivételes és remek alkotás, az eredeti címe talán kifejezőbb, dehát tükörfordításban kutyafülét nem ért volna.

Szóval, mostmár ketten nem értjük Iceman-t ....

Iceman!

Bár a lényeget már leírtam a hozzászólásomban, de mivel egy számomra nagyon kedves filmről van szó, pár szóban még bővíteném azt, hátha egy kicsit javul a megítélésed.

SPOILER!!!

Mondanivalóról beszélni a Plasztik szerelem, és úgy egyáltalán egy dráma kapcsán nem nagyon lehet. Nem fogja megváltani a világot, nincsenek benne nagy, eddig kimondatlan igazságok, senkinek nem lesz tőle "óóóbazmeg"-élménye. Nekem sem volt. Általában elég az, ha valamiben érdekességet jelent a film, legyen az egy egyedi történet, a szereplők kimagasló játéka, vagy bármi. A drámában sokkal nagyobb szerepe van az emberi sorsok, életképek bemutatásának, azt meg a Plasztik teljesíti. Ezért nem vígjáték, nem is lehet az, bár vicces, ahogy Lars esetlenkedik meg ahogy orbitális pályára állítja a szekfűt, de ez nem tart fél óránál tovább.
Szerintem éppen elég drámai az a szituáció, hogy ott van ez a Lars gyerek, életét abban az alaszkai befagyott dögunalomban élte le, nagyjából 26 évet töltve azzal, hogy össze volt zárva az apjával. Azzal az -egyébként meglehetősen magának való apjával-, aki vélhetően egész életében csak azt éreztette vele, hogy Lars gyilkos ("megölte" az anyját a születésével). A bátyja jórészt ebből a gyűlölködő közegből menekült el, és amikor visszatért, Larsot a garázsban élve találja, mindenfajta testi, érzelmi közeledésre alkalmatlanul (sőt, egyenesen fáj neki más emberek érintése!). Az idősebb testvért a bűntudat+tehetetlenség kombó belülről tépi, miközben a terhes feleségére kéne figyelnie. Az, hogy a sógornője terhes, Larsot duplán is sokkolja: egyfelől saját bőrén tapasztalta, milyen veszélyei vannak egy szülésnek, másfelől nem terhelheti tovább a rokonait, hogy a nyakukon él.
Bianka erre a kissé egyedi megoldás, segít feldolgozni az anyja elvesztését, közben segít kapcsolatot teremteni az ellenkező nemmel, anélkül, hogy bárki másnak fájdalmat okozna, mert ő (az apja miatt) nem tartja másra képesnek magát. Az ami: nőpótlék, de nem a fizikai funkciókra, hanem az érzelmiekre. Személyiséggel, múlttal ruházza fel, ezzel valódivá teszi, a pszichológus javaslatára az egész falunak. A szokatlan szituáció a bátyjának is felhívja a figyelmét arra, hogy Larssal valami nincs rendben, segít kimondani a bűntudatot.
Úgy elsőre én ennyit vettem le, de amennyiben ezen túl is szeretnél drámai vonásokat a filmből, szívesen folytatom, csak írd le, hogy mit hiányoltál belőle.

Már írtam, de még egyszer mondom: akinek ez túl lassú, az talán tegyen egy próbát a Műanyag szeretővel, és meglátja, hogy ezt a témát mennyivel brutálisabban is meg lehet közelíteni.

amaray, természetesen

Hadd lebbentsek le egy izgalmas részletet a dvd-kiadásról, merthogy ilyet én még nem láttam, noha biztosan van. A film bugyirózsaszín amary tokban leledzik.
Kétségkívül illik hozzá, de nagyon bizarr ez a szín egy dvd-toknak. :)