remélem, csak a vita kedvéért teszed az értetlent, feltételezem, hogy az esetek többségében felismered, ha egy dvd hamis, de abban igazad van (ha jól értelmezem a célzást), hogy az emberek egy része nem rendelkezik ilyen "szakértelemmel". nyilván az adott ügyben kell vizsgálni azt, hogy a vásárló tudta-e, hogy a dvd hamis, és akár az is kiderülhet, hogy valóban joggal hihette azt, hogy eredeti. viszont: bizonyos dolgok mindenkitől elvárhatóak, és igenis van a vásárlónak olyan kötelessége, hogy elgondolkodjon azon, hogy az adott termék valódi-e (ill. más esetben nem lopott-e). van néhány olyan körülmény, amelyek ha fennállnak, akkor feltételezhető, hogy a megvásárolni kívánt termékkel valami nincs rendben. ilyen a túlságosan alacsony ár, a mozipremier időpontja előtti, vagy azzal egyidejű "megjelenés", a korong, a borító kinézete, az árusítóhely, stb. természetesen az elvárhatóság egyénenként más lehet, mici néni nyilván nehezebben fog felismerni egy hamisítványt mint te, de az pl. minden épelméjű embertől nagyjából elvárható, hogy egy szar minőségű borító, vagy a korongra kézzel ráírt filmcím láttán minimum gyanakodjon.
úgy általában: hál istennek a magyar jogrendszer nem tart ott, ahol az amerikai, így nem lesz eredményes egy olyan kártérítési per, ahol a felperes azért kér kártérítést, mert a mikróra nem volt ráírva, hogy nem lehet benne macskát szárítani.
összefoglalva: természetesen nem lehet mindenki szakértő, ha egy kalóz-dvd nagyjából úgy néz ki, mint az eredeti (szitázott lemez, normális borító), annak megvásárlásáért senkit nem fognak elítélni, de azért abban talán megegyezhetünk, hogy ilyen hamisítványok meglehetősen ritkák...
mindezektől függetlenül a magyar hatóságok a saját célra történő megszerzést nem igazán üldözik, és nem is nagyon szankcionálják (a terjesztések felderítése is lehetne erőteljesebb), vásárló ellen alapvetően akkor indul eljárás, ha egy terjesztő bebukik, és rajta keresztül eljutnak hozzá.