A Sebezhetetlen

ez azért vicces. jeff bridges pl. zöld cicanadrágba vághatta volna magát és elreppenhetett volna csupa jó gondolatokkal a fejében. :]

A Szomszéd nem kegyetlenül elvont hanem unalmas. Ha a mostani WTC terrortámadást filmre lehete vinni ahogyan az valóban megtörtént az inkább hasonlítana egy A költségvetésű akciófilmhez, mint egy elvont Fincher filmre. Lassan kezdem észrevenni, hogy az "amerikai álmot" -még ha az rémálom is-  megtestesítő "nyálas" filmek sokkal jobban hasonlítanak a valóságra, mint az elvontabb "életközeli" movie-k. Spielberg meséi sokkal inkább valóságosak, mint a valóságosnak beállított "művészfilmek".

a szomszéd brutálisan jó film tanítani való forgatókönyvvel. nem csoda, hogy megbukott: kegyetlenül elvont, olyan terrort visz az amerikai álomba, melyet még most, a wtc után sem tudnak igazán felfogni.

látom, nálad, mi a baj: egyszerűen nem tudod értékelni a suspence-t, aminek egyik legfőbb eszköze a [jó értelemben vett] altatás. pl. a közönséges bűnözők esetében sem az a felállás, amire aztána  végén kilyukadunk, a szomszéd is olyan kis egyszerű thrillerként indul, hogy vajh mivel is foglalkozik a szomszéd - aztán mi lesz belőle.

nem tudom, hogy vagy vele, de a hatodik érzék két főszereplőjét [sőt, a kitűnő mellékszereplőket] nem tudom jelentéktelennek bélyegezni - ahhoz túl jók. :] bruce, ahogy háttérbe húzódva próbál mnegbírkózni házasságának kihűlésével; osment, ahogy képtelen elmondani bárkinek is, mi történik vele; colette, ahogy próbálja megfejteni fiát, stb... már donny wahlberg belépője is frenetikus a film elején... felismerted az nkotb egyik tagját? :] ami pedig az unalmat illeti: mikor a halottak megjönnek, hát bazi nagyokat ugráltam...

Csak most látom. A szomszéd szerinted jó film volt? Ha nagyon jó akarok lenni akkor modjuk 2,5-et adnék neki az 5-ből. De ez már nagyon baráti. Bukott is rendesen kint. Itthon meg miután az intercomék megnézték, csináltak belőle egy videó és DVD kiadást. Lehet, hogy ők se szerették?

Persze, vannak benne szép beállítások, meg jó kamera munka. De nem arról vitatkoztunk, hogy jól vagy rosszul van-e fényképezve a film. Lassú és unalmas, jelentéktelen szereplőkkel. És mint alább Mann is írja, nem az a baj, ha egy film végén csattanó van (zseniális, persze, arra jó volt, hogy egy kicsit felébredjek) hanem az ha csak az van és szinte semmi más. Mert egy jó képvilág vagy képi megoldások csak egy részét képezik a filmnek. Ettől még - mint a példa is mutattja - lehet paromi unalmas film is.

Nem értek eggyet, a 7.ik, és a Fight club is csattanós mégis az egész film izgalmas.

suspense-zel fedezi filmje gyengesését... ehhe. most fogj rá mindent a zseniális csattanóra! :] tényleg az a lényeg, szerinted az felháborító, ah egy film a poénra épül? égessük el a közönséges bűnözőket vagy a szomszédot? :] pokolba a hetedikkel? ... egyébként ez a vita meddő: amiket én és mások megláttak a filmben, azokon te átsuhantál... van egy jelenet, mikor egy ajtógombot láthatunk, amiben tükröződik osment arca és keze, hisz mindjárt megragadja a gombot és kinyitja az ajtót. no, ez egy remek beállítás. egy a sok közül.

Többet mint egy gyors étterem? Menza? Sablonos, unalmas és átver, mert azt hiszed, hogy valami érdekeset, valami újat láttál. Közben persze nem. Azért megnézném, hogy milyen sikere lett volna Sixth Sense-nek surprise ending nélkül. Nem hiszem, hogy valódi drámai filmeket tudna készíteni. Szerintem pont a suspence-el akarja palástolni a filmjei gyengeségét. Modom persze ezt úgy, hogy az Unbrakable-t messze jobbnak tartom a Sixth Sense-nél. Persze még így is elég gyengécske. Inkább irjon olyan forgatókönyveket mint a Stuart Little. Azt inkább elviselem tőle.

A Hatodik érzék nem a csattanóról szól, és nem is aköré van építve, csak egyszerűen mindenki azzal kezdte akkoriban, hogy "láttad? hatalmas fordulat van a végén...", és így kicsit tompul a hatása. Nekem is ellőtték a poént, így már első nézésre alkalmam volt gyönyörködni a filmben, a beállításokban, a hangokban, és a rengeteg apró utalásban, ami lassan "összeáll" a végére.
A hatodik érzék egy jól előadott, nagyon ötletes mozi, amihez képest én a Sebezhetetlent kicsit utánérzésnek éreztem: Shyamalan bácsi itt már erőlködött, hogy összehozza a végén az "elmaradhatatlan" poént, nem is lett olyan hatásos, szerintem. Mindemellett a kamerakezelés (pl. a vonatban lévő párbeszéd olyan, mintha egy kisgyerek a székek között lesné végig a beszélgetést), és a hangulat nagyon hasonló, mégis észre lehet venni, melyik az eredeti, és melyik a DEJA VU.

Hatodik érzék: 10/10
Sebezhetetlen: 10/8

nem egészen értettél meg, gabóca. az tény, hogy a csattanó a legfontosabb shyamalan két filmjében, de nem csupán ezek értékelhetőek: rengeteg dolgot találtam a filmben, amit dícsérni lehet: keszdve a szereplők jellemétől a színek kiválasztásán át [észrevettétek pl. hogy a hatodik érzékben a piros szín milyen fontos szerephez jutott?], a kameramozgatáson keresztül [a sbezehtetetlen elején úgy tűnik, mintha csak kilesnénk bruce willis és utastársa beszélgetését] egészen a szépen megkomponált jelenetekig [osment első találkozása a túlvilággal, jackson üldözőbe veszi a férfit és leesik a lépcsőn]. mint említettem, shyamalanról még korai véleményt mondani, de érdemes rá figyelni - jóval többet nyújt egy gyorsétteremnél.

Ha így nézzük, akkor szerintem Mr. Bollywood go to Hollywood nem igazán csinál mást, mint megállás nélkül megpróbál eredeti lenni, de ehelyett közhelyes és unalmas lesz. Kubrick soha sem épített volna egy filmet csak egy csattanó köré. Valószínűleg túl olcsónak találta volna az egészet. Most valahogy az a szó jut eszembe, hogy hatásvadász. Kimért és klasszikus akar lenni, mint egy angol színmű csak éppen az egészet egy keltett és diszfunkciónáló misztikummal akarja feldobni. Szinte úgy tűnik, mintha a karakterek fontosak lennének, holott csupán kiszolgálják a meglepetést. Éppen ezért működnek a filmjei csak egyszer. Nincs benne elég kakaó. Sebaj ilyen is kell. Hiszen a McDonalds is megtalálja a maga fogyasztóit, de azért valószínűleg nem sokan cserélnék el egy vasárnapi családi 3 fogásos ebédre.

hát, gyerekek, engem a hatodik érzék letaglózott, a sebezhetetlen pedig csak meghesegetett - ellenben mindkét film nagyon jó. ugyan tényleg felér egy kasztrálással, ha lelövik a végüket - de azért azt sem mondhatnám, hogy merő unalom az egész. az ötlettelenségtől üres akciófilmek [mint pl.a  majmok bolygója legutóbb] és üresen locsogó romantikus limonádék pl. sokkal unalmasabbak tudni, akármennyi robbanás ill. cici van bennük... shyamalan mind hangulatban, mind látványvilágban olyan filmet rendezett, ami merőben szokatlan a 2oo1-ik évben. talán ő az egyik legnagyobb örököse kubrick munkásságának. de várjuk kia  végét, két film alapján még nem lehet itélkezni: most forgat egy sci-fit mel gibsonnal a gabonakörökről: kíváncsian várom.

nekem is jobban tetszet a 6. érzéknél. jobban ütöt, meg  a képregények (-> imádom őket)

Erre tanult barátom azt mondta, hogy a 6-dik érzék egyszer nézhető film. Nekem az volt a bajom, hogy ugyan nem tudtam a poént, de majdnem elaludtam mire eljutottunk a végére. Egyedül Toni Colette tartotta bennem a lelket. Meg is érdemelte az Oscar jelölést. De valahogy a kis Osment gyerektől kiver a víz. Még jó, hogy nem ő lett Harry Potter.

Nekem csak egy bajom van kimondhatatlan barátunk filmjeivel, mégpedig az, hogy ha tudod mi a vége az egész film semmit sem ér. Sajnos a Hatodik érzék bemutatójának hetében már az egész város a film csattanójáról beszélt így elég nehéz volt nem megtudni a végét. Ezek után egy nagy unalom a film. A Sebezhetetlen számomra ismeretlen film volt talán ezért jobban is tetszett, de pont az előbbiek miatt soha nem nézném meg még egyszer.

nemtom, nekem ez a film személy szerint jobban teccett, mint a 6. érzék. nagyon érdekes téma, de nem ajánlott a csihi-puhi filmek szeretőinek, mert ez rettentő vontatott és lassú, talán ez riaszt el sok mindenkit, én meg pont ezt szeretem benne. a befejezés meg...

Na própáljátok megmagyarázni nekem, hogy szerintetek miért is jó filmkészítő Shyamalan. Szerintem nem az. Várom az ész érveket.