Nem tartom magam hitelesnek ahhoz, hogy K-ról véleményt mondjak, meg nem is kért rá senki, de bízom benne, hogy ha olvassa, akkor kihámozza belőle azt, amit beleírtam. Vannak dolgok, amiben osztom a véleményét, s csak sajnálni tudom, hogy ezt sokszor csak már eleve olyan felspanolt állapotban volt képes leírni, amire a fogadjisten már nem is lehetett volna más, mint amit kapott. A "különvélemény" disztingváltan megfogalmazva is mellbevágó lehet annak, aki bármilyen okból fogva másképpen látja a dolgokat, s K bizony tudott is tenni azért, hogy szavainak értelmezésével már ne bíbelődjön a többség, beleakadtak az első etnikai jellegű kiszólásába, s azzal harangoztak is a további normális eszmecserének. Ugyanis onnantól kezdve már nem tartalmilag számít minden gondolat szélsőségesnek, hanem stílusilag, s ez nagy különbség. Önmagában nem tartom például rossznak, hogy egy Sorstalanság, egy München, egy A bukás című filmnél kialakul egy masszívabb eszmecsere, mert azokról a témákról igazán van mit beszélni. A baj inkább az, hogy ezeknél az eseteknél derül ki, hogy különböző emberek, különböző okonál fogva mennyire különbözőféleképp látják a világ dolgait, s ahogy háttérbe szorul a közösséget (úgy ahogy) összetartó elem - a film - már nem marad semmi, ami megóvhatná a közeget a beszivárgó acsarkodástól, mocskolódástól, gyűlölködéstől, amiben akkora nagymesterek vagyunk, s annyira a miénkké vált, hogy már észre sem vesszük. Komolyan mondom, sokszor kifejezetten jó "butának" lenni, belebonyolódni olyan falrengető igazságtalanságba, hogy egy film miért csak slimtokos, hogy miért az egyik szinkron kerül rá, és nem a másik, meg ilyenek, mert így legalább van valami illúzió, abban a pillanatban az ember úgy hiheti, hogy életének ezek a legnagyobb problémái. Nem is jó sokat tudni, nem jó szert tenni olyan ismeretre, amivel egyre nehezebb elérni a boldogságot, és főleg nehéz boldognak lenni, ha az életben csupán a rossz dolgokat fürkésszük folyamatosan.
Szerintem K egyáltalán nem annyira "problémás" ember, mint amilyennek sikerült itt megmutatnia magát, sajnálom, hogy így alakult, s mielőtt még túláradnék a pátosztól sietve rövidre zárom magam. Egyébként sem ítélhetek ezügyben, mivel magam is ugyanolyan csökönyös f@sz vagyok, mint ő, csak én lustább vagyok annál, hogy több fronton nyitott csatározásokban helytálljak, s a lexikális tudásom sem annyira szerteágazó, hogy elbűvöljek vele holmi liberálisokat. :)
