Ismerőseim tudják rólam, hogy nem vagyok nagy horrorrajongó, de a PÉNTEK 13. sorozat első néhány részét kedvelem, igen részletesen foglalkoztam is velük egy másik weboldalon. A kritika nem tartja nagyra ezeket a filmeket (bizonyos értelemben igaza is van), éppen ezért a remake ellen nem lehetett kifogás, hiszen oly sok fölöslegesen remake-elt film ellenében volt esély arra, hogy az új változat akár még jobb is legyen, mint az eredeti. Sajnos a dolog nem jött össze. A rendezői székbe Marcus Nispel ült, aki már készített egy másik, méltán klasszikusnak számító horrorfilmből (A TEXASI LÁNCFŰRÉSZES MÉSZÁRLÁS) egy modernizált, csak éppen teljesen felesleges remake-et. Az új PÉNTEK 13. szerintem még annyira sem sikerült, mint a másik film remake-je.
SPOILERVESZÉLY!
Nispel ugyanazt a hibát követi el, mint oly sok horrorrendező. Nem a minőséggel, hanem a mennyiséggel kívánja megteremteni a feszültséget, fokozni az izgalmakat, éppen ezért például már a főcím előtt vagy féltucat hullához lesz szerencsénk. Mondhatnánk, a direktor csak a hagyományokat követi, elvégre a régi Jason-filmek is leginkább a véres gyilkosságokra koncentráltak, kevésbé a logikára, de Nispelnek lett volna lehetősége arra, hogy kiköszörülje az előzmények ezen fogyatékosságát. Nem tette, sőt még rá is tett egy lapáttal. Például Jason erdei rejtekhelye alatt már-már valóságos labirintus húzódik (!!), s a jó ég tudja, a gyilkos miért hagyta életben egyik első áldozatát, és miért tartja fogva ebben a labirintusban. E motívummal A BÁRÁNYOK HALLGATNAK emléke dereng fel a néző szeme előtt. Az eltűnt testvérét kereső fiatalember figurája a negyedik PÉNTEK 13. filmből ismerős, csak éppen abban az epizódban a fiatalember tudta, hogy testvére meghalt (a második részben), és ő azért jön a Kristály tóhoz, hogy leszámoljon a tettessel. De ami a leginkább bosszantó: a klasszikus karakterek elsilányítása. A csak pillanatokra feltűnő Mrs. Voorhees egyszerűen jelentéktelen, nyomába sem ér a Betsy Palmer által játszott figurának. Jasonnak sincs semmilyen, csak rá jellemző vonása, akár a texasi láncfűrészes is lehetne, vagy bármelyik sorozatgyilkos, ugyanis semmi „jasonos” nincs benne. Míg a klasszikus filmek szerint lényegében szellemileg visszamaradott, itt olyan megfontoltan és logikusan gyilkolászik, ami legkevésbé sem illik a korábban megismert figurához. A film tulajdonképpen kétszer is elkezdődik (először a Mrs. Voorhees-epizóddal, majd az első táborozók legyilkolásával), mire végre jön a főcím. Mindezeket azonban könnyen megbocsátanám, ha a végeredmény izgalmas és nézhető lenne. Sajnos nem az, inkább unalmas, és mivel javarészt este/éjszaka játszódik, otthoni körülmények között a nézhetőséggel (láthatósággal) is komoly bajok vannak.