Keresés

könyvajánló topik

2007. május 7., hétfő 18:33
Helló Jevgenyij!
A könyved itt pihen nálam. Időközben sikerült szereznem belőle, úgyhogy viszem vissza, a féléves pótdíjjal együtt! :-)
most posts by TM
0
2007. május 7., hétfő 18:20
Azt is TM-től kaptad? Épp terveztem visszakérni tőle a példányomat...Lehet, hogy várnom kell rá még egy kicsit?:)))
0
2007. május 7., hétfő 17:25
3 évvel ezelőtt jelent meg. Mára csak egy-két példány hever a boltokban, de azok is összenyomorgatottan, szakadtan. Az eredeti ára kb. hatezer körül volt.
most posts by TM
0
2007. május 7., hétfő 16:24
Majd ha elolvastam a Truffaut-Hitchcock könyvet, arról is beszámolok. :-) Az biztosan csak jó lehet.
0
2007. május 7., hétfő 16:18
Azt nem tudom, ajándékba kaptam. :-)
0
2007. május 7., hétfő 12:54
akkor ideje nekem is lecsapnom egy példányra. csak ha jól tudom nem ócsó? :(
0
2007. május 7., hétfő 2:11
Friends will be friends! :-)))
most posts by TM
0
2007. május 7., hétfő 1:58


Most épp ezt olvasom, csak magyar kiadásban. Igazi csemege Jóbarátok-rajongóknak. Sok érdekes infó és kulisszatitok van benne, valamint rengeteg jó kép. Néha ilyet is lehet olvasni két Shakespeare-dráma között. :-)
A már beszerezhetetlen kincsért köszönet az én jóbarátomnak, TM-nek! :-)))
0
2007. április 30., hétfő 19:32


több kiváló atlaszt találni a könyvesboltok polcain, de egyik sem mérhető a national geographic világatlaszához. a kötet különlegessége, hogy a több méretarányú "standard" térképek mellett száznál is több nagyfelbontású műholdfelvételt tartalmaz, nem egy 3 dimenziós perspektívából fényképezve. mondanom sem kell, hogy a név -és tárgymutatójában még a könyv terjedelme ellenére is könnyedén eligazodhatunk, a jelmagyararázatok tovább segítik az olvasót. nem olcsó ez az atlasz, de minden részletében tökéletes kiadvány. az ng magasra tette a lécet ezzel a csodával.
0
2007. április 27., péntek 17:50
Még mindig nem olvastam el a könyvet, pedig egy barátnőm megígérte, hogy kölcsönadja. Jó is, hogy írtál róla, a hétvégén szóba hozom!
most posts by TM
0
2007. április 27., péntek 17:35
Patrick Süskind: A parfüm, egy gyilkos története

Egészen furcsa élmény volt ez a könyv, valahogy teljesen közömbösen kezeli az embereket, még saját gyilkos főhősét is a lehető legtárgyilagosabban közelíti meg. Patrick Süskind végig érthetően és egyszerűen fogalmaz, nem csapong egyik mellékszálról a másikra és nagyon életszerű leírásokat ad. Már a regény elején a halpiac undorító bűze és az egész várost - Párizs -, borzalmasan realisztikus leírása tudatja a kedves olvasóban azt, hogy itt valami egészen mást fogunk kapni, mint azt gondoljuk. Semmi romantika, tökéletesen érzelemmentes, akárcsak a főhős Grenoulle, aki puszta tárgyakként bánik az emberekkel és érzelmeket egyedül az illatok képesek kiváltani belőle. Jean-Paptiste Grenoulle a 18. század egyik legzseniálisabb és egyben legvisszataszítóbb jelensége volt, aki az illatok géniuszaként írta be magát a történelembe. Az élet furcsa fintora következtében Grenoullenak magának nem volt szaga és Párizs legbűzösebb negyedében a halpiacon látta meg a napvilágot, ahol nem várta senki, így szeretet sem jutott neki. A fiú élni akarása azonban bámulatos volt és semmire sem vágyott jobban, mint az emberek elismerésére és szeretetére. S mivel számára az egész világ illatok és szagok végeláthatatlan keveréke volt megalkotta minden idők legtökéletesebb parfümjét, melynek alkotóelemei nem mások, mint az emberi bőr illékony és megfoghatatlan illata... Valahogy végig a halál jár a fiú nyomában bármerre vezesse útja. Egy sor emberrel kerül kapcsolatba mégis mindenki félelemmel teli óvatossággal kezeli a "kullancsot". Hiszen az, egy kullancs, aki csak a megfelelő pillanatra vár, hogy elére élete végcélját a tökéletes parfümöt. Baldini vagy bárki más, akivel hosszabb ideig kerül kapcsolatba sem képes kiváltani belőle semmiféle érzelmet. Mindenkit kihasznál saját céljainak elérésében. Úgy gondolom ennél ridegebb és érzelemmentesebb főhőssel még nem találkoztam egyik regény lapjain sem, kivétel lehet talán Patrick Bateman, de az már egy másik történet....  Azt hiszem aki még nem látta a filmet, az elsőként olvassa el a könyvet, annyit elmondhatok, hogy az egyik legjobb filmes regényadaptáció készült belőle.
0
2007. április 26., csütörtök 0:03
köszi, úgy érzem holnap könyvesbolt..
0
2007. április 25., szerda 23:56
az alexandrában vásároltam, s 2275 pénz volt. szerintem bárhol máshol is lehet kapni, mert e hónapban jelent meg. megjelent még egy divat kézikönyv, az is fasza egyébként.
0
2007. április 25., szerda 23:50
hol is nézted ezt ki? ez engem is nagyon érdekelne :)
0
2007. április 25., szerda 23:01
ma a híres nézelődve ezt a könyvet szúrtam ki magamnak, természetesen magyarra fordítva, de ugyanezzel a borítóval.

0
2007. április 13., péntek 22:38
:) Akkor ezek szerint a Nullánál is kevesebb c. könyvét sem olvastad... öreg hiba! Talán még nyersebb, mint a Vonzás szabályai és nagyjából ugyan azt a témát járja körül, de mégis más. Csak ajánlani tudom. Nekem már csak a Glamoráma maradt. ;)
0
2007. április 13., péntek 20:53
Magyarországon járt Umberto Eco

http://index.hu/kultur/klassz/eco070413/
0
2007. április 13., péntek 12:21


bátran merem ajánlani mindenkinek szerb antal remekművét, a pendragon legendát. manapság, amikor nagy kereslete van a hülyébbnél is ostobább fantasyknek, krimiknek és a történelmet újraértelmező műveknek szerb antal neve és az ő főműve gyakran szóba kerül. na, ez az, ami nem igaz! sajnos inkább dan brownt és meg egy tucat olyan szerzőt (pl. elizabeth kostovát, brr.) említenek, akik valamilyen 30 órás kurzuson tanulhatták a regényírást. szerb antal már csak munkaköri ártalomból is tudja, hogy néz ki egy jó regény. a pendragon legenda ennek ellenére nem csak műfajparódia, stlílusgyakorlat vagy formai bravús. kétségtelenül az is, de ez másodrangú egy ennyire jelentős műnél. a pendragon legenda a tudni akarás, a felfedezés, a megbizonyosodás és a múlt feltárásnak a regénye. bármikor simán újraolvasható.
0
2007. április 13., péntek 9:44
A Glamorámát még nem. A pszichó-n, és a Holdparkon kívűl még csak a Vonzás Szabályait olvastam. Az sem maradt el a többitől:)

Ha megvolt tudósítok róla!
0
2007. április 13., péntek 0:12
Meg van bocsátva. ;)
Ez a könyv úgy, ahogy van egyszerűen nem mindennapi, mi már csak tudjuk A Glamorámát olvastad?
Majd írj, hogy tetszett az Informátorok!
0
2007. április 12., csütörtök 23:25
Kurt Vonnegut 1922-2007

0
2007. április 12., csütörtök 23:04
No, hát elkalandozott a tekintetem... sorry:)

Önmaga beleírása mellett pont az tetszett a könyvben, hogy parajelenségeket úgy írta bele a történetbe, hogy elcsépelt elemek (PL.: a szörny felbukkanása a házban) úgy jelennek meg elöttünk, hogy attól tényleg érezni valami kényelmetlenséget ha sötétben olvasod a könyvet:)

A hihetelne szerintem azért hihető mert, mert tényként írja le. De az meg ellene szól, hogy nem kételkedik saját épeszűségében. Ami ugye pont az őrület egyik jele:) Viszont ott van a megtörténtek realista ábrázolása, a hatásvadász elemek elkerülése (A szörny kinyújtotta kezét amiből a halál bűze áradt ...stb.), amibe beleillik az is, hogy tulajdonképpen nem sokat tudunk meg arról ami történt....

Na szóval az egyik legmeghatározóbb könyvélmény volt olvasni. Meggyőztél: jöhet az informátorok. Aztán lelki könnyítésnek meg a Kázmér és Huba Gyüjtemény első része:)

0
2007. április 12., csütörtök 22:07
No ugye, még csodálkoztam is, hogy nem olvastad mit írtam a Holdparkról, mikor néhány hsz-el fentebb azt hiszem éppen a te hozzászólásodat olvasni. ;) Mind1, a lényeg, hogy végül megtaláltad. Szerintem ez az eddigi legkiforrottabb regénye, amiben nincsen annyi erőszak, és perverzió, mint a többiben. Tényleg új volt, hogy ténylegesen magát írta bele a regénybe, viszont egyben elképzelhetetlen is! Nem tudtam eldönteni, hogy ez az éttermes dolog tényleg megtörtént mégpedig azért nem, mert pntosan annyira hihetetlen, mint más egyéb végig a könyvben. Ugyanakkor tökre hitelesen írja le a hihetetlent... :) Ezt most jól megaszontam, de oda akarok kilyukadni, hogy parajelenségek előfordulhattak, de nem így! Vagy annyira be volt lőve, hogy nem tudta mi a képzelet és mi a valóság. Szerinted!?

Ellis nyűvő ember :) ez tetszik! De tényleg szeretem és nem tehetek róla, már csak 1 regénye maradt hátra a Glamoráma, de mivel most megvettem az Informátorokat így megint azt olvasom. Feltételenül vedd meg és olvasd el, tetszeni fog, mert vámpírokról szól ;) Nem a szó szoros értelemben vett vámpírok ők, hanem érzelmiek (kivéve egy kisregény főhősét, mert az tényleg vámpír)... nem mondok többet, de remélem felkeltettem az érdeklődésed! Tessék olvasni. :)
0
2007. április 12., csütörtök 21:08
Hoppá Bocsánat Elnéztem!

Nagyon örülök, hogy tetszett a könyv, "Mintha a végére teljesen elveszett volna írónk realitásérzéke, vagy mégsem? "

Ezt éreztem én is amíg a végén az !!!SPOILER!!! étteremben nem beszéla felnött gyerekével, aki nem mond semmit mégis elmond minden..!!!.SPOILER OFF!!!

Szóval szerény véleményem szerint Ellis kicsit újított megint. Már volt példa arra, hogy egy író beleírja magát a könyvébe (Most hirtelen hasraütésből: Stephen King). De az nagyon tetszett, hogy egyfajta önéletrajzi regény is lehetne az egész húsz évvel későbről....

Na de felesleges filózgatni a könyvről, azzal csak lelőnénk mindenki elöl a poént... Jó tudni, hogy van más Ellis nyűvő ember is kishazánkban:)

De, hogy lehessen rám követ is vetni.. én még az informátorokat nem olvastam:(
0
2007. április 12., csütörtök 19:15
Dehogynem!!!!! Már vagy 1 hónappal ezelőtt írtam róla. De bekopizom megint :)

619.  Angelus   
3/1/2007 9:44:49 PM  

Bret Easton Ellis: Holdpark

Mindig is sejtettem, hogy a pali nem teljesen 100%-os agyilag, de azért egy ilyet összehozni tényleg durva, föleg úgy, hogy ez önéletrajzi regény, teljesen reálisnak kellene lennie, de cseppet sem az. Az eleje tökéletesen kiszámítható és körülbelül az utolsó egy harmad pedig teljességgel hihetetlen, ugyanakkor ezek a dolgok valamiképpen tényleg megtörténhettek. A fizikai rérülések semmiképpen sem lehettek képzelgések egy dorogos álmából, igaz? Nagyon érdekes föleg, hogy a házban élök közül többek is tanúi voltak a hihetetlen és az emberi ész határain kívül esö manifesztációknak. Ellis regényei eddig a brutalitásukról voltak kíresek és arról, hogy kegyetlenül nehéz olvasmányok, erre most kezedbeveszel egy 500 oldalas irományt, mely formailag egészen meglep pl. nincsen benne annyi eröszak, mint a korábbi könyveiben, ugyanakkor tartalmilag megfoghatatlan valami az egész. Mintha a végére teljesen elveszett volna írónk realitásérzéke, vagy mégsem? Akit érdekel, az olvassa el, nem mindennapi könyv!

Végezetül íme az Ellis könyv gyüjteményem. Természetesen mindet olvastam, meg még az Informátorokat is, amit sajnos már nem lehet megvásárolni én is kölcsön kaptam néhány éve. Már csak a Glamoráma maradt, amit megveszek a jövö héten...
0