Michael A. Stackpole:
A Zsiványkommandó - Wedge játszmája - A Krytos csaőda - A bactaháború
Aaron Allston:
Lidérc osztag - Vasököl
Ez jó kis kaland volt. Jó kis egy hónap. Már nagyon régóta a polcon figyeltek az X-szárnyú regények, de valahogy sosem volt hangulatom belevágni az olvasásukba. Valahogy nem tudtam elképzelni egy Luke/Solo/Leia nélküli világot, történetet. Most meg, hogy végeztem velük, szinte úgy érzem, mint egy jó TV sorozat fináléja után: hiányzik a Zsiványkommandó és a Lidérc osztag.
Laikusoknak annyit kell tudni, hogy a hazánkban megjelent 6 könyv nem a teljes kollekció, USA-ban most jelent meg a tizedik történe. Az egész Wedge Antilles kapitány (ő volt az, aki az első Halálcsillag támadásakor a megsérült géppel kiszállt az árokból Luke mögül, míg a másik X-szárnyúban Biggs felrobbant) és csapatának története. A 6 könyv jól különválaszthatóan két részre osztható: az első négy a Zsiványkommandóról, míg a másik kettő a Lidérc osztagról szól.
Wedge, mint a Zsiványkommandó parancsnoka újraszervezi csapatát, az Új Köztársaság legjobb vadászpilótáinak osztagát, így kerül hozzá a Koréliai Titkosszolgálat hajdani embere, Corran Horn, aki az első négy kötet egyik főszereplője lesz, valamint a nagyon sokáig árulónak gyaníttatott Tycho Celchu, aki a másik. Tulajonképp ők a könyvek főszereplői, a központi történet pedig Palpatine halála után széteső Birodalom maradványitól visszafoglalni a Coruscantot. Fő ellenségük a Császár állítólagos hajdani szeretője, a zseniális és kegyetlen Jégszív, epizódszerepekben pedig feltűnik Luke és Leia és Solo is. A négy könyv bőven ellát minket űrcsatával – jó vizuális képességűek előnyben – ugyanakkor mindegyiknek más a hangulata. Az első kissé tapogatózó, kissé bevezető jellegű, de lényegében egy vérbeli SW könyv. A második, a kommandós részekkel, coruscanti beépülésekkel és kavarásokkal inkább egy kémkönyv, míg a harmadik a bírósággal és a Lusankyával inkább egy szökéses/bíróságos dráma. A negyedik meg ismét világűr és űrcsaták, ami egy sci-fihez kell. Összességében, történetileg nagyon jó az egész, totál magába tud szívni a kaland, meg lehet szeretni mind a 12 Zsiványt, jók és látványosak a leírt ütközetek, jól megformált karakterekkel. A legnagyobb baj talán az íróval és stílusával van: néha iszonyat zavarosan és bonyolultan ír. Úgy érzem, túl sok fajt, járművet, embert, bolygót és rendszert mozgat, amiben rendesen elveszik az olvasó. Ráadásul nem segíti az érthetőséget a helyenként rosszul kötőjelezett párbeszéd sem, néha utána kell gondolni, ki mit is mond…
A Lidérc osztag egy új író új sorozata. A Zsiványkommandó mellé egy új X-szárnyú csapat jött létre, új karakterekkel, új ellenséggel, új kalanddal. Először furcsa volt olvasni (parancsnokuk nekik is Wedge – akinek ez a csapat a második gyermeke), de aztán hamar meg lehet őket szeretni. Mindkét kötet a hadicselekre, átverésre épül, megspékelve monumentális űrcsatákkal. A fiúk a sorozatcím ellenére többet repülnek TIE vadászokkal, mint X-szárnyúakkal, mindkét kötetben álcázva szolgálják a Köztársaságot – egyfajta piszkos 12 módra. A hatodik kötet csúcspontja számomra mégis a két társaság néhány együtt töltött órája. Mintha egy Bosszúállókat olvastam volna, nagyon jó volt Corran Hornék találkozója Kell Tainerékkel… ugyanakkor számos alkalommal elhangzik, hogy a Lidércek repülésben nem érhetik utol a Zsiványokat.A második író így tiszteleg az elsőnek és a sorozatnak. Az ötödik/hatodik lényegesen jobb stílusú írás, mint az első négy kötet, viszont iszonyat apró betűvel van szedve. A humor egyikől sem hiányzik, és ha valaki végigolvassa őket, alapos ismeretekkel fog rendelkezni a vadászgépek összes típusáról.
Bár egyik könyv sem rövid, olyan 400 oldal körül van, de elrepül az idő társaságukban. Már nehéz és költséges őket beszerezni, de ajánlom minden SW fannak, aki még nem olvasta volna!!
