Az előző rész emelkedett hangulata jelzi, hogy az abban szereplő filmek közel állnak hozzám, mivel az életről szólnak, az emberi érzésekről, még ha nem is mindig a megszokott, a társadalmilag elfogadott leosztás a kiindulópontjuk.
Azért ebbe a kupacba is jut még rajongani való, mivel A király beszéde című film hangulatához passzoló A legsötétebb óra és főleg benne Winston Churchill figuráját eszméletlenül jól játszó Gary Oldman többször is mosolyt csal az arcra, a forgatókönyv pedig a helyenkénti túlfűtöttségével hat a szívre. Utána megnézve a Dunkirk sem annyira rideg és üres és steril, számomra egyfajta extratartalomként funkcionált a nézőbarátabb A legsötétebb óra után, ezáltal sokkal jobban sikerült befogadnom Nolan produkcióját. A Pentagon titkai nem okozott akkora szívdobogást, izgalmat, mint amennyit vártam tőle, de kétségkívül profin összerakott, néhol izgalmas, hatalommal szembemenő harcos, demokráciát éljenző mozgókép. Ami nem mellékesen Alan J. Pakula "Az elnök emberei" klasszikusának az előzményeként jellemezhető. Külön kiemelném a Legfelsőbb Bíróság ítéletéből azt a sort, miszerint: "A sajtónak a népet kell szolgálnia, nem a kormányt". Ha ez magyar filmben hangzana el, akkor ugyebár sci-fi lenne a műfaj. Végül pedig essen néhány szó a Tűnj elről is. Nem tudtam, hogy mit várjak tőle, mikor itthon betettem a frissen levadászott fémdobozos kiadvány korongját a lejátszóba. Az oké, hogy a lezárt alagsor meg a nagyon távoli szomszédok stb. a megszokott kliséket erősítették, de ami utána jött, az számomra nagyon meghökkentő és különleges, mondhatni sci-fi beütésű volt, ami miatt mindenképp jogos az eredeti forgatókönyv értékelése. Hogy aztán az alanyok feketék voltak, az az írói szabadság dolga, véleményem szerint itt ez csereszabatos tulajdonság, legfeljebb a provokatívan beleszőtt rasszizmust másfajta alanyok esetén más módon lehetett volna kidomborítani, de végül is nem ez volt a sztoriban a primer elem. A belbiztonságis figurát csíptem benne és Bradley Withfordnak is örültem, akit előtte való nap az Arénában láttam A Pentagon titkaiban, a két film között ő az átkötő elem. Abszolút nem egy "ócska horror", ahogyan egy-két helyen kritizálják, nekem sokkal többet adott, még utána is el-elgondolkoztam azon, ami a családi birtokon zajlott.
Végül pedig egy utolsó idézet, A víz érintéséből, ami szintén nagyon betalált nálam, mivel hogy közvetetten engem is érintő jellemzést hordoz: "Az alacsony emberek durvák. Még soha nem találkoztam olyannal aki mindvégig jó maradt volna. Istenemre, nem. Sunyi kis rohadék az összes. Talán a levegővel van valami odalent. Nincs elég oxigén vagy mifene."
:))
Azért ebbe a kupacba is jut még rajongani való, mivel A király beszéde című film hangulatához passzoló A legsötétebb óra és főleg benne Winston Churchill figuráját eszméletlenül jól játszó Gary Oldman többször is mosolyt csal az arcra, a forgatókönyv pedig a helyenkénti túlfűtöttségével hat a szívre. Utána megnézve a Dunkirk sem annyira rideg és üres és steril, számomra egyfajta extratartalomként funkcionált a nézőbarátabb A legsötétebb óra után, ezáltal sokkal jobban sikerült befogadnom Nolan produkcióját. A Pentagon titkai nem okozott akkora szívdobogást, izgalmat, mint amennyit vártam tőle, de kétségkívül profin összerakott, néhol izgalmas, hatalommal szembemenő harcos, demokráciát éljenző mozgókép. Ami nem mellékesen Alan J. Pakula "Az elnök emberei" klasszikusának az előzményeként jellemezhető. Külön kiemelném a Legfelsőbb Bíróság ítéletéből azt a sort, miszerint: "A sajtónak a népet kell szolgálnia, nem a kormányt". Ha ez magyar filmben hangzana el, akkor ugyebár sci-fi lenne a műfaj. Végül pedig essen néhány szó a Tűnj elről is. Nem tudtam, hogy mit várjak tőle, mikor itthon betettem a frissen levadászott fémdobozos kiadvány korongját a lejátszóba. Az oké, hogy a lezárt alagsor meg a nagyon távoli szomszédok stb. a megszokott kliséket erősítették, de ami utána jött, az számomra nagyon meghökkentő és különleges, mondhatni sci-fi beütésű volt, ami miatt mindenképp jogos az eredeti forgatókönyv értékelése. Hogy aztán az alanyok feketék voltak, az az írói szabadság dolga, véleményem szerint itt ez csereszabatos tulajdonság, legfeljebb a provokatívan beleszőtt rasszizmust másfajta alanyok esetén más módon lehetett volna kidomborítani, de végül is nem ez volt a sztoriban a primer elem. A belbiztonságis figurát csíptem benne és Bradley Withfordnak is örültem, akit előtte való nap az Arénában láttam A Pentagon titkaiban, a két film között ő az átkötő elem. Abszolút nem egy "ócska horror", ahogyan egy-két helyen kritizálják, nekem sokkal többet adott, még utána is el-elgondolkoztam azon, ami a családi birtokon zajlott.
Végül pedig egy utolsó idézet, A víz érintéséből, ami szintén nagyon betalált nálam, mivel hogy közvetetten engem is érintő jellemzést hordoz: "Az alacsony emberek durvák. Még soha nem találkoztam olyannal aki mindvégig jó maradt volna. Istenemre, nem. Sunyi kis rohadék az összes. Talán a levegővel van valami odalent. Nincs elég oxigén vagy mifene."
:))
most posts by TM
0
