könyvajánló

téged meg irigyellek, barátom! te nem szégyelled a sötétségedet, hanem nyiltan kiteregeted azt. csak így tovább! :(

yamamura, derceto: megvan a megoldás. néha húzzatok le egy ázsia filmet. még akkor is ha kurva jó volt. mert így hihetőbb! ki nem szarja le, hogy az eddig általam látott (25-30) ázsia filmnek a 90%-a jó volt? ezt senki nem hiszi el. rontani kell az arányokat. kizárt, hogy ezek a sárgák ennyi jó filmet gyártsanak. ;)

Különben pedig egy szóval nem mondtam, hogy az ázsiai produkciók szarok...
Csak ez a sok ömlengés elcseszi  még annak az érdeklődését is, aki megnézne vagy elolvasna vmit.
Semmi baj Ázsiával: az aki fanatizálja-azzal van a baj!!

Bazira nem erről van szó, csak kicsit gáááz ez az egész már!
Az igénytelenebb hollywoodoo szarságoktól minden épeszűnek kifordul a gyomra...de ettől az önimádattól is, illetve attól is, hogy a legutolsó ázsiai maszlag is min.10/9. Amiről sose fogunk hallani (legfőképp nem látni!) mert nem mindenki egy Zu warrior, hogy egész életét a gépe előtt tölti vagy kalózfaszfejek golyóit nyalogatja: lécci--hagy kapjam meg!szótárazom két hónapig is, csak tudjak fröcsögni az xpress fórumon!!
S akkor még egy könyvajánló is az Oni baba és a negyven rablóval indul.....
Na meg a kis f...om!

Furcsa, hogy szinte mindenki tudja, hogy Hollywoodban éppen miben játszik, mit rendez, vagy éppen kivel kefél. De ha valaki kiejti a száján egy ázsiai rendező nevét, vagy neadj'isten elolvas egy könyvet, akkor az egyből megszállott, vagy rosszabb.

Nem mi vagyunk azok akik meg vannak buggyanva.

illetve van, csak nyitottnak kell lenni hozzá, értem? :]

valóban. az én betépésem mentális, nincs az az ajzóanyag, ami reprodukálhatná. :]

A részeg nők a legrosszabbak! :(

Szoktam bemákozni néha...de a te betépesédet nem tudom sajna produkálni!

amúgy ezen a fórumon senki sem olvas könyveket? :P

mondd, beric, te részeg vagy?

Ez tényleg megbuggyant a sárgáktól!!!!!!!!!!!

sorry! ezt olvastam most. :] gondoltam, hogy megint lázongás lesz a vége, hogy már megint ázsia... de ez a topik [sem] csak arról szól.

óó, nem is te lennél, tök jó ötlet volt ez a könyvajánló is...de rögtön ibusze kawasaki :) vagyki könyvével kezdeni...nem lehetett volna valamilyen szép magyar könyvvel nyitni...

ibusze maszudzsi - kuroi ame [a fekete eső]
[JP, 1968 - (c) Európa, 1978]

a japán babona szerint ha fehér szivárvány vágja ketté a napot, akkor az országot mérhetetlen tragédia éri. 1945. augusztus 14-én feltűnik a jel az égen: másnap japán kapitulál, és ezzel vége a második világháborúnak. az ember azt gondolná, ez nem tragédia, hisz egy egész bolygó könnyebbült meg végre ezen a napon, az egykori büszke nippon birodalom számára ez volt a mélypont. felmerült bennem a kérdés, hogy vajon miért nem augusztus 5-én tűnt fel az égen a baljós ómen? figyelemre és tiszteletre méltó az a kitartás, az az odaadás, ami az ezer sebből vérző japánt jellemzi: miután előbb hirosimára, majd nagaszakira is atombombát dobott egy-egy b-29-es, bármely ország atomjaira hullott volna - képletesen és a szó szoros értelmében, de japán fölött még el sem oszlott a sötét gombafelhő, az ország máris elkezdte újjáépíteni önmagát.

a könyv címe, a fekete eső arra a rádióaktív csapadékra utal, ami az atombomba által felkavart természet "ajándéka", s a hirosimai bombatámadást követően megtízszerezte az atombomba áldozatainak számát. a közel tíz éve elhunyt, novelláiról híres ibusze maszudzsi könyve egy nagyon rövid időszak krónikája: az atombomba ledobásától japán feltétel nélküli megadásáig tartó 9 napos időszak eseményeit meséli el tárgyilagosan, naplószerűen, rövidebb-hosszabb riportok, eseménybeszámolók összefoglalásával.

a beszámolókat egy papírvékony cselekményszál fogja össze: az ötvenes évek elején járunk, jaszuko eladósorba került fiatal lány, aki iránt számos kérő jelezte érdeklődését, azonban a lányról az a pletyka járja, hogy sugárbeteg. gyámja, sigemacu elhatározza hát, hogy feleleveníti és összeírja a bombázás emlékeit, hisz azt a néhány szörnyű napot együtt töltötte a lánnyal. mindezzel azt próbálja bizonyítani, hogy a jaszuko nem beteg. a napló tárgyilagosan és személetesen, de sosem kívülállóként meséli el hirosima pusztulását; teljességgel hiányzik belőle az amerikagyűlölet, az önámítás, viszont kritizálja a japán vezetőséget, de nem ragadtatja el magát túlzottan. leginkább tények közlésére hagyatkozik, az olvasónak viszont már ettől is összeszorul a torka, pedig ibusze mellőzi a hatásvadászatot és a szentimentalizmust. regénye a poklok poklát írja le, viszont nem hiányzik belőle a remény érzete és a pozitív értelemben vett patriotizmus sem. a regény kiválóan összegzi a bomba egyszerű emberekre és az államra gyakorolt hatását; intelmekkel, keserű példákkal díszitett leírása emberközelben tárja fel az atomhalál szörnyűségeit.

könyvéből 1989-ben cannes-ban díjazott film készült immamura sohei rendezésében, ami még véletlenül sem keverendő össze az azonos című, azonos évben készült ridley scott filmmel...



kedvenc idézeteim:

"aznap reggel, mikor az atombombát ledobták, a hirosimai második középiskola munkaszolgálatos egysége éppen buzdító beszédet hallgatott a temma-hídon. a tanulók abban a pillanatban tetőtől talpig megégtek, de a vezető tanár rávette az egész társaságot, hogy nagyon halkan énekeljék el a "ha a tengerre megy..." kezdetű hazafias dalt. amikor a dal véget ért, kiadta a parancsot: "oszolj!", és ő maga ugrott elsőként a dagálytól megduzzadt folyóba. a fiúk is követték példáját."

"ha most azok a dombok fölött megjelenik a szivárvány, csoda történik. jöjj szivárvány, ne fehér legyél, hanem szép szines, és jaszuko meggyógyul!"