Tegnap már késő volt, viszont szerettem volna kifejteni a gyenge pontokat, amit a kritikában a SPOILEREK miatt nem lehet/szeretek, és hátha valaki segít jobbnak látni ezt a filmet, mint ahogy nekem sikerült:
- Az egyetlen szabály: "Egy óra, és utána percenként megölök egy túszt.". Ebből egyik sem teljesül: a hiszti miatt jóval korábban megölik a metróvezetőt, legalább még egy túsz élete veszélybe kerül (a srácé, hasonlóan kidolgozott okból), az egy óra után viszont csak a katonát lövik le, pedig jó pár perc eltelik. Viszont lehetőséget ad sok-sok értelmetlen visszaszámlálásra, amit már a harmadiknál untam.
- Ha már a srác: Garber őszinteségét, vallomását nem tudom hasonlónak tekinteni, mint Shepardét a Fülkéből. Ott a telefonáló mindent tudott fenyegetettjéről, eléggé kifigyelte őt, tehát megalapozottan várhatta az őszinte választ, itt viszont Garbernek nem volt más választása, mint "bevallani" a bűnösségét, akár elkövette, akár nem. A kínzásoknál is van egy pont (gyakorlatilag erre épülnek), amikor az ember inkább bevall bármit, csak legyen vége, és Ryder láthatóan nem fogadott volna el nemleges választ, de legalábbis nyilván senki sem kockáztatta volna meg ezt.
- Még egyszer a srác és a laptopja, meg a Google: két jelenet is van, amikor a két fél olyat tud meg a másikról, amit amúgy nem kéne tudnia. Ebből az egyik szimpla butaság: a metrósok nyilván érdekelte volna, honnan van internet a vagonban, honnan érhető el a Google, és lenyomoztatták volna a mobilnetet. A másik viszont totál hülyeség: Amikor a túszejtőkről kiderül olyan, amit nem kéne tudni, megállapítják, hogy biztos kamera van valahol, de nem ám elkezdenék keresni, hanem tojnak rá, sőt, amikor megtalálják a srácnál a bekapcsolt laptopot, akkor sem törik szét, csak jót röhögnek rajta, hogy a csajával cseveg ilyen vészterhes pillanatban.
- A "Menj haza!"-jelenet: Eddig a filmekben a túsztárgyalók első számú szabálya volt, hogy ha kiépül egy bizalmi kapcsolat a túszejtővel, akkor legyen bárki az alanya, fenn kell tartani. Erre a kekeckedő főnök a rendőrök füle hallatára zavarja haza Garbert, mintha legalábbis ő tehetne az egészről, miközben a néző úgyis tudja, hogy vissza kell jönnie (mégiscsak ő van a DVD borítóján, nem?), és így megint csak az értelmetlen feszültséggenerálás megy.
- A helikopter: Amikor elhangzott a kérdés a rendőrségi konvojjal történt sokadik baleset után, hogy "Miért nem helikoptert küldtek?", rájöttem, hogy tényleg, miért nem. Na persze, akkor kimaradt volna a ripityára törő kocsik látványa, nem másodpercekben lett volna mérhető a fennmaradó idő, nem kellett volna eljátszani az "az anyát lőjem le vagy az önfeláldozó katonát"-jelenetet, de ezeken kívül tényleg nem volt oka, hiszen gyorsabb és biztonságosabb is lett volna.
- A patkány: Nem is a lábba harapás volt a bajom (legalább lehetőség lett volna a szépen eltervezett akció felrúgására), hanem az, hogy vagy háromszor mutatják a patkányt, pedig már az elején tudható, mi lesz a szerepe, és az, hogy utána szórják egy kicsit a golyókat, majd mindenki amnéziás lesz, és visszaül abba a székbe, amiből felugrott. Ilyenkor az akciófilmeknek szinte kötelező kelléke a rádióba üvöltő túszejtő, hogy takarodjanak a zsaruk, ilyenkor pont le lehet lőni egy-két túszt, főleg, hogy ez egybeesik a határidő utáni második perccel. Erre mi van?! Egy perces néma csend, imádkozás... WTF?!
- És a kegyelemdöfés, a piros lámpa: Meg tudná valaki mondani, ki és mikor kapcsolta át pirosra azt a lámpát, ami a vonal végén megállította a metrókocsit? Merthogy az irányítóközpontban levőkről nem mutatnak ilyet, sőt, ott a fickónak meggyőződése, hogy rajta vannak a túszejtők a metrókocsin, mert fogni kell azt a rohadt kart, és biztos megállnak majd, utána meg a rendőr lepődik meg azon, hogy "Jé, megállt a vonat!". Vagy fogadjam el, hogy egy akciófilmben deus ex machinákkal mentik meg a túszokat, ha már nincs más megoldás?