Tegnap röhögni támadt kedvem, így elővettem ezt a filmet, mivel pár éve nagyon bejött, amikor vért izzadva sikerült beszereznem BD-n. Lejártam a lábam érte, mivel már akkor is a joglejárt kategóriába tartozott, de szerencsére aukciós oldalon árulta egy srác, aki az egyik Sony-szalonban dolgozik a világ végén, ott még volt belőle, ráadásul taknyolás-mentes borítóval, tépőcsíkos fóliában. Csaptam is le rá, mint gyöngytyúk a takonyra...
Megérte kivárni anno a megfelelő alkalmat a vásárlásra, még mindig vigyorgok pár jeleneten, tehát kiállta nálam az idő próbáját. Na meg ha egy film az első három percében a sok kedvenc számom közül kettőt is prezentál, annak jelentős százalékfokozó tulajdonsága van. De nálam az alkotás maradéka sem vallott szégyent. Bár az itt is igaz, hogy sem Shakespeare-i mélységeket, sem Oscar-díjas alakításokat nem szabad várni tőle.
A BD-kiadás is elsőrangú. Kiadták vagy 6-7 éve, de még mindig felveszi a versenyt a legújabb kiadásokkal is. A képe valami eszméletlen szép. Ennél a filmnél is értelmet nyer az a tézis, hogy nem csak a látványos filmek tudnak jól kinézni HD-ben, hanem a mezei vígjátékoknak is ad egy akkora löketet a nagyfelbontás, hogy azt öröm nézni. Kellőképpen szemcsés, úgyhogy garantáltan DNR-mentes, az eredeti 1.85:1-es képarányban, 1080p24 AVC kódolással látható.
Mind az angol TrueHD 5.1-es, mind a magyar DD5.1-es hangsáv rendben van. Előbbi ugyan a veszteségmentes mivolta miatt jobban szól, de a szinkron sem sikerült rosszul, a szereplők hangjait elég jól eltalálták, dacára annak, hogy csak házimozira készült el a magyarítás, a mozikban felirattal pörgött.
A hazai BD-re a film Unrated, vágatlan verziója került fel, nem a mozis.
Extrák is vannak, pár kimaradt jelenet, bakiparádé, meg werkek, de mind angol nyelven.
Film: 90%
Kép: 100%
Hang: 90%
Extrák: 50%