Nálam egy filmrajongó sosem normális, legalábbis én az őrülteket jobban komálom, mert jó látni hozzám hasonszőrűeket. Nálam a film és a kiadvány minden tartozéka számít, természetesen csakis tökéletesesn hibátlan példányban. Az is evidens, hogy nem adok el filmet, ha valamit megvettem, akkor azt azért tettem, mert kellett, s miután már együtt laktunk egy darabig, nehezen és (méltatlanul) tudnánk csak megválni egymástól, arra meg semmi szükség. Néha engem is agyonnyom a gyűjtemény, pánikbetegség tüneteit produkálom. Olyankor szünetet tartok, nem veszek róla tudomást, s kis idő elteltével megint bizsergést érzek, hogy vegyek valami újat. Jó érzés látni, hogy növekedik, minnt egy fa, hogy újabb és újabb rendezői, színészi, műfaji hajtást hoz. Ráadásul mindez váletlenszerű. A horrorvonalat például csak nemrég kezdtem nyomatni, épp egy olyanra szottyant kedvem, és elkezdtem tágítgatni azon filmek körét is. A maszek filmjeimről meg annyit, hogy nálam azok is a megtévesztésig hasonlítanak az igaziakra. Szerintem sokkal többe van az a pénz, amit fénymásolószalonokban hagytam, mint amennyiért üres lemezt, meg jó minőségű tokokat vettem. Máshogy viszont nem bírom nézni a polcon. Szerintem jó hobbi a filmgyűjtés, s nem érdekel, hogy már van egy jobb formátum, nekem az előzőekben leírtak és az évek hosszú sora folytán összeguberált darabok, ritkaságok, filmkincsek együttesen nagyobb érzelmi muníciót halmoztak fel annál, hogy csak csettintésre eltüntessem őket. Jól megvagyunk, köszönjük szépen!
A jó, a rossz és a csúfból kedves dunántúli barátnőm jóvoltából már régóta van maszek verzióm, (igaz, csak dvd, nem HD, mert a matroska fájlhoz hülye vagyok) de szívesen egészíteném ki a kollekciót egy igazi magyar kiadvánnyal is.
Talán egyszer még az is lesz. Kivárjuk.