könyvajánló topik

Nem csak a nyugdíjasok sírják vissza.

Csak mert félig tartom komolytalannak a kérdést, "félszmájli" meg nincs. :)

lemaradt a szmájli.

Nem is értem, miért sírja vissza annyi nyugdíjas. Biztos mind mazochista.

Annyi lemaradt, hogy én már tini korom olvasom az író műveit (több mint 25 éve) és vagy az Ő hatása vagy csak saját felismerés, de biztosan állíthatom, hogy a világot a p.na mozgatja, tartja körforgásban.:)
Hölgyolvasókra nem tudom hogyan hat, de Ken Follet műveiben meghatározó szál a szex, no annyira nem romana stílusban, de azért van és ebben a műben is generációk sorsár dönti el egy jó időben, jól lesz.pott f@sz.

Köszi, én megvárom vele a teljes művet, de kíváncsivá tettél. A kommunizmusnál aljasabb és embertelenebb rendszer eddig még nem létezett az emberiség történelmében.

:))
Köszi szépen!

az első száz oldalon kissé lassan rázódtam bele a történetbe, hisz 1 éve olvastam az első részt, de utána minden rendben. kevesebb a háborús leírás a nagyobb háború ellenére, én ennek örültem, többek a karakterek. a vége gyorsan elrepül és már várom a 2014-es évet , sajna a folytatás csak akkor jön. örültem, hogy az író felfogta és jól le is írta, hogy a kommunizmus ugyan olyan, ha nem károsabb, pusztítóbb mint a nácizmus és erre biztosan több bizonyítékot fogunk kapni a 3, részben, hisz az a hidegháborúról szól. néhol éreztem fordítási bizonytalanságot és egy apró momentum nem lett kifejtve csak utalva rá, de eddig elmaradt a magyarázata.
várom a folytatást és jó lett volna egy magyar szál is.:)))

Ügyes vagy! Írhatnál róla, hogy milyen, mert én is megvettem a nőmnek, de még csak az első részt olvassa, így várnom kell még másfél évszázadig. :)

Az ünnepek alatt sikerült kiolvasnom, több mint 900 oldal.:)

Drw Karpyshyn:Revan

Azt hiszem, mindent elárul a könyvről, hogy két nap alatt kiolvastam. Néhány éve különösen vonzódom a Régi Köztársaság időszakához, köszönhetően a játék három trailerének, úgyhogy hatalmas lelkesedéssel vetettem bele magam Revan történetébe. Előtte kicsit utánanéztem Darth Revannak, így egy jóval komplexebb sztorira számítottam, azonban ez csak gyakorlatilag egy történetszál Revan (Darth nélkül) kétségkívül változatos életéből…

Kb 300 évvel járunk a Sith Birodalom Korribian elleni támadása előtt. Nincs még Malgus, Satele, csupán a Császár van. Meg a sötétség vele… Revan, miután a Jedi Tanács kitörölte emlékezetét, baljóslatú álmai nyomába ered, végzetes veszélyt szimatolva az Ismeretlen Régiók felől.. A könyv ennek az útnak a története, ahogy Revan újra bejárja múltjának helyszíneit, egyre több mindenre emlékezve, átélve a sötét idők élményeit. Revan iszonyat jó karakter, e könyv alapján leginkább Qui-Gon-hoz tudom hasonlítani, a Jedi, akinek a Tanács korlátok közé szorítaná a gondolkodását. Erős, e könyvben tiszta szívű figura, akit borzalmasan zavar múltjának sötétsége – de aki tanult is abból. A nyom, amit egy volt mandalori társával követ vérbeli SW feeling, új bolygókkal, karakterekkel, jelképekkel (Mandalore Maszkja, Nathema)

A könyv másik, ugyanolyan fontos és érdekes szála a Dromund Kaason játszódik, ahol Scourge Nagyúr, egy tisztavérű sith próbál talpon maradni a Sötét Urak és Úrnők ármánykodásai közt. A harag, a gyűlölet erős, ámde korántsem legyőzhetetlen sith harcossá teszik, és sajnos bármennyire is furcsa, jó volt olvasni a mészárlásait, filmszerűen peregtek a képsorok a fejemben. A könyv végén pedig szövetsége a jedikkel már-már szerethető figurává is teszi – hogy aztán a Császár és  Sötét Oldal helyre tegyen mindent.

A Bane trilógia után Drew Karpyshyn egy újabb remekművet alkotott. Nagyszerű hangulatú, olvasmányos, izgalmas könyvet, ami nem zavar össze, viszonylag egyszerű nyelvezete van, de magában hordozza a SW FEELINGET. A SWTOR feelingjét, számomra a mű az Árulás szintjén van, a Végzetes Szövetségtől talán csak kevésbé összetett történetében marad el.

Egy hónapig csak a kiadónál kapható, de talán később xpress is árulja majd. Imádtam!

Persze, nyilván folytatom. Nem tudom a harmadik részt übereli-e, de ha igen, akkor tuti, hogy berosálok. Csak kellemetlen, hogy itt egy időre vége, újra biztos, hogy nem állok neki egy ideig :D

Érdemes belekezdeni az ötödikbe szerintem a legjobb része a sorozatnak.

Most már olvasd el az ötödiket, mielőtt jedizni kezdenél. Amúgy gratulálok, én jócskán el vagyok maradva az olvasással.

Nos, tegnap ez is véget ért. Ideje volt, ugyanis a Mikulás bácsi begyömöszölte a bakancsomba az ötödik kötetet, úgyhogy bele kellett húznom. Olvasás előtt mindenhol a rémhíreket olvastam, hogy ez mennyire vontatott rész, semmi nem történik benne, hogy fog ez majd a sorozatban kinézni. Ilyen előítéletektől sem mentes indulás volt hát a negyedik kötet és bár addig olvastam mint az előző hármat együtt, azért nem volt ez olyan borzasztó. Kétségtelen, hogy hosszadalmas és nehézkes a haladás vele, de ezt én inkább annak tudom be, hogy zsinórban olvasom a könyveket és itt kicsit már én is elfáradtam. Kicsit túl intenzíven, túl sűrűn kaptam e világból, így az agyam már nem tudta újszerűnek és varázslatosnak felfogni az eseményeket. Merthogy bárki bármit mond, esemény az van benne gazdagon. Elég csak pár olyan dolgot kiemelni, mint a Jaime Lannisterrel kapcsolatban elejtett félmondat, Cersei vs. Maergery kisasszony (ami a könyv végén beszarás milyen részt kap...), vagy a titokzatos Kőszív úrnő, akinek személyétől befostam. Nagyon-nagyon durván jó ez a rész, bár igaz, hogy az a vonal ami ebben van, nevezetesen Királyvár & Co. az annyira nem vonzott sose. Bátran ajánlom mindenkinek aki félve nyúlna hozzá, nincs mitől tartani. Csatákat ne várjon persze, de szopatás és döbbenet az van benne rendesen. Most ráadásul nagyon nehéz belekezdeni valami másba, mert kicsit tényleg sok volt 4 kötet egy huzamba, olvasnék például már egy kis SW-t (amihez R2 adta meg a kibaszottul nagy kedved, ugyanis tinédzserként volt utoljára SW könyv a kezemben, de amiket most ajánl, azok zseniálisnak tűnnek, legalábbis ahogy ő mesél róluk), de valahogy mégis,magába húz a rendszer, nem hiszem, hogy ellen tudok állni neki, pedig még olvasatlan Tolkien is hever a polcon...

Puzsérban az az érdekes, hogy egy filmelemzés alatt képes iszonyúan túlcifrázott, bődületes baromságokat mondani, majd pár mondattal később egészen komoly és mély meglátásokat is. Meg nem tudom, hogy a stílusa, az tényleg ilyen, vagy direkt játszik rá még jobban, mert rájött, hogy ezzel lesz ő egy karakter. Mondjuk én könyvet a büdös életben nem vennék tőle, de a youtubon egészen elszórakoztatnak a kritikái. Viszont a reklámfilmek kritikái és az ima a nélkülöző politikusokért, egészen kiváló munkák, főleg a humora és kiritkájamiatt :) Némelyik dalszöveg elemzése is tetszik és a videblogja is érdekes. De talán amiatt a legszórakoztatóbb, hogy nem finomkodik, durván odamond, de sosem alpárian.

Azt viszont a mai napig nem értem, hogy anno negatívan kritizálta az új Batman filmeket, mi volt az a nagy netroham ellene. A kissé tenyérbemászó stílusában ugyan, de mondanivalóját teljes mértékben érvekkel alátámasztva indokolta meg, hogy miért nem tetszik neki.

Na de ki figyel arra? :)

Sejtheted, nem rajtam múlt, hogy nem jött össze. :))

Csak hírből ismerem a rádióműsort, Santino89 barátom ajánlotta, de nem hallottam belőle egyet sem. Passzívan inkább csak olvasni szeretek a filmekről, hallgatni egy beszélgetést úgy, hogy nem veszek részt benne, számomra nem igazán érdekes elfoglaltság. Persze van kivétel is: nemrég például egy több mint egyórás on-line filmes beszélgetést is meghallgattam, ráadásul általam nem látott filmekről, mert a szpíker cimbora volt, és érdekelt a véleménye szóban is.
A Bobby Fishert évekkel ezelőtt olvastam, úgy emlékszem, hogy tetszett. A Kitanót nem olvastam, a Luke és Jonba beleolvastam, azt egyszer végig is elolvasnám.

Elég öles hirdetés van a főoldalon. :)

És csak most látom, hogy itt is kapható a könyv... na akkor ennyit rólam és a spanyolviszról.

Remélem, azért a Joshi-féle szakácskönyvbe legalább be tudtatok nyomni pár csöcsöt. :)

:))
Világos, értem. Lehet, hogy nem kellett volna a youtube-on utánanéznem, mi fán terem ez a "hét mesterlövésze" rádióműsor, mert pont olyan adásokba sikerült belehallgatnom, ahol szó szerint gúnyolódás tárgyává tették a kiválasztott filmeket, s az ilyen komolyabb érvek nélküli vicceskedés nem győzött meg a szerzővel való mélyebb megismerkedés szükségéről, pláne 4000-ért, amit persze egyébként egy ilyen kiadásért boldogan fizetnék ki. Arra azért jó volt ez az egész, hogy a Scolar honlapjára kalandozva találjak néhány érdekesnek tűnő könyvet, például a Bobby Fisherről szólót, vagy Kitano elbeszéléseit, de lehet, hogy bepróbálom a Luke és Jont is.

Számomra mindkét könyv érdekes és szórakoztató volt, ráadásul szögesen ellentétes okok miatt: az egyik témához értek, a másikhoz nem. (Mindenki döntse el, vajon melyik téma feküdt nekem.) Volt szerencsém meg is kóstolni Joshi feleségének főztjét: határozottan különleges kaja volt, merőben más íz, mint amilyeneket ismerek. Nem mondom, hogy mindennap tudnék ilyesmiket enni, de kulináris kalandnak kifejezetten jó volt.

Puzsér könyvéhez a kulcsszó a szubjektivitás. Teljesen nyilvánvaló, hogy egy valóban objektív Top 50 a legjobb filmekből nem így nézne ki. Hogy csak mást ne mondjak, a legrégibb film 1957-es, vagyis a filmtörténet első fele nincs képviselve. Ekkora hiányosság csakis egy erősen szubjektív szelekció esetében fogadható el. Spielberg hiányát jómagam meg tudom bocsátani, ha már Chaplinnek, Hitchcocknak, Tarkovszkijnak vagy Fellininek sem volt hely (a kelet-európai filmművészet pedig gyakorlatilag hiányzik az összeállításból), miközben Georges Lautner, Harold Ramis, Luc Besson vagy Oliver Stone viszont bejutott a Top 50-be. Roman Polanskitól jómagam nem a KESERŰ MÉZ-t választottam volna, ahogyan Brian De Palmától sem A SEBHELYESARCÚ-t. Úgy gondolom azonban, hogy a kiválasztott filmek valóban figyelemre méltóak, lehet(ne) róluk beszélgetni és vitázni, ám valószínűbbnek tartom, hogy – miként az imént én – mindenki inkább csak a válogatás végeredményén fog polemizálni a szerzővel. Pedig a szubjektivitás az egyetlen, amin nincs mit vitatni: Puzsérnak ezek a filmek tetszenek a legjobban.

Nagy bánatom a könyvvel kapcsolatban, hogy bár a listán szerepel egy Faye Dunaway-film is (HÁLÓZAT), ráadásul a díva alakításáról is bőven szó esik, technikai okokból meghiúsult, hogy az ő fotója legyen az illusztráció, pedig nagyon lobbiztam érte, és minden érdekelt bele is egyezett ebbe. Ugyancsak a technika hiúsította meg, hogy Bunuel és Bertolucci filmjét jó kis csöcsös képpel illusztráljuk, pedig erősen proponáltam ezt a dolgot is. :))

Az előző kommentemben a szmájli nem a viccet jelentette, hanem azt a beismerést, hogy kettejük közül, pontosabban elsősorban kettejük KÖNYVE közül számomra Joshié az érdekesebb, ami egy filmes fórumon talán kínos kijelentés, de vállalom. :) Szeretem a különleges ételeket, és ahogy néztem, a szóban forgó könyvben ilyenek vannak. Puzsér nekem sok, ahogy - nem véletlenül írtam lentebb - Csernus is az volt, értettem a hatásmechanizmusát, de nem estem bele. Való igaz, a már általam elfeledett című könyvében voltak érdekes dolgok, de azért nem egy Jung. :)
Puzsérnak az új Batman kapcsán tett véleménye speciel tetszett, de úgy gondolom, hogy hosszútávon kinyírnánk egymást, és nem szeretném, ha ezt egy ilyen szép, nagy fotókkal illusztrált, keménytáblás, cérnafűzött kiadvány sínylené meg. Na persze, ha a kívül hordott Puzsér fotó egy levehető borító, akkor semmi gond, majd odaadom keresztfiaméknak, hogy pingálják ki a pofázmányát, ha mondjuk Spielberget szidja a könyvben, merthogy nem tudtam nem észrevenni, hogy a legjobb ötven közé egy Spielberg-film sem fért be, ellenben az Idétlen időkig vagy A kocka igen.