Amerikai história X (DVD)

Ha majd egyszer túláradó jókedvem lesz, akkor bepótolom. :)

Nem egy könnyed alkotás az vitathatatlan.

Igaz, de néha-néha belecsúszik az ember egy kis lemaradásba. :D

Nekem megvan, de a témája miatt még nem láttam.

Az alapfilmeket megjelenéskor érdemes megvenni.

Aki esetleg tud eladó példányról, ami valami boltban leledzik, az legyen kedves szóljon itt, vagy hallgasson mindörökre. Köszi. (Amúgy elég gáz, hogy ilyen alapfilm így kikopik a piacról, de ez már más téma.)

Igen, így van. Később mutatják.

akkor jó :)

Ááááááááááááááá akkor ez lesz az!!! Rémlik, hogy anno én is így jártam, azt hittem, hogy kivágták, de nem, csak később folytatódik a jelenet, úgyhogy nyugi :)

Eredeti hanggal is teljesen jó, anno úgy láttuk moziban is 3x..

bevallom, hogy csak ezt alső kb 10 percet néztem, mert más nézte a filmet és csak belepillantottam, ez pedig rögtön feltünt... de majd lecsekkolom akkor egészében is!

Én úgy emlékszem, hogy ez a DVD-n is így van... Végignézted? Mert az a fekete-fehér rész amikor a padkának nyomja az állkapcsát, az lehet, hogy később van mutatva, nincs lelőve az elején...

Hm... Betettem a dvdt és a film eleje, a fekete fehér részre másként emlékeztem. Korábban egy 720p-s változatot láttam, de ott másra emlékszem mint ezen a dvdn. Úgy emlékszem, hogy Norton miután lelövi a négert az állkapcsát a patkához rakja és szétrúgja a fejét. Illetve látjuk egy másik snitten hogy megérkeznek a rendőrök, ő pedig széttárt karral mint "Krisztus" várja őket...

Rosszul emlékszem, keverem valamivel, vagy másik változatot láthattam?
köszi

köszi,akkor lehet bepróbálom.BD-n ugyan már megvan c,sak hát az a fránya szinkron nagyon kéne...ritka jól sikerült. :)

Bár nekem csak a mostani van meg, de szerintem egy az egyben ugyanaz a kiadás. Edward Norton mellkasáról még mindig le van montírozva a horogkereszt a borítón, a szinkron pedig az eredeti Flamexes, más nem is készült hozzá.

2 kérdésem is lenne:

az új kiadás mindenben megegyezik a korábbival (szitázás,specifikációk,minőség) ?

a másik,hogy a Stohl Bucis szinkron van-e rajta,nem valami új ,igénytelen retekklubbos ?

Hahó, akit érdekel, van raktáron belőle. :-)

Végigolvastam, és tényleg nincsenek igazán nagy különbségek, azok a nüanszok és kitoldások pedig, amik a moziverzióban helyet kaptak, javára váltak a filmnek. Szóval hála Nortonnak, már ha valóban rajta múlott a dolog.
Egy-két jelenetből kíváncsi lettem volna a "rendezőire" is, de összességében tényleg csak többet kaptunk így.

Nem ismerem Tony Kaye verzióját, ezért nem állítom, hogy az övé jobb, mint Nortoné. Azt sem mondanám, hogy a film közismert verziója nem tetszett, egyszerűen csak csalódást okozott az újranézése. A magam kategorizálásában semmiképpen nem sorolom a „nagy, emlékezetes filmek” közé.

Ami az újranézéseket illeti, egyre többször gondolok például arra, hogy megint meg kéne néznem az APRÓ TITKOK című filmet. Baráti társaságban láttam, akkor nem nagyon tetszett, talán azért sem, mert valahogy egész másfajta filmekre vagyok olyankor beállítódva. Viszont másnap is a fejemben volt az ellentmondásos élmény, és valahányszor visszagondolok rá, úgy gondolom, megérdemelne egy újranézést, hiszen már első alkalommal úgy sejtettem, lenne mondanivalója számomra is, csak elmélyültebben kéne néznem.

http://movie-censorship.com/report.php?ID=45661

Ez talán a legkerekebb összehasonlítása Tony Kaye korai Workprint és Edward Norton végleges Theatrical verziójának.  

Akkora drasztikus különbség nincs köztük.

A városi legendaként terjedő alternatív befejezés pedig nem létezik.Tervbe volt véve,de végül nem lett leforgatva.

Ez az 1 befejezés van.

„A tanulságot bőven le lehet belőle vonni.”

Sajnos nekem épp az volt a legnagyobb bajom, mint oly sok más filmnél, hogy nem volt lehetőségem önállóan a tanulság levonására, azt ugyanis túlságosan a számba rágták.

Jómagam szívesen veszem elő a régi kedvenceimet, mert az igazán jó filmek mindig nyújtanak valamit, mindig másra figyelek fel bennük. Nem kell ehhez feltétlenül magasröptű filmművészet, például a sokak által ócsárolt TITANIC-on mindig meg tudok hatódni, mindig felfedezek benne valami újabb érdekességet, amely felett korábban elsiklottam. És persze a filmek újranézése alkalmával mindig előjönnek a kapcsolódó élmények is: hol, mikor, kivel láttam, milyen körülmények között, én magam milyen voltam akkor úgy általában (nemcsak a külsőségek viszonylatában) stb. És persze nem tagadom azt se, hogy amíg néhány film esetében az újranézés csalódással jár, ugyanakkor előfordul ennek ellenkezője is: csalódást okozott film értékelődik fel egy-egy újranézés alkalmával.

Egész pontosan Norton verziója került a mozikba. ;)

Annyira sikerült összekülönbözni.

Tony Kaye a nevét se nagyon akarta adni ezután a filmhez.Az ő "rendezői változata" állítólag nem működött,ezért Norton változata lett a befutó.

Nekem tetszik ez a befejezés.A tanulságot bőven le lehet belőle vonni.

Akkor ennél a filmnél eltér a véleményünk, de amúgy megértem, ismerem a "jelenséget". Nekem is egy csomó film van, aminél az újranézés csökkentett az élményen; ugyanakkor imádom azt az érzést, amikor éppen ettől tartva félve ülök le újranézni egy filmet, bizonytalanul, hogy vajon most elvesz-e egy szép képet a fejemből, és végül mégsem csalódom. AZ egy amolyan diadalmas, (újra)felfedezés szerű érzés.:) Szóval veszélyes a régi élmények feszegetése, de lehet vele nyerni is.:)
Pl. a Szakasz, vagy a Született július 4-én álam is bicegett az újbóli elővételnél, de pl. tök jó élmény volt újra élvezni az Esőembert, a Forrest Gumpot, vagy a Kramer kontra Kramert, amik mindent egybevetve érett, felnőtt fejjel is tudtak működni.
Meg aztán van az is, amikor egy csalódottság miatti negatív élményt felül tud írni a "higgadtsággal" megismételt filmnézés, én pl. a Mátrix-szal, a Kill Bill-lel, vagy legutóbb a Bukással is így jártam.
Elszomorít néha, ha az újranézés/újraolvasás elvesz egy élményt a fejemből, de nem akarok hamis kedvenceket, úgyhogy általában újra előveszem azokat, amik valamkor tetszettek, lesz, ami lesz.

Én viszont ennek pont a fordítottja vagyok. A legteljesebb nyitottsággal és jóindulattal ülök le megnézni egy-egy filmet, tehát engem – akár egy gyereket – a külsőségekkel, a szakmai alapfogásokkal először el lehet kápráztatni. Amikor viszont már ismerem a történetet, túl vagyok a szakmai fogások élvezetén, akkor egy újabb megtekintéskor óhatatlanul a részletekre kezdek figyelni, és ilyenkor szoktak érni a csalódások, hogy a mű másodszorra már nemcsak hogy nem nyújt élményt, hanem az első élmény hatásfokát is csökkenti. Nem vitatom jelen film alkotóinak jóhiszeműségét, azt se, hogy a mű kiemelkedik a gyakran nem is túl nívós tömegszórakoztatásra specializálódott amerikai filmipar termékei közül, de valahogy túlságosan plakátízűnek, szájbarágósnak tűnt az újranézés alkalmával. Hallottam, hogy a rendező anno összekülönbözött Edward Nortonnal, mert a színész – eredeti szakmája hatáskörét jócskán túllépve – beleavatkozott a film elkészítésébe, és állítólag az ő szája íze szerint készült például a befejezés is, amivel én kevésbé vagyok kibékülve. Talán majd lesz egyszer egy rendezői változat is.