Örülök, hogy egyetértünk. :-))) Lehet, hogy kicsit giccses, de ez egy igazi olyan amerikai musical a régi időkből, amolyan "mindig mosolygunk, ha színpadon vagyunk", de ez szerintem nem baj. Ennek a stílusnak ez a jellegzetessége,. Egyébként szerintem nem is megy át giccsbe, hanem egyszerűen tényleg ilyen vidám, az élet vidám oldalát nézi, nem a problémákat, a nehézségeket. Miért kell mindig azt bemutatni? Ilyen filmekre is szükség van, mégha az életben nem is minden ilyen rózsaszín. Egyébként ez sem végig az, és nem olyan, mint egy brazil szappanopera, ahol mindenki tökéletes. Itt is vannak gyenge jellemek, önző és gonosz szereplők, csak az igaz rájuk, hogy feketék vagy fehérek (mármint jók vagy rosszak), de még ez sem mindig igaz, mert Gene Kelly karaktere is az elején beképzeltebb, aztán később már reálisabban viszonyul a világhoz. Egyébként meg pl. a westernekben sincs sokszor jellemfejlődés, valaki vagy rossz vagy jó, megküzdenek egymással, és ebből áll a film. A stílusbeli követelményeknek ez a musical is eleget tesz, és ami a lényeg, hogy szórakoztat és felvidítja az embert, ahogy csabaga olyan pontosan megjegyezte. Mi többet kívánhat még az ember? :-)
0
