OFF:
Igen, egy hete elhunyt. Béke poraira. Fogalmam sincs, hogy hová tűnt el, és főleg miért. Megfordult a fejemben a feltámasztás gondolata, hiszen már bevetésre készen álltak az októberi írások: Marianne Faithfull (utolsó bejegyzésként ez még megjelent), Gino Vanelli, Eddy Huntington, Paul Lekakis, Hazell Dean, Modern Talking, Chris Norman, Les McKeown, Omega. De sajnos a régi szövegek nekem sincsenek meg (a régi gépemmel való állandó gondok és helyproblémák miatt annak idején feltöltés után mindent töröltem), ezért nem tudom rekonstruálni az eltűnt anyagot, pedig egy új bloghelyet már előkészítettem neki. Bő két év munkája tűnt el a semmiben. Szóval lehet, hogy ez a zenei projektem véget ér, és inkább elindítom régóta tervezgetett Pasolini- és Faye Dunaway-blogjaimat. Természetesen most már lesz annyi eszem, hogy mindent sokszorosan elmentek.
Egyébként néhány napja ilyen eltűnési parajelenségek kellős közepén vagyok. A netről felszívódott teljes blogom mellett a napokban két fontos dokumentum is nyomtalanul eltűnt az új otthoni számítógépemről. Garantáltan nem töröltem le őket (hiszen az ilyesmi kétlépcsős művelet lenne, a Lomtárból is ki kéne dobni, vagyis lenne időm észbe kapni), és senki nem nyúlt a gépemhez. Egyik dokumentummal még dolgoztam vasárnap este, tegnap este pedig már sehol nem volt. Kerestem név szerint, majd kiterjesztés szerint, sőt még ráküldtem egy törölt fájlokat visszaszerző programot is. Semmit nem talált a program se, úgy eltűnt az a dokumentum, mintha soha nem is létezett volna. Pedig a fájlvisszaszerző program 3 hete törölt dokumentum nyomait is megtalálta, az előző nap még használt dokumentumot viszont nyomokban sem.
