A netes rendeléshez dombornyomott bankkártya, vagy az ezt helyettesítő internetes kártya kell.
Az eladót nem érdekli, hogy a te kártyád bankszámlához kötődik, vagy hitelkártya.
Nárunk, a sajátos bankrendszer miatt, eleinte csak a debit (bankszámlán, letéten alapuló) tipusú kártyák terjedtek el. Csak mostanában kezdenek terjedni a credit (hitel) tipusú kártyák. De ezeket a boltban is utánad vágják (szó szerint, minden üzletláncban kinálgatják). Csak annak nincs, aki nem akarja, hogy legyen.
Egyébként, az eladó szempontjából, a debit tipusú kártya volna a biztonságosabb, mivel biztosan van mögötte fedezet. De nem tudja, hogy milyen a kártya, mivel a számából ez nem derül ki.
A fejletteb országokban (és elsősorban Amerikában) sokkal előbb alakultak ki a hitel tipusú kártyák, és az ezt kezelő társaságok (VISA, MasterCard). Ezek nem kapcsolódtak bankszámlához, sőt, általában bankhoz sem. Az USA-ban nagy hagyománya van a hitelre történő vásárlásnak, és ennek leegyszerűsítésére alakultak a kártyatársaságok. Még a mai napig is szinte csak hitelkártyák vannak az USA-ban. Viszont minden kártyát (a számlához kapcsolódót is) a köznyelv credit (hitel) kártyának hív. Európában (elsősorban a nehézkesebb jogi procedúrák miatt) inkább a számlához kapcsolódó kártyák terjedtek előbb. Ennél könnyebb a behajtás, hiszen ismerik a kártyatulajdonost, kezelik a pénzét, nem tud eltűnni. Amerikában az emberek nehezen tűrik azt, ha sok mindent tartanak róluk nyilván. Emiatt aztán egész iparág alakult ki a behajtásra.
A lényeg az, hogy bármilyen, nem elektronikus kártyával vásárolhatsz a neten. A VISA Electronnal nem, és a bankszámlákhoz adott, ingyenes vagy olcsó Maestro kártyákkal sem. Sőt, például az OTP által adott, legolcsóbb hitelkártyával sem,mert az nem dombornyomott, sőt csak magyarországi felhasználást engedélyeznek. Általában a legolcsóbb hitelkártyák is ilyenek (Tesco, Cora, Auchan, stb). Fel lehet ismerni ezeket arról, hogy a kártyákon nem dombornyomtt a szám és a név.