Szia Wrack!
A King-adaptációk zömétől én is frászt kapok, bár a fickó írói munkásságáért se vagyok annyira oda. A CARRIE viszont szerintem Brian De Palma rendezésében elég jó film lett (a könyvet nem ismerem), mert megvannak benne azok a mögöttes tartalmak, amelyek a szörnyűségeket a valósághoz kapcsolják, s ezáltal válik igazán félelmetessé. (A nemrég a tévében leadott új változat viszont pocsék volt.) Érdekes egyébként az eltérő látásmódunk, mert én meg Carpenter munkásságával nem vagyok kibékülve, és a THE THING-en szétuntam az agyam.
AZ ERDŐ SZELLEME az a GONOSZ HALOTT? Én csak a 2-t ismerem, ami szerintem nem volt túl félelmetes, és annyira vicces sem, viszont mint alacsony költségvetésű film, voltak benne jó ötletek és megoldások. A RÉMÁLOM-szériát én se szeretem: akkor már inkább Jason, az ő első pár filmje tinikoromban tényleg a frászt hozta rám. A SIKOLY-filmek szerintem nem olyan szörnyűek, bár sajnos a végső megoldás mindegyikben – a Halál mellett – elég erőltetett, s főleg az elsőben színészileg idegesítően túljátszott. A FŰRÉSZ-ről nem tudok nyilatkozni, de amit írsz, az számomra a GYILKOSSÁGOK LÓLÉPÉSBEN című Christopher Lambert-filmre is ráhúzható: mindenki hanyatt vágta magát tőle, hogy milyen firnyákos, megcsavart a sztori, meg egyebek, s kevesen gondoltak utána, hogy a félrevezetésként bedobott megoldási lehetőségek az előzmények ismeretében teljes képtelenségek, ergó izgalomfokozó hatásuk sincs a kicsit figyelmes néző számára.
Ami a horrort illeti, én nem igazán szeretem e műfajt, de néhány darabja szerintem épp azért jó, mert több a szimpla sztorinál. Mindig is azt tartottam jó horrornak, ami az idegeimre akar hatni, és nem a gyomromra, ezért nem jött be nekem a CANNIBAL HOLOCAUST, de bejöttek Polanski horrorjai, az ÓMEN-filmek, az ALIEN-filmek, az első ÖRDÖGŰZŐ stb.