Az Avatar csodálatos élmény volt, nem véletlenül utaztam érte 10x, hogy az IMAX-ben láthassam. Számomra minden képzeletet felülmúlt a látvány. Várni nem vártam semmit, csak azt, hogy lepődjek meg. Nos, ezt Cameron ezerszázalékosan teremtette meg. Ezen kívül még a Sammy nagy kalandja volt nagy térhatású élmény. Sok filmet nem néztem meg 3D-s mozivetítésen, így nem kellett lépten-nyomon felkonvertált "csalásokba" ütköznöm. Márpedig a technológiának ez az egyetlen "stigmája", ahogy azt nemrég Scorsese megfogalmazta. Valódi 3D volt még a Sanctumban is, csak az meg egy közepes film volt, viszont erről nem a technika tehetett. A jó filmeknél a 3D (a jó 3D) csak az egyik elem, kell hozzá a többi összetevő nagyszerűsége is, viszont ha minden klappol, akkor a térhatás képes megemelni a színvonal színvonalát is.
Akik vásári mutatványnak titulálják mindezt, azok tévednek. Hozzáértő alkotók csodákat képesek kihozni ebből. Csak azt kell hanyagolni, hogy a filmet semmi mással ne próbálják eladni, mint a 3D bekiabálásával. Mert azt meg is kell tanulni használni. Még a felkonvertálással sincs gond, bár ott hendikepes a téma, de lehet abból is kihozni pluszt, ami többé, teljesebbé formálja az eredeti művet. Amikor azt hallom, hogy a moziban az előzetesek végén a narrátor a "3D-ben"-t mondja a hangosba leghangosabban, mindig az jut eszembe, amit a tékás kazettákon szajkóztak, hogy "hát persze hogy ez is a VICO-filmje". Mintha az jelentett volna önmagában bármi pluszt is, pláne, ha ismerjük a kiadó kollekcióját, ami vastagon tele volt ótvarszar filmekkel. Szóval a lényeg az, hogy nem kell mindennek bedőlni, de egy gagyiba belefutás miatt hiba lenne megkérdőjelezni az egész irányzat létjogosultságát. Cameronék helyében kitalálnék valami 3D-prémiumszintet, aminek lenne egy minősítési logója, emblémája, így a témában járatlanok is tudnák, hogy kitől kapnak igazán minőségi végterméket, s itt most nem a felbontás számaira gondolok, mert azt fokozni a sterilitásig ugyanolyan hülyeség, mint egy Titánok harcát sufnituning térhatással vetíteni engedni.
A Hugo nagyon jókor jött, feladja a leckét az utána következő filmeseknek, hogy hogyan is kell kamerát kezelni, színekkel játszani, hogyan lehet a térhatást belesimítani (hehe) a filmbe. A felkonvertált filmek sorsát szerintem a Titanic fogja eldönteni, mert ha a fő 3D-guru Cameron sem ér el vele a közönség számára tetsző hatást, akkor senki. Lucas félgőzzel renoválta a Baljós árnyakat, neki is jól jönne egy újabb Cameron-mágia, hogy legközelebb ne csak a nevét tegye a vászonra. Számomra még így is jobb volt a Baljós árnyak, mint 1999-ben, de ha valamit lehet teljes elánnal is csinálni, akkor nem szabad épphogy súrolni a lécet.
Majd arra leszek kíváncsi, hogy ha a "nagyok" legsikeresebbje, Spielberg kezd egy 3D-s élőszereplősbe, az vajon hogy fog kinézni, vagy hogy ha hozzányúl valamelyik régi gyermekéhez, ő mit tud rajta térfényezni. Bár szerintem előbb rukkol elő újjal, mint hogy konvertáljon.
Scorsese azt is jól mondta, hogy a 3D nem egy műfaj, bármit lehet forgatni térhatásban, akár egy Shakespeare-drámát, vagy egy Aranypolgár-szerű történetet, mert a készítés során alkalmazott filmtrükk nem azonos a "trükkfilm" fogalmával. Ilyen téren tehát akár még Sas Tamást is megvédhetjük, amiért 3D-ben forgatott vígjátékot, ott sem a látvánnyal volt baj, hanem azzal, hogy forgatókönyvre már nem pazarolták az időt. Márpedig a disszonancia a legtutibb kezdeményezést is hazavágja.
Végül pedig reagálok A Hobbitra is, szerintem Jackson nagyot fog gurítani ezzel. Amennyire lelkiismeretes, aprólékos, körültekintő, maximalista filmesnek ismertem meg őt, kizártnak tartom, hogy rosszat adjon ki a kezéből.