Doom - Uwe Boll tehet egy szívességet
2005. november 10. 11:32, Csütörtök - Szekeres Viktor
2005. november 10-e pirosbetűs ünnep egy valamirevaló hazai filmkedvelő FPS-fanatikus számára. A piros szín miértjére a választ négy betű jelenti. D. O. O. M.
Megérkezett a hazai mozikba a legújabb és talán legtöbbek által várt számítógépes játék adaptációja, a Doomé. A producerek és jogtulajdonosok már elég régóta dédelgették minden FPS-ek egyik nagyszülőjének megfilmesítését, bár mostanában Uwe Boll csínytevései miatt a gamerfilmek renoméja erőteljesen lecsökkent. Talán ezért is várták olyan sokan a Doom premierjét, ami az Egyesült Államokban viszonylagos gyenge kezdés után reménytelenül kemény mélyrepülésbe kezdett és úgy néz ki, hogy a 60 millió dollárból gyártott film odaát mindössze 30 millióval kénytelen megelégedni.
A Doom történetéről annyit érdemes elöljáróban megemlíteni, hogy először is felejtsük el a játék történetét, hiszen Dave Callaham forgatókönyvíró megérezte pennájában/laptopjában a zubogó kreativitást és úgy döntött, hogy ő művészemberebb annál, mintsem hogy csak úgy szolgai módon lemásolja a játék történetét. Így az eseményeket a Marsra és egy titokzatos eltűnésekkel megtizedelt kutatóbázisra helyezte, ahol a helyzetet megoldandó egy elit harcosokból álló csapatot vezényelnek ki.
A csapat alfa hímjét, Sarge-ot maga Dwayne Johnson, alias The Rock (Skorpiókirály, Az Amazonas kincse) alakítja, akinek nem esik nehezére a brutális, ám vezetésre termett őrmester figurájának elsajátítása. A másik főszereplő - sőt sajnos az igazi főszereplő - mellette a Grimmet alakító Karl Urban, akit legtöbben Éomerként ismerhetünk a Gyűrűk Ura trilógiából. A kommandó többi, névtelen és politikailag korrekt módon összeválogatott tagja a nézőnek egyértelmű módon csak azért került a filmbe, hogy rövidebb-hosszabb vászonjelenlét után távozhassanak halálnak halálával.
Mindössze a tolószékes Pinkyt alakító Dexter Fletchert (Blöff, Elit alakulat) érdemes megemlíteni, akinek egyes pillanatai valóban a számítógépes játékra emlékeztetnek, valamint a hálistennek nem szeretőt, hanem csak szerető testvért játszó női főszereplőt, Rosamund Pike-ot. Rá amellett, hogy elfelejtettek melltartót adni (vagy csak hideg volt a forgatáson - huncut lengyel direktor), még némi színészi feladatot is rámertek bízni a tesztoszterontól túlzsúfolt közegben.
A film igazi európai koprodukciós körülmények között készült, hiszen a forgatás nagy részét Csehországban, Prágában vezette a lengyel származású Andrzej Bartkowiak direktor, akinek hatalmas operatőri múltja után a Doom volt a negyedik játékfilmje (előző filmjei Öld meg Rómeót, Sebhelyek, Bölcsőd lesz a koporsód). A feka akciófilmek világából a scifi-horror területére való áttérés azonban sajnos nem volt zökkenőmentes, hiszen a rendezőre túlságosan is hatott egy bizonyos idegen fajról, az Alienekről szóló trilógia.
Nagyjából ezt az eszköztárat felhasználva vitte vászonra a filmet, amelyben azért ha csak rövid időre is, de minden néző átélheti azt a 4 és fél percet, amit a rendező arra szánt, hogy FPS szemszögből mutassa be a film történéseit. A rövidke, ám annál hatásosabb jelenet egyértelműen a film csúcspontjának számít és felcsillant némi valóban egyedi Doom-jellegezetességet.
Sokan attól tartottak, hogy Uwe "Der Hentes" Boll, mivel legújabb filmjének, a Bloodrayne-nek forgatása a Doom-éval párhuzamosan, attól nem is olyan messze, Bukarestben és Erdélyben zajlott, talán átrándul, hogy aurája segítségével egy kicsit rásegítsen a derék lengyel rendező művére. Szerencsére a Doom forgatásának idejére a cseh hatóságok megszigorították köztársaságuk határainak védelmét, így a német pénzmágus nem tudott a forgatás közelébe férkőzni és ez szerencsére meg is látszik a filmen. Elég jól elkerüli a gagyikra jellemző buktatókat, de talán ezen kátyúk közt ugrálás következtében a középszer mocsarába mégis csak sikerült valahogy belekerülni.
A Doom nem hentesmunka - mint ahogy a Boll-filmek nagy része -, hanem inkább jó (vagy kevésbé jó) iparos melónak sikeredett. Az ember szinte sajnálja, hogy nem lett még iparosabb a meló és megpróbáltak némi kreativitást vinni a filmbe. Számítógépes játék ide vagy oda, úgy gondolom egy Doom-típusú film akkor működött volna leginkább, ha csak mocsok módon agyatlan, cseh-ukrán ipari metálos zenei aláfestéssel ellátott lövöldözésből állna.
Persze ezt már akkor lehetett sejteni, amikor kiderült, hogy a történet inkább fog a nyalka Karl Urbanra, mint sem az expankrátor The Rockra épülni. Lehet, hogy ez az, ami hiányzik a filmből, mert valamiért pont akkor, pont annak a filmnek az esetében gondolták úgy az írók, hogy forgatókönyvet kell írni, amikor igazából szükségtelen lett volna. A végeredmény mindezek ellenére nem is annyira csalódást keltő, hanem egy visszafogott tömegelvárásokat tükröző gyenge közepes lenne.
Mindenesetre emelje fel a kezét, aki arra számított, hogy a Doom fogja megreformálni a számítógépes játékokból készült filmeket! Nem nagyon hinném, hogy sokan különösebb elvárásokkal felvértezve érkeznének a filmet megtekinteni - az ő nagy részük nem is fog csalódni a Doomban. A közönség másik részének pedig érdemes eszében tartania azt a minimalistának mondható álláspontot, miszerint volt már rosszabb, és lesz még rosszabb.
Ez utóbbi kijelentés annak fényében pedig valószínűleg hamarosan igazolást nyer, hogy Uwe Boll legújabb adaptációja, a Bloodrayne októberi premierjét elhalasztották, mivel a gyártó stúdió nem vállalta a film bemutatását, mondván az nem üti meg a moziba kerüléshez szükséges színvonalat. Természetesen Boll mester sem elveszett gyerek, azonnal lefizetett egy miniforgalmazót és megvetette filmjének bemutatási jogait, ezért a Doomból esetleg kiábrándultak 2006. január hatodikán Amerikában már részesei lehetnek a Bloodrayne-nek.
www.sg.hu
![](http://www.cinempire.com/cinempire_images/multimedia/dahlia-noir/images/poster.jpg" width="500" height="667)
![](http://www.kepfeltoltes.hu/051108/delon1.jpg"width=600><br /><br /><img src="http://www.kepfeltoltes.hu/051108/delon2.jpg)
