Az újrafeldolgozás nem igazán alkalmas arra, hogy a klasszikus Freddy-rajongók igényeit kielégítse, inkább a mai kor fiataljai számára készült. Igazából objektív szemmel nehéz bármi maradandót vagy hangsúlyost találni benne, ez a produkció olyan "egyenesen a süllyesztőbe"-fajta, engem mégis megfogott valamiért (számos film létezik, melynek hiányosságáról, blődségéről egész estén keresztül tudnék beszélni, hogy aztán a végét megfeleljem azzal, hogy én viszont kib@szottul imádom:).
A klasszikus első rész a maga kis logikátlanságaival tökre rendben van, Craven itt formában volt, bár ami még hatásosabbra és karakteresebbre sikerült, az a harmadik epizód - ezt tartom a széria legeslegjobbjának. A második rész buszos jelenetei (tehát az eleje és a zárás) egyszerűen zseniális, poénos és hátborzongató lenyomata egy valódi rémálomnak, még talán a buli-mészárlás is jópofa, bár a rossz vágás és Freddy idétlen körbe-körberohangászása engem arra emlékeztet, amikor egy tanyasi buliban bepálinkázva kergetem a társaság hölgytagjait (ha jól rémlik, innen kaptam egyszer a trappoló jeti becenevet:) meg aztán azzal sem könnyű elbánni, hogy az alkotók a kamaszkori homoszexualitás felfedezésének vívódásait építették egy Freddy-filmbe, de sebaj. A negyedik rész volt az egyetlen, amit régi fejjel nem láttam, még az is lehet, hogy e tény is szerepet játszott a megítélésben, mert ezen szenvedtem a legjobban, egyedül a zenék tetszettek benne, de azok nagyon. Az ötödiket kedveltem régen, de mai fejjel kicsit marhaság, ám némely jelenet igen jópofi (pl. az etetős), ráadásul én marha a videokazit letöröltem belőle, amely az egyetlen forrásom volt a vágatlan verzió felé, ti. csak az R-rated verzió jelenet meg korongon. A hatodik rész volt az egyetlen, melyen annak idején képes voltam kicsit izgulni - az akkori kor gyermekeinek biztosan nagyot ütött a videojátékos mészárlás, de úgy összegészében elszórakozgattam rajta manapság is, viszont itt már nagyon felhígult a hangulat. A hetedik rész inkább azoknak lehet különösen értékes, akik a készítés szempontjaiból is élvezik a látottakat, hisz rengeteg alkotó és producer átkerül a kamera túlsó oldalára. Egész élvezhető, de kicsit elnyújtották, meg aztán a történetet komolyan ne vegyük, mert fogtam a fejem.
Ja, a Freddy vs. János egy buli, horrorrajongóknak, de az is inkább csak sörrel és pizzával.
Röviden így gondolom. :)