Sziasztok!
Beszámolnék röviden néhány olvasmányélményemről, illetve ajánlanék pár könyvet. Ezt elsősorban azért itt teszem meg, mert jópár regényhez, az ebben a topikban fórumozók ajánlásának hatására kaptam kedvet. Remélem nekem is sikerül kedvet csinálnom sokaknak.
Robert Graves
Én, Claudius: Erre is és a folytatására is igaz, hogy számomra nem voltak könnyű olvasmányok. Rengeteg latin (gyarkran nagyon hasonló, vagy megegyező) név, adat, amelyek jelentős részét azóta el is felejtettem. Az olvasását persze nagyon élveztem, mert a szó legszorosabb értelmében borzasztó érdekes könyvekről van szó.
Claudius, az isten: Az első részben főhősünk inkább csak hiteles krónikása volt az eseményeknek, míg most ő kerül a középpontba. A britanniai csata részletes leírása, illetve a császár feleségének életvitele jelenti a csúcspontot. A két regény után számunkra is bizonyossá válik, hogy a római császári család beteg állatokból állt. Még akkor is, ha nem tudjuk teljesen követni az eseményeket (ahogy én sem mindig tudtam). Egyébként kösz field!
Joe Eszterhas: Hollywoodi fenevad
Valószínűleg a legőszintébb iromány, amit valaha olvastam. Fogalmam sincs, hogy képes valaki ennyi mindent kiadni magából, úgy, hogy tudja, hogy bárki elolvashatja. Párhuzamosan ismerhetjük meg a magyar származású világhíres forgatókönyvíró gyerekkorát és pályafutását, majd „megtérését”. Nagyon megható, igazán remek könyv, mindenképpen a legjobbak közé sorolnám.
Sophie Marceau: Apró hazugságok:
Egydélutános kis olvasmány a világ legszebb nőjének érzéseiről, kissé gyermeteg filozofálgatásairól, melyekből leginkább az derül ki, hogy a művésznő túl sokat foglalkozik önmagával.
Charles Chaplin: Életem
A filmművészet legnagyobb zsenijének lenyűgöző története, de helyenként kissé felületes, néha pedig unalmas. Különféle dolgokra hivatkozva életének fontos eseményeiről csak pár szót szól, néhány érdektelen dologról pedig rengeteg oldalon keresztül kell átrágnunk magunkat. Azóta több helyen is olvastam, hogy ez a könyv nem csak nagyon szubjektív, de eléggé el is torzítja a tényeket. Nem tudom ebből mi igaz.
Peter Jacobs: Mert én Jane Fonda vagyok
Leginkább a színésznő közéleti pályafutásáról, nem pedig szerepeiről szól. Tulajdonképpen nincs rosszul megírva, de az író elég elfogult, néha pedig kifejezetten rosszindulatú.
Ross MacDonald: Búcsúpillantás
Krimi jellegtelen főhőssel és bonyolult családi titkokkal. Sokaknak tetszik, de én azóta sem tudtam rászánni magam a másik MacDonald regényre.
Boileau-Narcejac: Az ördöngősök
Azt ajánlom ezt ne olvassátok el. Baljós sztori, idegesítő és átlátszó végkifejlettel.
Lawrence Block:
Betörő a szekrényben: Könnyed, olvasmányos krimi, nagyon jó szereplőkkel, vicces elbeszélővel, zseniális felütéssel, tisztességes befejezéssel, de a regény középső része nem túl érdekes. Az utolsó mondat nagyon üt.
Az apák bűnei: Pszichológiailag kissé megterhelő könyv, sokkal durvább, mint hasonló műfajú társai. Nekem talán kicsit túl szikár és minimalista volt a megfogalmazás. Ennek ellenére mégis nagyon melankolikus, hangulatos regényről van szó.
Bret Easton Ellis:
A vonzás szabályai: Cselekmény az ugyan nincs, de a ’80-as évekbeli szép, gazdag, ám érzéketlen, üres kollegistáiról van szó. Érdekessége a több szemszögből leírt eseményekben rejlik.
Amerikai psycho: A legdurvább, legkegyetlenebb könyv, amit valaha olvastam. Helyenként hányingert és álmatlan éjszakákat köszönhettem ennek. Egyébként társadalomkritika egy egyéniségtelen, felszínes, gazdag világról. Cselekménye mondjuk ennek sincs, de azért érdekes olvasmány.