Mindenkinek itt és a szomszéd topicban is köszönöm a sok segítséget, véleményt, hozzáértést, a hétvége óta ugyanis fokozottan boldog tulajdonosa vagyok egy 42LA690S típusú LG tévének, egy Yamaha YHT-196 hangrendszer kíséretében. A teljes péntek délutánom ráment a beszerelésre, de ezt a kötelességet nem esett nehezemre viselni. Meglepett, hogy a hangcucchoz egyetlen saccperkábé 15 méteres tömbkábelt mellékeltek (és igen, kaptam hozzá még a MM-ban, kösz a tippet!), úgyhogy bő félóráig csak vagdostam, méricskéltem és nyestem, de mondanom sem kell, bőségesen megérte. Az egy héttel korábban zsákmányolt Pioneer BDP-160K player kiválóan pörget mindent, amit csak lehet, nagyon megszerettük egymást, a cuccok eddig fantasztikusan dolgoznak össze. A legfajentosabb, hogy a DVD-k is nagyszerűen mutatnak (a Titanicról, ha nem tudnám, hogy én magam tettem be DVD-n, HD-anyagnak gondolnám, bár ez a kiadványt is minősíti), vagy fogalmazzunk úgy, sokkal, de sokkal kevésbé ocsmányak, mint ahogy számítani (sem) mertem rá, így távolról sem kell kékre cserélni a standard felbontású anyagaimat (azért egy Godzilla, Resident Evil 3, Doom meg néhány ilyen butaság, plusz a Mad Max átesik majd az upgrade-en előbb-utóbb: itt köszönöm meg azoknak is, akik a lemezkritikákban, illetve a filmek saját topicjaiban kitértek például a hang brillírozására). A 3D-t eddig csak belepillantás szintjén teszteltem - bár a passzív technikából adódóan papíron feleolyan szép képet kéne kapnom szemüveggel, mint anélkül és a boltokban láttam is a polarizáció miatti csíkozódást, itthon egyszerűen ragyogó a kép feleakkora felbontásban is, nem is értem. Próbálnék hibát keresni benne, de komolyan nem megy, le vagyok nyűgözve. Az Underworld 4, a Halhatatlanok, a Dredd és természetesen a Piranha :) egyes jeleneteit vizslattam térhatással és ámulatba ejtően működik a cucc, megkockáztatom, nekem még a moziban is jobban összeáll a dolog, az Avatartól pedig konkrétan be kell szarni - úgy ottmaradtunk a tévé előtt annál a jelenetnél, amikor a kíváncsi Sullyt a növénypattogtatás után megfuttatja, majd megúsztatja az a színes orrszarvú, hogy közben a macska kis híján megdézsmálta a konyhában rotyogó halászlét. A Hugo-t meg a Gravitációt még nem mertem betenni, "félő", hogy aznapra nem volna egyéb program. Húzós hétvégém miatt eddig két rövidebb, egyszerűbb film pörgött le teljes egészében BD-ről: Dwayne Johnsonnal a Rohanás, ahol az akciójelenetek elég konkrétan megszólalnak, a remekül kikevert térhangzáson túl működik a dinamika is, illetve a Hellraiser Anchor Bay UK kiadása, mely természetesen sokkal kevésbé brummogtat, viszont Christopher Young éteri muzsikáját még sosem hallottam ennyire élőnek és uralkodónak, a vonósok ragyogóan megtöltik a szobát (áááá, de jó lesz a ´22-es Nosferatu azzal a csodaklassz kísérőzenével!) plusz a film is sokkal gusztustalanabbnak tűnt, mint eddig bármikor. És mennyi, de mennyi apró, távoli nesz kerül így előtérbe, mely hagyományos módon eddig rejtve maradt előttem! Ja, a 400 Hz gyakoriságú képfrissítésből adódó folytonos mozgást még szoknom kell az eddigi 100 Hz-es tévé után, de azt hiszem, túl fogok tudni lendülni a dolgon. :)
Ja, a hangcuccot tegnap megpróbáltam nagybetűvel MEGSZÓLALTATNI, hogy tisztában legyek a határaival - nos, még fél kraftnál sem jártam (!), amikor már nem is az volt a szempont, hogy mit szólnak a szomszédok, hanem hogy nem tekerem tovább, mert egyszerűen szétrobban a fejem.
No de egy szó, mint száz, ki nem szarja le a technikát, a lényeg úgyis a film, illetve pontosítok, a film(szeretet) okozta öröm/extázis/mámor/eufória - ugyan ez eddig is megvolt, viszont ezekkel a körülményekkel (melyet a következő ötven évben nem kívánok lecserélni) vált számomra teljessé.
