
Betty Mahmudi & William Hoffer - Lányom nélkül soha
Gondolom már mindenki ismeri, de azért írok róla pár mondatot.
A borító elején olvasható kedvcsináló végülis remekül összefoglalja a sztorit, idézem:
"Az amerikai Betty-t iráni származású férje rokonlátogatásra vitte a háborúban álló iránba. A férj megesküdött rá, hogy jól fogják magukat érezni, s két hét múlva újra otthon lesznek Detroit-ban. Hazudott." (Nekem még a régebbi borítós verzió van meg, nem ez a fekete)
Nos, a fenti sorokhoz mit lehetne még hozzátenni anélkül, hogy lelőjjem az összes poént?
Amire az idézet nem tért ki, pedig nagyon fontos részlet, az az, hogy a látszólag boldog házaspárral tart lányuk, a négyéves Mahtab is, ez a történetben talán a legfontosabb tényező.
Betty már az indulás előtt érezte, hogy ebből még baj lehet, de abban az illúzióban élt, hogy férje (Mudi) nem fogja átverni, és tényleg hazajöhetnek majd. A 2 hét elteltével kezdtek megjelenni a mondvacsinált problémák a papírokkal, s végül Mudi kinyögi: "nem megyünk haza, Iránban fogjuk leélni az életünket". Betty persze ellenáll, de Mudi fokozatosan megváltozik, a legkisebb ellenszegüléstől is képes vadállattá változni, amiből kifolyólag később majd elcsattan jópár nagyobb pofon is. A helyzetet súlyosbítja, hogy Mudi szinte egész iráni családja ehhez teljesen partner, Betty tehát egész nap megfigyelés alatt áll: a telefont nem használhatja, az első időszakban nem is mehet sehová egyedül, de utána is csak nagyon rövid időre kap eltávot.
Betty amerikai nő léttére belecsöppen egy olyan világba, ahol dúl az Amerika-gyűlölet, a nőket nem tartják embernek (a férjnek lényegében tejhatalma van, akár meg is ölheti különösebb következmények nélkül), ellenséges vadászgépek napi-heti rendszerességgel bombázzák a városokat, ráadásul egy szót sem ért az ottani nyelvből, angolul meg nem sokan beszélnek arrafelé. Mivel az iráni törvényekkel szemben még a nagykövetségek is tehetetlenek, Betty-nek egy sokkal kockázatosabb megoldást kell találnia, hogy lányával visszajuthassanak az Államokba...
Az izgalmas történet (megtörtént eset) mellett érdemes kitérni az arab világról festett képére is. Ha hihetünk Betty-nek, akkor az ottani élet eléggé extrém lehet egy "civilizáltabb" ország polgárának: a tisztálkodást nem viszik túlzásba (ez főleg egy egész nap fekete csadort viselő nőnél lehet kellemes), a babákra nem adnak pelenkát, tehát a lakásban kúszva-mászva oda piszkít a poronty, ahol épp rájön, a nők nem használnak zsebkendőt, hanem szimplán bele fujják az orrukat a csadorba, mindennaposnak számít a vérfertőzés, amitől rengeteg eldeformált gyerek születik, és így tovább.
Ami nem tetszett. Na ilyenből nem sok van, talán egy kicsit szájbarágós 1-2 helyen, és a befejezés el lett sietve, de érdemes beszerezni a folytatást (Végzetes szülők) is, ahol Betty a visszatéréssel indít.
Egy érdekesség: az apa, Mudi is írt egy könyvet, melynek stílusosan a "Without my daughter" (Lányom nélkül) címet adta. További infó és képek az igazi Betty-ről és Mudi-ról itt:
Without My Daughter
P.S.: a film elképesztően szar a könyv után, úgyhogy egy esetleges rossz filmélmény ne vegye el senkinek a kedvét a könyvtől.