Halottaink...

Azon kevés rendezők közé tartozott, akiknek minden filmjét bírom. Nyugodjék békében, vagy forgasson még sok ilyet odaát a már korábban átért korábbi szereplőivel!

Nyugodjék békében Mike Nichols, sok nagyszerű film rendezője.

Elhunyt a Magnum és a Knight Rider atyja:

http://www.origo.hu/kultura/20141116-elhunyt-a-magnum-es-a-knight-rider-atyja.html

Helyes, ez pozitív! :)

Haha, ezeken most nagyon jól szórakoztam :)

Szerintem az emberek halála a természetes, az élete sokaknak nem az. Meg az ember szereti azt gondolni, hogy különb a természetnél, ezzel szemben az igazság az, hogy már az is nagy teljesítmény, ha néhányan felnőnek a természet szintjére azzal, hogy azt nem akarják rombolni. Nem irányíthatjuk a természetet, legfeljebb itt-ott beleavatkozhatunk, de az csak önhitt tévelygés, hogy mi vagyunk az urai.
A tárgyak a hozzájuk fűződő érzelmek miatt lehetnek fontosak. Nem szükséges értelmi szelekció ehhez az érzelmi kérdéshez, ezt a mennyiségi tényező magától intézi: a kevésnek sokkal jobban örül az ember, mint a soknak. Az egy tárgyra eső boldogságot ha több ezer tárgyra vetítjük rá, akkor ott már darabonként csak ezrednyi boldogság mérhető, ami végül még kisebb lesz, aztán már el is tűnik. Mások számára meg valóban nem fog  jelenteni semmit. Egyébként sem szabad olyan tárgyakat tárolni, ami mások életét kísérte végig, de ez egy még összetettebb téma.
Az elmúlás is egy érdekes dolog. A földi lét felfogható egy napnak, amiben általunk eltervezett napirendi pontok vannak, de lehet az egy "vasárnap" is, amikor nem gondolkodunk reggel azon, hogy mivel teljen az idő, hagyjuk, hogy csak úgy megtörténjenek velünk az események. Estére pedig vagy elfáradunk vagy nem, jólesően emlékezünk vissza az eltelt időre, mert megvalósítottuk, amit szerettünk volna, vagy még akkor sem pihenünk, mert éjfélig még mindenképp szeretnénk valamit véghezvinni, befejezni. De az is lehet, hogy csak átlötyögtük az időt, és annak örülünk, hogy milyen jó volt, ennyit bambulni, elmélkedni, megfigyelni a világot stb. Ha számunkra kedves volt a nap, akkor boldogok, elégedettek vagyunk, mosolyogva, békésen hajthatjuk álomra a fejünket.
Az ilyesmit hívhatják az okos emberek belső harmóniának.
Úgy vettem észre, hogy a halál fájdalmasságának, borzasztóságának, felfoghatatlanságának, kegyetlenségének és egyéb ilyen jelzőinek emlegetése, terjesztése csupán emberi önzésből fakad. Az ember elveszít egy másik embert, ami miatt valójában nem a másik embert siratja, hanem a saját veszteségét. Ez a "mi lesz most velem?"-effektus. Mi lenne? Újratervezés. Az élet megy tovább. A halotthoz képest több a lehetősége az életben maradtaknak. Bár ez így ebben a formájában nem biztos, hogy teljesen így van, ha lélekvándorlásban, újraleszületésben és egyéb tudománytalan dologban is hiszünk. Persze haláleset és haláleset között is van különbség. A fentieket kezeljük a természetes halál kategórián belül. Bár ha visszaértünk a természet kifejezéshez, megemlítendő, hogy a természetet "technikai fejlődés" cimke alatt megerőszakoló emberek természetszerűen ma sokkal több mindentől halhatnak meg, a halálnemek az életszínvonallal, életminőséggel együtt színesedtek, úgyhogy valahol, vagy mondjuk úgy, hogy bizonyos nézőpontból az ilyen közlekedési balesetes, atomerőmű szennyezős, vízmérgezős, fertőzéses halálok is természetesek.
Ha már így ugrálnak a fejemben a gondolatok, akkor még egy hopp. Szerintem előre gondolkodni a halálon nem túl egészséges. A "számvetést" valami máshoz érdemes kötni. Hogy mit értem el eddig, hogy hogyan viselkedtem különböző szituációkban és hát ugye a legfontosabb kérdés, "hogyan érzem magam a bőrömben?" - ezeket érdemes többször így elővenni, és ha többször jön ki pozitív eredmény, mint negatív, akkor egész jól eldöcöghet a hátralevő idő, anélkül, hogy eleve, előre egy majdani vélt veszteséget próbáljon realizálni magának az ember.

ott a pont

A tárgyakkal teljesen így van igen. Szerintem nem is annyira megrendítő a halál. A halál nem elmúlás hanem megszabadulás attól a formától amelybe a lelkünk záródott tapasztalási célból arra a rövid időre ameddig élünk. Életünk hossza pedig attól is függ mennyire találjuk meg energiáinkban az egyensúlyt. Nekem például nincs bajom vele, vagyis nem szeretem vagy nem szeretem kérdése nálam az elmenetel. Addig kell tapasztalnom és ennyi. Folyt köv... de persze ez egy megközelítés - ugyan évezredekig megállta a helyét csak az anyagi világban került háttérbe - tiszteletben tartom ha más másként gondolja.

Nagyon megrendítő a halál, az elmúlás.Mi emberek soha nem fogjuk feldolgozni, hogy itt kell hagynunk a szeretteinket. A tárgyak nem fontosak az életben.Mert úgyis tönkre mennek és majd örököseink kidobálják őket mivel nekik nem jelentenek semmit. Senki nem szeretne menni de menni kell.Természetesnek vesszük az életet de nem az, bármelyik pillanatban megtörténhet az hogy mennünk kell.

Nyugodjon békében Gera Zoltán

http://index.hu/kultur/2014/11/08/meghalt_gera_zoltan_a_nemzet_szinesze/

Szomórú hír! Nyugodjon Békében! :(

Nagyon szomorúan alakul ez az év is... 80 éves korában elhunyt Fülöp Zsigmond, Jászai Mari-díjas színművész, akit színházi és filmszerepein túl szinkronmunkái által is híres és kedvelt volt. Legtöbbször Michael Caine-t, Alain Delon-t vagy épp Roy Scheider-t szinkronizálta, legutóbb az X-Men: Az eljövendő múlt napjaiban szólaltatta meg az idős Magneto-t. Nyugodjék békében!

Na..ma meg Avar István :((

http://index.hu/kultur/2014/09/13/meghalt_avar_istvan/

Nyugodjon békében.

Nyugodj békében Sztankay István :(

http://index.hu/kultur/2014/09/12/meghalt_sztankay_istvan_a_nemzet_szinesze/

Kaliforniában, 74 éves korában meghalt Richard Kiel színész, akit többek között két James Bond-filmből ismerhetünk. Ő játszotta az acélfogú gonoszt, Roger Moore ellenségét az 1977-es A kém, aki szeretett engem-ben és az 1979-es Holdkeltében. A 218 centis színészt az egyik legemlékezetesebb Bond ellenségnek tartott, de emellett játszott a Bigyó felügyelőben, az Ágyúgolyófutam folytatásában, és ő adta Vlad hangját az Aranyhaj és a nagy gubancban. (index.hu)

Nyugodjon békében Mr. Hammond!

Mindig ilyen szomorú hírekre kell ébrednem!?

Rest in Peace Sir Attenborough! :(

Nyugodjék békében Ő is

http://index.hu/kultur/2014/08/24/meghalt_richard_attenborough/

Szívesen megvenném és elolvasnám a könyvet, kár hogy már évek óta nem kapható.

Ezen is elsírnám magam, ha nem tartanám vissza :(

Most olvastam hogy, Lauren Bacall is eltávozott. 89 éves volt.

Nyugodjon békében! :(

A Csodás álmok jönnek történetében (könyvben egyébként talán még zseniálisabb, mint filmben) pont azt taglalják, hogy az önkezűséggel véget ért élet után nem ugyanaz a túlvilág "jár", mint a természetes halál, vagy akár a baleset okán félbeszakadt földi létet követően. Azért én bízom benne,  hogy "odafönt" enyhítő körülménynek tudják be a rengeteg ember számára sok boldog órát szerző munkásságot. Az biztos, hogy a "szolgálat", a mások boldoggá tétele mellett nem sikkadhat(na) el az egyén saját üdvözülése, mert utóbbi mindennek az alapja. De ez csak elmélkedés, sok esetben utópia is, szerencsésebbek számára megadatott lét, amit ugyan lehet tudatosan is irányítani, de sokak számára nehéz életmodell. Nem vagyunk egyformák. Van az a mondás Napóleontól, hogy "A nagy emberek meteorok: felemésztik önmagukat, hogy fénnyel árasszák el a világot." Robin Williams esetében is így lehetett.

Már megy is az in memoriam az M2-n és az RTL-en. Azért jó, hogy van csatorna amelyik megadja a tiszteletet.