Végül is majdhogynem ugyanarról beszélünk, csak te kicsit szélesebb körbe tekintettél ki, az általam lábjegyzetként megemlített szempontokat analitikusabban szemlélve.
Tény, hogy a Star Wars a maga "eredetiségével" egy Lucas gyermekkori élményeiből és Joseph Campbell mítoszértelmezéséből táplálkozik többek között, de magad is elmondtad, hogy a Star Trek a Star Wars intergalaktikus sikere után kapcsolt az 5. sebességbe és hódította meg szintén az ezüst vásznat, tehát ő is "másolta"a nagy testvért, még ha természetesen meg is tartotta a saját eszmeiségét és a rajongók által kedvelt sarokpontjait, jellemzőit, esszenciáját, nem ragozom tovább.
De ne térjünk el Bondtól. Nem hiszem, hogy már oly sok kiaknázatlan területe lenne az akciófilm műfajának, hogy 20,30 év múlva a mostani Bond (vagy éppen Bourne) már kevésnek bizonyulna a jövő nézői számára. Elég, ha a Casablancára gondolunk, amiből 60 év múltán sem hiányolom a romantika mennyiségét, pedig a film tényleg nem mai darab, de a zsánereket csupán nyújtani lehet, mint a rétestésztát, nagyon nem lehet újra feltalálni a kanálban a mélyedést. A Terminátor 2. jobbára lefektette a modern akciófilm alapköveit, amelyre már csak csiricsáré trükköket tesznek, és az autós üldözéseket, robbanásokat variálják 1000+1-dik alkalommal. Ám gyakorlatilag mindig ugyanazt kapjuk, csak egy picit más köntösbe bújtatva.
Én tényleg nem akarom bántani a régi Bond-filmeket, mert nem állnának ki mellettük most annyian, ha azoknak nem lenne meg a maguk megkpott, vagy újrafestett bája, ami kortalanokká teszi őket.
Ha az utolsó két Bond filmet valóban Bond-filmnek lehetne titulálni, akkor sokkal inkább megérteném a fanyalgókat. De lám, még te is megszeretted a mocsadékképűt, pedig aztán Craig olyan bűnronda, hogy már szép. Sean Connery fenekén a szőr is szebb, mint ő, mégis, a pasi ebben az ultrabrutális korban el tudta adni a mindenkit legyőző, emberfeletti szuperügynök szerepét. Talán a casino Royale-okozta vegyes sokkhatás után valami egészen hihetetlent vártak Jimmytől, amit már nem adhatott meg, hiszen innen már csak oda vezet az út, ha az első percben besétál Judi Dench-hez, és Brett Easton Ellis-módra megkínozza és megöli. English Psycho.
Könnyen lehet, hogy a Quantum of Solace kritikai(!) sikertelensége után kicsit mérsékelni fogják a történet brutalitását, és viszakanyarodnak a Casino Royale, illetve a Brosnan-Bond közötti arany középúthoz, és Craig kezében picit többet látunk majd martinit (már csak a busás product placement okán is), és kevesebb hangtompítóst.
Ne rinyáljunk, csak ennyit mondok. Ilyen ez a jelenkor. Klasszikusokat teljesen értelmetlenül és pocsék végeredménnyel újraforgatnak, megerőszakolják a saját hagyatékukat, újragondolják a jót roszra, ésatöbbi.
Talán az a gond Bonddal, hogy kiégett. Hogy az olyanféle Bondságra, amit úgy hiányolnak a rajongók, már nincs igény. vagy a pontosság kedvéért fogalmazzunk úgy, JELENLEG nincs igény. Nincs akkora igény, mint pl. a 90-es évek közepe tájékán. Talán James Bondnak nyugdíjba kellene vonulnia, és hagyni, hogy átvegye helyét Jason Bourne, aki korában csak a könyvekben és Richard Chamberlaine bőrébe bújtan élt rövid ideig. Bondnak már annyi arca volt, hogy a saját anyja sem ismeri meg. Sosem szerettem, amikor egy szerep áthagyományozódott más és más színészekre a franchise életbentartása miatt. Már akkor kiborult a bili, amikor a dögös Michael Keaton helyét étvette a nyúlszájú Val Kilmer, majd Dr. Batman az ER-ból.
A pénz maga alá temeti a mítoszt, a szerep megöli az embert. Lucast és Spielberget (egyelőre még) azért becsülöm, mert visszahozták Indiana Jonest a nyugdíjból inkább, ha már fel akarták éleszteni a teljesen tökéletes befejezéssel bíró Indy-trilógiát. Mert ők rájöttek, hogy a szerep az ember, és senki más nem veheti fel Harrison Fordon kívül a bőrkabátot, mert onnantól kezdve mindenki elfordulna tőlük, még ha az lett volna a legjobb Indy-film, akkor is. A közönség elképesztően szentimentális, és ha egyszer megszeretett valakit, vagy valamit, újra és újra őt akarja látni. Ezért nem létezik Craig sokak szemében Bondként.
Bondként az én szememben sem. Viszont egy kőkemény gyilkológép szerepében annál inkább. Ezért szeretem a Casino Royalet, és valószínűleg ezért fog tetszeni a Quantum of Solace is.
