Háborús filmek

Az én gyűjteményemben is ott van a SZÜLETETT GYILKOSOK, és nem a mondanivalója miatt... :))

Nemcsak a rendezőn, hanem a befogadón is sok minden múlik. Említhetném a különféle blőd vígjátékokat is, ahol a fingásokat, böfögéseket, hányásokat stb. sokan viccesnek tartják. Én csak gusztustalannak. Az erőszak kapcsán egyébként hadd említsem másik kedvencemet, Kubrick MECHANIKUS NARANCS című filmjét, melyben van egy jó példa arra, hogy minden értelmezés relatív: Alex a börtönben fokozott kíváncsisággal hallgatja a bibliai történeteket. Oktatója meg van győződve arról, hogy a huligán Krisztus szenvedéseire ilyen fogékony, de aztán látjuk, amint Alex annak a katonának a helyébe képzeli magát, aki éppen Jézust ütlegeli...

Az egész csak gyomor kérdése. Én sok olyan embert ismerek, akiket a Született gyilkosok durvasága is elrémitett és elég sok splatter-fan van, akik a Salót pont a durva jelenetek miatt szeretik. Mindenesetre számos külföldi horror-rajongónak ott van a gyűjteményében a Saló is... valszeg nem a mondanivalója miatt.

"Spielberg-féle megagiccs". Ez aztán a jelző. Remélem ezt nem a Ryan-ra értetted. Vagy netán A Schindler listájára, mindegy semelyik sem giccses. Talán a te értékítéleteddel lehet a prbléma. Ez azért nagyon durva volt."

:-))
Kedves Norby(ToG)!
Az enyém is csak egy vélemény a sok közül, nem kell mindjárt előkotorni a pöcsétet, hogy " te értékítéleteddel lehet a pr[o]bléma"; rengeteg olyan filmet magasztalnak az egekig a különféle topikokban, amelyből jobb esetben is tizenkettő egy tucat, rosszabb esetben kevesebbet ér, mint a celluloidszalag, amelyre forgatták. Ilyenkor én is szóljam meg mások ízlését? Pedig nálam sokkal okosabb emberek már kitalálták, hogy de gustibus non est disputandum, ízlésekről nem lehet vitatkozni.

A szóban forgó jelzőt én a "Ryan közlegény megmentése" c. opuszra értettem, és továbbra is fenntartom.
Rémes az a keretjáték, amelybe a film ágyazódik (ezt már a "Schindler..."-ben is szörnyűnek találtam), mintegy szánkba van rágva, hogy mit is akar tanítani nekünk  Mr. "Nagy Tanító" Spielberg. Erre nem vagyok potenciális vevő. Nem tetszik továbbá az erőteljes nacionalista propaganda sem. Továbbá azt Te minek nevezed, hogy hét (tíz, mindegy) merész harcos nekiindul a rengetegnek, hogy megmentsék Anyuka egy szem életben maradt pici fiát? Népmesében elmegy, de felnőtteknek szóló filmben? Szerintem ez, ott kimeríti a giccs fogalmát. És aztán persze a fiúcska dehogy akar megmenekülni, inkább a kötelesség!  Iszen jön az ellen, szembe kell vele szállni! Nekem ez sok. Túl direkt. Túl kliséízű. Túl giccses. Túlságosan erőlködik, hogy több legyen önmagánál. Stb. Csak ebben a topikban vagy tíz ennél jobb háborús filmet ajánlottak a Tisztelt topikolók (Például: A tengeralattjáró, Szarvasvadász, Apokalipszis most).

Tudom, hogy sokan szeretik a filmet (az a bizonyos 17(?) perces partra szállásos jelenet nekem is nagyon tetszett), nincs is ezzel semmi baj, hál  istennek különbözőek vagyunk. Személyes véleményt mondtam, senkit nem akartam megbántani, különösen személyében nem.

És persze az sem kizárt, hogy az én értékítéletemmel van a hiba. Vállalom. :-)

Szia Bomarr!

A SALO és a SZÜLETETT GYILKOSOK erőszakábrázolása szerintem merőben más, bár lényegében mindkettő "erőszakos" film. Stone az erőszakot vizuális látványosságként tálalja, Pasolini viszont egyértelműen embertelen, kegyetlen, visszataszító cselekedetként. Az ő látásmódjával értek egyet. A közönség persze mindkettőt rohant megnézni (legalábbis idehaza), de azért elgondolkodtató, hogy az emberek az erőszakkal és embertelenséggel való fájdalmas szembenézés helyett (SALO) a harsány, hatásvadász, cinikus szemléletmódot (SZÜLETETT GYILKOSOK) preferálták. A SALO-tól a többség nem azt kapta, amit várt: nem egy látványfilm, nem egy szexfilm, nem olyan, aminek az ember rohan a dögös, dübörgő soundtrackjét is megvenni. A SZÜLETETT GYILKOSOK szerintem nagyon is része annak a médiacirkusznak, melyet olyan nagy – és álságos – csinnadrattával akarna leleplezni.

Szia, wrack! :)
Igen, klubtagok vagyunk. :))
Igen, szeretem Kubrickot, majd megnézem a filmet mindenképp!!! A Vaskeresztet sem láttam még, majd megpróbálom megnézni azt is. Köszi az ajánlást. :))

Szia Juliet!

Na, úgy látom már hárman vagyunk Oliver Stone ellen :))).
Egyetértek abban, amit írtál, bár az "átlagos" háborús történetet elbeszélő filmek között is akadnak nagyon jók, mint pl. a Vaskereszt, vagy éppen az Acéllövedék. Csalódni egyébként utóbbiban szerintem nem fogsz, ha szereted Kubrick stílusát.

"Szerintem ugyanis nagyon cinikus dolog az erőszak ellen úgy szólni, hogy közben a delikvens is bőségesen adagolja,"

Field érve nagyon hasonlit arra, amivel a Salót szokták támadni, ami ha jól tudom nagy kedvence...

"Szerintem ugyanis nagyon cinikus dolog az erőszak ellen úgy szólni, hogy közben a delikvens is bőségesen adagolja,"
Köszi field! Soha nem tudtam ilyen pontosan megfogalmazni, mi is a bajom ezzel a filmmel. Ugyanezt éreztem, de nem tudtam ilyen jól kifejezni. Egyetértek! :-)
Én sem szeretem Stone filmjeit, hatásvadásznak tartom őket, és ennek ellenére nem igazán tudnak rám hatást gyakorolni. Tarantinot sem szeretem, egyedül még a Kill Bill volt, amit végig tudtam nézni tőle, és ami valamennyire megfogott. Ha nem is életem kedvenc filmje, azért abban volt valami érdekes.
De hogy ne offoljak: Általában kevés háborús filmet szeretek, de az a három, amit már leírtam, szerintem azok a legjobbak: Híd a Kwai folyón, Apokalipszis most, A szarvasvadász.
Azért jók ezek a filmek, mert többről szólnak, mint egy szimpla háborús sztori bemutatása.  Nem akarom elemezgetni, miről is szólnak, mert annyi mindent felvetnek, annyi kérdést, élet-halál értelméről, a helytállásról, a kitartásról, és még sokmindenről, hogy regényt kellene írnom. De a lényeg, hogy nem felejthető alkotások, örökre beivódnak az ember emlékezetébe.
Én a magam részéről nem kedvelem Spielberg filmjeit, a háborúsakat sem, ill. a Nap birodalma azért valamennyire tetszett, bár én is sok helyen giccsesnek találtam.
Lehet, hogy egyedül maradok a véleményemmel, és nem kell velem egyetérteni senkinek, de szerintem egyetlen filmje van Spielbergnek, amiben semmi giccs nincs,  és teljesen realista film, és ez a Párbaj. A kedvencem tőle!!!
Bár imádom Polanskit, én a Zongoristától sem voltam elragadtatva, nekem semmi újat nem adott ebben a témában, és nem éreztem igazán rajta Polanski jellegzetes stílusát sem. Bár még emlékszem a filmre, mivel nemrég adták, azt hiszem, nem igazán fog megmaradni bennem, sok képe már kiveszőben van az emlékezetemből. De egyszer meg lehet nézni.
Az acéllövedéket sajnos nem láttam, de pótolom a hiányt. :-)

Ez csak egy vélemény volt Stoneról. Attól te még gondolhatod másképp.
Én azért nem tartom őszintének, mert pl. a Született gyilkosokkal kapcsolatban egyáltalán nem különb, mint a média, amit le akar leplezni. Olvass vissza, és tiszta lesz a dolog.
Egyébként, mint említettem, a Született gyilkosokban is találtam olyan jeleneteket, vagy apró részleteket, amelyek önmagukban egész jók voltak. De maga a film összességében már nem tetszett.

És miből gondolod, hogy Stone "nem olyan filmeket csinál, amiket szeretne"? Bár nem minden filmjéért vagyok oda, de azt meg kell hagyni, hogy ha valaki, akkor ő aztán tényleg öszinte pasas. A Szakasz werkjében is nyiltan beszél a drogos ügyeiről stb. Szerintem ha azt hiszed, hogy csak a művészkedés miatt csinálja amit csinál, akkor rossz uton jársz... hallgass meg vele egy interjút.

Egyébként én pont azért kedvelem Tarantinót milliószor jobban, mint Stonet, mert Tarantino nem játssza meg magát. Ő olyan filmeket csinál, amilyeneket szeretne.
Ezzel szemben Stone a nagy művész akar lenni (szerencsére nagyon messze van attól), akinek minden filmjében "nagyon komoly mondanivaló" lelhető fel.

Hát persze, a "nem kedvencem" kifejezés nem azt jelenti nálam, hogy ki nem állhatom a fickót, és semmit nem nézek tőle, csak mondjuk nem tartozik a toplistám éllovasai közé...

Tarantino nekem sem kedvencem, de azért a Kutyaszorítóban, a Ponyvaregény és a Jackie Brown egész jó film.

Szerintem Tarantino részéről azért van valami polgárpukkasztás és feltűnési viszketegség ABBAN, ...

Szerintem Tarantino részéről azért van valami polgárpukkasztás és feltűnési viszketegség, hogy némileg joggal lenézett filmecskéket mesterműnek kiált ki.

A SZAKASZ-szal éppen nincs bajom, hacsak az nem, hogy pár éve újranézve korántsem találtam annyira erőteljesnek, mint a mozibemutató idején. S úgy gondoltam, azért az a nem egészen 10 év nem kéne, hogy ennyire érződjön rajta.

Én birom Tarantinot bár "picit" túlértékelik. A filmes izlése azonban elég érdekes... a huszad-rangú olasz horrorokat például a kedvencei között tartja számon...

Egyébként mi is a baj a Szakasszal?

Felőlem nyugodtan felszólalhatsz... :)

Tarantino véleménye úgy általában hidegen hagy, mivel annyira őt se kedvelem. De most mégis azért találtam érdekesnek utalni rá, mert az ember azt gondolná, hogy mivel a) a SZÜLETETT GYILKOSOK mégiscsak az ő műve alapján készült b) Tarantino filmjei is elég erőszakosak, talán legalább a hasonló látásmódúak közös nevezőn vannak.

"(Jellemző, hogy még Tarantinónak se tetszett a végeredmény.) "

Jujj... akkor már tényleg nagyon rossz film :) Mindenesetre én már fel se merek szólalni... nem akarom megtörni a nagy egyetértést :)

Egyetértek.

Lehet, hogy kéne nyitnunk Oliver Stone-nak egy külön topikot, de nem érdemli meg. :)

A SZÜLETETT GYILKOSOK-kal szemben két fő kifogásom volt: az egyik, hogy inkább dicsőíti, semmint elítéli az erőszakot. Szerintem ugyanis nagyon cinikus dolog az erőszak ellen úgy szólni, hogy közben a delikvens is bőségesen adagolja, nyilván, hogy azok is elmenjenek a filmre, akiket a "társadalom- és médiakritika" esetleg nem érdekel. Ezt a témát (média) szerintem Sidney Lumet (HÁLÓZAT) vagy akár Almodóvar (KIKA) jobban, kevésbé hatásvadász módon már hamarabb megcsinálta. "Serial killer" témában se Stone filmje az első, és nem is a legjobb. A másik kifogásom, hogy képi ötletei sem túl eredetiek, és ez az eklektikusság inkább a rendezői koncepció hiányosságait, átgondolatlanságát takarja, s nem a művész sokoldalúságát tükrözi, szerintem. (Jellemző, hogy még Tarantinónak se tetszett a végeredmény.) Woody Harrelson játéka tetszett, de a többiek szerintem nagyon túljátsszák magukat, főleg Tommy Lee Jones.

Hülye emberek mindenütt vannak, itt is, Amerikában is, vezetői szinten is, meg az átlagemberek között is. Ebben egyetértünk. Ami kétségtelenül irigylésre méltó az amerikaiakban, az a hazaszeretetük és az önbizalmuk. Ami miatt kevésbé rokonszenvesek, hogy mindehhez szerintem túl sok nagyképűség (mintha Amerikán kívül más egyenrangú ország vagy nép nem létezne) és esetenként megdöbbentően felületes ismeretek társulnak. Ettől függetlenül nem utálom őket se, mint ahogy általában semmilyen népet vagy embercsoportot se. EGYES embereket persze nem kedvelek, s ez nyilván fordítva is így van. De ez már tényleg más topik témája lehetne.

Az ACÉLLÖVEDÉK-et én is szeretem. Kubrick olyan alkotó, aki nem tudott annyira gyenge filmet csinálni, amely már figyelemre se lenne méltó. Szerintem az utolsó alkotása volt a leggyengébb.

Szia!

Nagyjából egy véleményen vagyunk, a Mission: Impossiblet kivéve, dehát ízlések és pofonok.

Oliver Stonenal én először a Született gyilkosok kapcsán találkoztam. Bevallom elsőre nagyon tetszett a film. Ilyenkor az ember nagyképű lesz, hogy ő nem az átlagszemetet szereti, hanem az olyan "nagy", "nehéz" filmeket, mint ez is. Aztán mikor egyre többet foglalkoztam filmekkel, egyre jobban kiábrándultam belőle. Rájöttem, hogy ő tulajdonképpen próbál nagyon nagy művész lenni, ezért csinál állandóan olyan filmeket, amikből, mint ahogy Te is említetted: "ordít a mondanivaló". Egyébként a ló túlsó oldalára sem akarok átesni, mert ugyan nagyon kiábrándultam a Született gyilkosokból, azért nem tudnék elmenni néhány pozitívuma mellett. Némely jelenete ugyanis megfogja az embert, de a film önmagában rossz. Ha másvalaki rendezte volna, akkor lehet, hogy remekmű is lett volna belőle. Az egyetlen, ami nem fér a fejembe, hogy egy ilyen filmben, ahol a képekkel csodákat lehetne tenni, ő mért csak színesítésként használta.
Egyébként Stone nálunk pont azért lett annyi ember kedvence, mert ellenszegül az amerikai kormánynak (mondjuk ez jogos). Hazánkban nagyon divatos dolog lett gyűlölni egész Amerikát (pedig csak a kormányt kéne) Bush óta. Persze, nem állítom, hogy minden rendben van a világ azon csücskén, hisz akkor nem lett volna az a kis ámokfutásom a Függetlenség napjával kapcsolatban, de ennek ellenére nagyon sok értéke van Amerikának, az amerikaiaknak. Ott is csak emberek laknak, és semmivel nem rosszabbak, mint az öreg kontinens lakói.

Ohh... hogy elérzékenyültem... :) Bocs, ennyi Off után.

Háborús filmek közül még egy eszembe jutott, amelyet inkább javaslok a Szakasz helyett. Kubrick Acéllövedékje ugyan a rendező filmjei közül szerintem eléggé hátul van, de így is nagyon jó.

Szia Wrack!

Hát te vagy az én emberem! Ez az Oliver Stone nálam is nagyon kiesett a pixisből. A SZAKASZ-t láttam tőle először, azt még pozitívan fogadtam, de aztán egyre jobban elment a kedvem a filmjeitől: divatos témák hatásvadász feldolgozásokban, amelyekről a világ nagy része bezabálja, hogy művészet. Ki nem állhatom a direkt "üzengetős" filmeket, márpedig Stone rendezéseiből ordít a "mondanivaló".

A MISSION IMPOSSIBLE esetében John Woo véleményén vagyok: nekem is kicsit zavaros volt az egész, s nem igen fedeztem fel benne Brian De Palma jellegzetes stílusát. Szerintem ezt a filmet nagyjából ugyanígy Verhoeven, McTiernan vagy valamelyik hasonló kaliberű rendező is meg tudta volna csinálni, tán még jobban is. De ezt a témát jó pár hónapja Stackpointerrel már megvitattam egy másik fórumon, másik név alatt.

A HALÁL A HÍDON szerintem De Palma legjobb thrillere, meg a GYILKOSSÁGHOZ ÖLTÖZVE és az ALIBI TEST. A KÁIN ÉBREDÉSE ebben a vonulatban egy gyengébb darab, de a hasonló zsánerű divatfilmek mellett egy óriás. A gengszterfilmjei közül mindenki a SEBHELYESARCÚ-tól vágja magát hanyatt, pedig szerintem az AL CAPONE vagy a CARLITO ÚTJA sokkal jobb.

Field: Vettem, amit írtál ;). De Palmához, még egy szót: valóban, az igazi filmjei közé nem tartozik bele a Mission: Impossible, meg a Mars mentőakció. Az utóbbit nem láttam, de őszintén szólva nem is nagyon vágyom rá. A Mission: Impossible viszont - annak ellenére, hogy bérmunka - egy nagyon izgalmas akcióthriller. De Palma mesterien kelti a feszültséget, és szerintem egy nagyon jó kis filmet hozott össze. Legjobbjai szerintem egyébként a Carlito útja, az Aki legyőzte Al Caponét, a Halál a hídon, a Femme Fatale és esetleg a Sebhelyesarcú. Bevallom a thrillerei és horrorai közül még sok kimaradt, de pótolni fogom. Épp most rendeltem meg a Káin ébredését. Ez az első olyan DVDm, amit anélkül rendeltem meg, hogy láttam volna a filmet, úgyhogy John Lithgowban nagyon bízom.

Angelus: Oliver Stone eleinte szimpatikus volt, de teljesen kiábrándultam belőle. Egyébként a Szakasz szerintem az Apokalipszis most lába nyomába sem ér.

Az egy jobb vámpírfilm, de jó harcok vannak benne, ez tény ;) ezért kaphat háborús besorolást

Akkor én mindjárt beírom a Pengét. Igaz, az csak  angelusnak hábotús film ;)