Hogy hozzászóljak az aktuális témához, a moderálásra és korlátozásokra alapuló fórumreformot részemről megbaszta a rigó, jelen formájában teljességgel hiábavaló próbálkozásnak tartom ezt az egész hercehurcát.
A moderálás teljességgel helyénvaló volt a piac fénykorában, hisz ha belegondolunk, mi jutott nekünk néhány éve, akkor sokaknak beugrik az a sok komoly, klafa és tartalmas cucc, amelyért kuporgattuk a fillérjeinket és amelyben határtalan örömünket leltük, kezdve valahol A Gyűrűk Ura bővített trilógia szobros változatainál a különböző digipackos gyűjteményes kiadásokon át a független klasszikusok megjelenésein, a szinkronizált újrakiadásokon, vagy épp a horrorcímek különleges kialakítású termékein keresztül a kedvencek Blu-rayen való megjelenéséig. Kis túlzással, akinek a hazai kínálat nem bizonyult elégnek, az bekaphatta a lompost, de legalábbis az egyszeri gyűjtőnek szinte semmi oka nem volt hőbörögni. Aki elvből elutasította a mainstreamet, annak talán igen, de a Corner-Caesar-Odeon-BuFi és a többiek a kisebb rétegek számára is bőségesen nyújtották alternatívát. A speciális igény akkoriban még valóban speciálisnak számított, hisz a tömegigény és a gyűjtői igény is a lehető legszélesebb skálán lett kielégítve. A magam részéről akkor is, most is örömmel nézegettem a beszerzéseket, vagy a teljes gyűjteményeket, s akkor sem gondoltam csúnyákat, ha egyes gyűjtők külföldi beszerzéseket tettek közzé.
Azóta viszont a piac sajátosságai bőségesen és érzéseim szerint korántsem véglegesen éreztetik sajnos szinte kizárólag negatív hatásukat. A DVD, mint tömegtermék még tartogatja magát valamennyire, de a stúdiók, ahogy egyébként egy évszázada teszik, akár jótékony kalauzként, akár agresszívabb marketing segítségével, de mindenképpen érthető okokból manapság is a fejlődés, az újdonság felé terelték a jónépet, így a gyűjtők jelentős hányada frissítette otthoni rendszerét, nagyfelbontású szélesvásznú tévével, Blu-ray lejátszóval. Teljesen természetes és magától értetődő dolog, hogy aki egyszer megízleli a technikai újdonság szelét, az nemigen szeretne visszalépni, épp ezért még azt sem tudom hibáztatni, aki kerek perec kijelenti, Blu-ray lemezei mellé nem kíván több DVD-t vásárolni.
(Nekem ugyan még a következő csomagomban is lesz DVD, illetve a hétvégén szomorúan vettem tudomásul, hogy a becsben tartott, akkori mércével nemszar Sony walkmanem már nem indul el, befagytak a kis forgók, de ez az élet rendje.)
A maga döcögősen magyar módján egészen szépen beindulni látszott a hazai Blu-ray kínálat szélesítése: nem tudom, ki hogy van vele, de én egészen klafa címeket vettem és veszek jelenleg is ezen a formátumon is, másrészt viszont úgy érzem, rajtam kívül a többség is úgy van vele, ami ebből a kínálatból az évek során érdekelte, annak többsége régóta ott sorakozik a polcán. Esetleg egy-egy akciónál elcsábul és olyat is zsákmányol, amelyet nem tervezett. Na bumm.
A jelen helyzet? Alig-alig kerül új cím a kínálatba és a katalóguscímek is csak épp csöpögnek befelé, de azok is csak főszezonban, a megjelenési listák siralmasan festenek, a legtöbbször három cím per hónap, bizonyos forgalmazók olykor lazán kihagynak egy teljes évszakot.
És ha ez nem volna elég, az egyik nagystúdió által bemutatott filmekre ezentúl egyáltalán nem számíthatunk Blu-rayen. Azt kell mondjam, a hazai filmkedvelők, gyűjtők, házimoziguruk alaposan szarban vannak hagyva.
A mai kor embere, amennyiben szereti a hobbiját és nem bánja a magyar vonatkozás hiányát, linkelés és utalás nélkül is tökéletesen tisztában van vele, milyen tartalmú, csomagolású és formátumú kiadványok jelennek meg erre vagy arra. Sőt, lefogadom, a többség (gyaníthatóan helyesen) természetesnek veszi, hogy egy-egy elejtett megjegyzéssel úgysem mond senki számára újat, ezért merünk például fennhangon zavvizni. Számomra nemigen létezik olyan külföldi beszerzés, melynek az Xpress topicokba történő illesztése vagy említése során csábulnék el a külföldi piacra (ami nekem kell a UK piacról, az anélkül is kell, hogy látnék róla direkt fotót). Sokkal előbb érzem, az illető őrül a különleges zsákmánynak és ezt próbálná itt kifejezni egy jól sikerült fotóval, minthogy az jutna eszembe, az Xpress egy fostos fémdobozzal most éppen potencális vásárlót veszít.
A fentiek mellett és a sok hajráhajrá ellenére én továbbra is úgy vagyok vele, az internet jellegéből adódó féktelen információáramlásnak köszönhetően a fent vázolt mai viszonyok között képtelenség komolyan gondolni, "ha majd kiradírozom azt, ami egyébként bárhonnan megtudható, akkor nekem jó lesz", ez, ahogy már említettem, állati kicsinyes, mérhetetlenül naiv és nevetséges hozzáállás.
Ezzel az erővel teljes egészében számoljuk fel a filmzene topicot, mert ha idejön a potenciális vásárló, akkor még a végén Hobbit soundtrackre költi a Hobbit DVD-re szánt pénzét, továbbá vesszen például a koncerttopic, mert a vásárló még a végén vérszemet kap és nem BD-t vesz, hanem bazmeg fellépésre megy.
Körülbelül ilyen szinten komolyan vehető az az ötletszörny, hogy teszem azt a Disney DVD-k jobban fogynak itthon, ha elzárjuk a helyi csapot arról a diskurzusról, Angliában hogy néz ki adott címből a BD.
Beszéljük meg az ilyet egymás közt, e-mailben, jön a felvetés. Rendben. Biztosan lesz olyan szorgalmas kobak, aki felépíti a valóban potenciális gyűjtők elérhetőségét tömörítő adatbázist. A kommunikációs eszközök jelenlegi tudásából és az online közösségek térhódításából következően nekem például, ha olyat látok, semmiből nem tart egy jól elkapott fotót lőnöm a Media Marktban, amelyet az áruház saját wi-fijén egy taperolással elküldök az összes résztvevő számára és garantálom, másnap az összes fővárosi potenciális vásárló és azok haveri köre az adott áruházban fog böngészni és bezony olyat is vesz majd, amit itt vett volna. Talán nem kell ecsetelnem, ezzel nagyságrendekkel több kár okozható az Xpressnek annál, mintha bentmarad egy-egy zavvizás vagy UK termékfotó.
De tőlem menjünk vissza az ötvenes évekbe és próbáljuk ki azt a részemről a végletekig megvetendő, mérhetetlenül gőgös és máglyára való módszert, hogy eljátsszuk, "ami itt nincs, az nem is létezik", hátha olyan ostobák a vásárlóink, mint amilyennek a világ közepéből, a Szövetség utcából gondoljuk őket, közben meg ne elégedetlenkedjünk, hanem ugrabugráljunk és vigyorogjunk közben, hisz minden überfasza.
Közben, ahogy látom, már az egymással való viccelődés témájában sem minden megengedett. Egyes vásárlók visszajelzése alapján hatványozottan úgy érzem, ha csődbe akarnám dönteni a birodalmamat, nagyjából itt kezdeném.