Az is szörnyű, amikor annyira eltűntetik a film szemcsézettségét (grain), hogy a kép gyönyörűen tisztának látszik, de a részletek elvesznek, azaz maga a képi információ lesz kevesebb. És az a baj, hogy sokan ehhez szoknak hozzá, és rossznak tartják azokat a kiadványokat, amikből nem ölték ki a filmszemcséket. Pedig ha jobban odafigyelnének, észrevennék, hogy a szemcsézettebb kép mennyivel természetesebb, szebb, mint a művien kitisztított, aminek semmi köze az eredeti filmhez. Mondjuk tudatalatt szerintem ezeket az embereket is zavarja a dolog: valószínűleg ritkábban nézik meg az adott filmet, és kevésbé érzik hatásosnak.
Nekem zenével volt egy hasonló esetem. Egyszer megvettem CD-n egy lemezt, amit miután meghallgattam, megállapítottam, hogy művészileg kiváló, de valahogy nem az igazi a hangzás (pedig előtte soha más maszterben nem hallottam a lemezt). Félreraktam a CD-t, és elő se vettem évekig, mert egyszerűen nem volt jó érzés hallgatni: túlságosan steril, zajtalanított, hangos stb. Ezeket a dolgokat csak éreztem, nem tudatosultak bennem, mert akkor még fogalmam sem volt a maszterelési hibákról. Évekkel később hozzájutottam a lemeznek egy régebbi maszterű CD-jéhez, és meg voltam döbbenve, hogy mennyire természetes a hangzása, mennyire kellemes hallgatni. A másik CD-n a hangszerek teljesen mesterséges hangzásúak voltak, ezen meg úgy szóltak, mintha ott ülnél a zenész mellett. És olvastam, hogy mással is megesett ugyanez a történet...