Azután (DVD)

Ezt mindenhonnan pofonegyszerű megítélni.

Ezt a tv mellől nehéz megítélni....

Mi is Tuco utolsó mondata?Egyetértek vele!

Igen, a felhozatalból talán őt a legkönnyebb a jó karakterek közé sorolni, de én ebben nem látom a szentimentalizmust. Bár amúgy is újra kéne már néznem, majd figyelek rá ilyen szempontból is, hátha én is felfedezem. Én inkább azt mondom, ő a leginkább emberi, ami pl. Lee Van Cleef-ről kevésbé mondható el, ő már sokkal hidegebb karakter. De nem látom kizértnak, hogy az úton, amin jár, előbb-utóbb Clint karaktere is olyanná váljon, hiszen rokon vonásokat sem nehéz találni azért a két figura között.

A hétvégén újranézem.

Hááát én ha rajtam múlik a partnerem élete és valamiért hagyom meghalni, egy magam elé mormolt bocsánatkérést nem éreznék túl szentimentálisnak, legfeljebb a minimális emberiesség amúgy beletörődő gesztusának. Egy ilyentől én azért még nem nagyon látok glóriát a feje fölé. :)

Vagy mikor Dugót akarja lelőni a kötélről és Tuco közbelép,akkor is bocsánatot kér tőle,hogy hagyja meghalni.Ez az igazi szentimentális tett.

Hogy ne lenne jó és szentimentális?Mikor Tuco a testvérétől távozóban elmeséli milyen jó bánásmódban volt része,ő látta hogy valójában vitáztak,vigasztaló szavakkal szól hozzá.Segítenek Tucoval felrobbantani a hidat,Vagy a végén....
Egyértelmű,hogy összemosódik a jó és a rossz a filmben,sőt ahogy írod uniszex karakterek.Mindegyikük jó,csak esetekben az a módszer ahogy elérik céljaikat lehet rossz a külső szemlélőnek.A spagetti westernekre ez a jellemző,ahogy abban az időben ez lehetett is,hisz a Cowboyok nem skatulyából előrántott élrevasalt úriemberek voltak,ahogy azt pl. John Wayne megformálja.
Szadistának én sem mondanám egyik karaktert sem,a szadizmus azért merőben más.

Szerintem a Jó, a Rossz és a Csúfban sem nem szentimentális, sem nem szadista: egy outsider ő, aki szarik a szabályokra, törvényre, (köz)erkölcsre. De nem gonosz (nem öl élvezetből), bár nem szeppen meg, ha meg kell húzni a ravaszt. De csak indokolt helyzetben öl, mégha az indokot az ő esetében a saját érdekei diktálják, nem a társadalmi szabályozás. Nincsenek barátai, csak alkalmi érdekszövetségei, nincs elkötelezve sem erkölcsi, sem elvi meggondolások iránt, de az öncélú, élvezettől vezérelt erőszak sem jellemzi, tehát nem szadista.
Sőt, ha elfogadjuk a dollár-filmek figuráit ugyanazon karakterekként, akkor még önérdek nélküli jótetteket is találhatunk a repertoárjában.
Amúgy a harmadik film címválasztása meglehetősen cinikus, hiszen nincs benne egy "jó" sem, és a "rossz" címkéje is szabadon átragasztgatható egyik figuráról a másikra, Leone egyértelműen szakít a pozitív hős-negatív antihős felállással, és a népmesék és folklórhagyományok elvont világából kiszakítva a valóságos felé közelíti a westernt.

A jó,a rossz és a csúfban a megtévesztő név("a jó") ellenére szerintem inkább szadista.Hasonlóan a másik két szereplőhöz.
Ráadásul,míg Tuco inkább dühből,Angyalszem számításból az,ő inkább csak szórakozásból.

Én elveszem az égésed élét, mert ez a jelenet nekem is picit zavaros volt első látásra, pont azért, amiért Neked is.

Már meaculpáztam.

Filmnézés közben nem jött le, hogy abból a kocsiból is kameráznak, csak a mercivel való ütközés.
Hiába tud ez a istvúd gyerek.:)

És már be is égettem magamat.:)

A fekete személykocsi ablaka tört be.
Így egymásalá betéve a képeket rögtön lejött, de míg vacakoltam vele addig ne.

És beégésem beég ide örökkön örökké.

Szerintem az első képen a fekete kocsi belseje látható.

Végre én is felfedeztem egyedül filmes bakit.:))




A merci szélvédője ripszropsz begyógyult.:)

Na ez mindjárt más beszéd. :)
Személy szerint sajnálom,hogy nem szerepel többet filmben,viszont megértem.Megértem,de baromira sajnálom....

Egyáltalán nem szeretnélek semmilyennek beállítani, végképp nem hülyének. Sőt, örülök, hogy Eastwood-ról foshatom a szót, és valaki még olvassa is. :)

Az viszont igaz,hogy kicsit lassabb film,de semmiképp nem giccses vagy unalmas....

Ja értem....
Ha megnézed a filmjeit,amit nem ő rendezett azokat is,majd minden filmje a barátságot,családot járja körbe.Különböző karakterek verődnek össze,kötnek barátságokat,vagy szoros már-már családi kötelék alakul ki köztük.Ezek pedig mind szentimentális dolgok....
De mindegy,mert szerintem a Gran Torinoban akkor is legalább olyan tökös mint a Piszkos Harryben.Ha az nem tökösség mikor megvédi a lányt a fekete bandatagok ellen,akkor nem tudom mi az...Ez az ember a kora ellenére el tudja hitetni,anélkül hogy nevetségessé válna,hogy szétverné az egész galerit szó nélkül.A Brian élete és a bibliás hasonlat,(pedig bár érzem én hogy mit akarsz vele sugallni,de hidd el nem vagyok olyan hülye,mint beállítani szeretnél)mindenesetre elgondolkodtató.....

...egyébként mindezzel együtt a GT-t éppen arra hoztam fel példaként, hogy annyira azért nem esnek messze a mostani filmjei sem az eddigiektől, csupán bizonyos irányban változnak valamelyest.
(És igen, szerintem szelídültek, de ez alatt nem azt értem, hogy az "Én kicsi pónim" élőszereplős feldolgozását várom tőle legközelebb.)

Oké, igazad van, én voltam félreérthető. Tehát: eleve Eastwood RENDEZÉSEIRŐL beszéltünk (én is így kezdtem a hivatkozott hozzászólásomat), mindent arra is értettem. A Piszkos Harry-s hasonlat egy átvitt értelemben vett dolog volt, azaz egy emblematikus, a az alkotó személyével összeforrt karakter tulajdonságán keresztül jellemeztem a beszélgetés alanyát, azaz Eastwood-ot, a rendezőt.
Csak arra akartam utalni, hogy ahoyan színészként is, úgy rendezőként is nem egy ezerarcú kaméleonról van szó az ő esetében, hanem egy karakterről, egy hozzááláásról, egy attitűdről, amelyet ő maga személyesít meg. Nevezhetjük ezt Eastwood alkotói énjének. Ezt a bizonyos attitűdöt a legtöbben a Piszkos Harry, vagy a korai westernfilmjeinek néma revolverhős karakterével azonosítjuk. És általában rendezőként is ezzel az attidűddel készítette filmjeit, amitől - bármilyen paradoxnak hangzik is - éppen a Gran Torinoban szabadult meg, vagy mondhatnám azt is, ott közelítette ezt a valóságtól elemelt alkotói személyiséget a valóshoz.
Számomra a Gran Torinot összehasonlítani a Piszkos Harryvel kicsit olyan, mintha a Brian életén keresztül hivatkoznánk a Bibliára. Persze, van hasonlóság, de éppen a különbség a lényeg benne.

Szerinted a Gran Torinoban nem tökös?Ne viccelj már!
Azt viszont nem értem hogy jön ide a rendezés?Tudom hogy a felsoroltak közül nem mindet rendezte ő,de itt a Piszkos Harry tökösségéről volt szó (És azt ugye tudjuk,hogy abból a sorozatból csak az Igazság útját rendezte ő?).
A szentimentalizmusról pedig csak annyit,hogy pl. a Jó a,a rossz és a csúfban is elég szentimentális és ott még fiatal.... (Tudom,hogy nem ő rendezte!)

Nem, a Gran Torinoban éppen annak a parafrázisa. A többi film, amiket említesz, jórészt 2ooo előtti, sokuk inkább 9o környéki, és nem is mindet ő rendezte... Akárhogyis, én egyetértek csabagával abban, hogy szentimentálisabbá vált öregkorára, de ez egyrészt természetes, másrészt nem feltétlenül baj, ha nem párosul unalmassággal. Ezen a ponton a legújabb filmje alatt megremeg a léc...

Pont a Gran Torino-t említed,de ott a Millió dolláros bébi is,ezekben hozza a Piszkos Harry tökösségét.De a Célkeresztben,az Űrcowboyokban és a Nincs bocsánatban is elég tökös úgy érzem....

Ha már szinte életmű-összegzésbe bonyolódunk a legutóbbi filmje kapcsán, nekem Eastwood rendezései közül a Tökéletes világ a kedvencem, pedig az is erősen szentimentális, sőt, a nálam szigorúbbak még giccsesnek is mondhatják (szerintem egyébként nem az; ha már itt tartunk, számomra pl. a Halálhágó a giccses). És az például nincsen túl messze a Gran Torinotól, szóval én azt mondom, Eastwood még így is lassabban öregszik, mint a legtöbbünk. De tény, hogy már nem várom tőle Piszkos Harry tökösségét, valóban szelídült valamelyest.

Hol írom azt,hogy rossz?
Csak más,mint régebben.Kedvenc filmem tőle a Nincs bocsánat.Én ezt az Eastwoodot szeretem a legjobban.
Spielbergtől is van egy tucat filmem 1999-ig.Vagyis egy kedvelt rendezővel hasonlítottam össze.