Shame - A szégyentelen (DVD)

Mér nincs ennek befejezése? 15 másodperccel kellett volna csak tovább tartania és abba bőven belefért volna egy jó befejezés.
Vagy ez ilyen csesszétek meg f.szarcok gondoljatok bele amit akartok dolog?

Na, én meg ezek szerint voltam annyira exhibicionista, hogy szinte kizárólag ezekből tettem arra a listára:).

Abszolút megértelek! Amikor a múltkor - majdnem - csináltam éves toplistákat, akkor azért választottam volna a könnyed filmeket, mert azokra úgy tudok visszaemlékezni, hogy közben nem kell magamra, a saját emlékeimre gondolnom, mert az nehéz. Ami azt illeti ez azon is múlik, hogy azt a személyes élményt mennyire raktam már magamon belül karanténbe, vagy töröltem teljesen, de olyan is van, amiről az ember csak azt hiszi, hogy nem érintett, aztán jön egy film és úgy pofán csapja, hogy az illető hirtelen nem tudja, hogy a fizikai vagy a lelki fájdalomtól csordult ki a könnye. Magamra ismerni sem szívesen szeretek filmekben, de vagyok annyira hiú és diplomatikus magammal szemben, hogy az ilyen jellegű filmélményeimről mélyen hallgatok, épp elég probléma az magamnak, amikor tükröt tartanak elém, minek kiabáljam bele még az éterbe. Szerencsére majdnem tökéletes vagyok, így kevés film talál vesén. :)

Elhinnéd, ha azt mondanám, hogy nyitott kapukat döngetsz, hiszen sosem utasítottam még el filmet csak azért, mert magamra ismertem volna benne, vagy akár az esély meglett volna erre... sőt, "mazochista" módon talán még ezeket is keresem:). Régóta nem tartom az ilyen filmeket haszontalannak, legfeljebb kényelmetlennek, kellemetlennek... az meg nem baj. Itt csatolnék vissza Weide mondatához, hogy tanulhat, gazdagodhat a néző a filmektől... akár önmagáról is... ha ez valami új, amit korábban nem ismert.

Én nem is mennék most el ilyen "fajsúlyos", direkt filmekig, de ez nyilván ered abból, hogy kinek milyen mélyen gyökerező, mennyire tragikus emlékeit "birizgálja meg" egy film. Nekem bizonyos helyzeteiben már az Eleven testeket sem volt könnyű megnézni... ezért is tetszett, vált emlékezetessé ennyire:).

Amit az utolsó bekezdésben írsz, az egy fontos dolog, mert az "érintettség" megérzése, felismerése valóban bezavarhat az átélésbe, de ha még képes leszel ezt is inkább pozitív módon hasznosítani, akkor lesz igazán nyerő ügy számodra a filmnézés! :)

Ez már tényleg nehéz ügy, sok "gyakorlást" igényel. Például nekem volt "dolgom" homoszexuálissal, apám szánalmas alkoholista volt, idővel mégis tudtam úgy nézni mondjuk a Túl a barátságonra, vagy a Las Vegas: végállomásra, vagy legutóbb a Kényszerleszállásra, hogy nem a konkrét "társadalmilag kifogásolható" beállítottság, fogyatékosság, szenvedélybetegség, állapot (ki-ki helyettesítse be a neki tetszőt) akadt fenn a kritikus szemem rostáján (hogy újabb képzavarral éljek) hanem inkább az ebbe a helyzetbe keveredett ember(ek) kálváriáját, útkeresését igyekeztem megérteni. S ez nem azt jelenti, hogy EGYETÉRTENI vele, csak a maga módján, az ő szemszögéből látva próbálva látni mindazt, ami az én szememben kapásból kötél, golyó, villamosszék. :) Na jó, ez túlzás. De ha mondjuk a Bukás című filmre gondolok, akkor már nem is annyira.

Na látod, ezért nem ismertem magamra az előző mondataidban:)!

Mert nem "kizárólag" az eszemmel nézem a filmeket. Hogy "többségében" igen (a kettő is "több", az 50,1% is "többnyire":)...), az igaz, de leginkább úgy alakult ki ez nálam, hogy mindig szívvel kezdek el nézni egy filmet, de ha nem talál partnerre a filmben ez a szív, akkor háttérbe szorul, és akkor jön az ész és a racionalizálás, amit igen, lehet úgy is tekinteni, hogy "magyarázom a bizonyítványom". És az is igaz, hogy néha a magam számára is tisztáznom kell, hogy egy film miért van rám nagy hatással, főleg, ha a kapcsolat nem nyilvánvaló, esetleg nem is kellemes. Minden esetben a szív biztosítja azt a "muníciót", amit az agy "megrág", "megemészt"... az meg olyan, amilyen.

De kit álltatok, főleg minek... de, részben magamra ismertem, és ezért is szar, amikor egyre gyakrabban az efféle "fogyatékosságot" állítod pellengérre, figurázod ki, teszed szóvá... ha nem nekem címzed, akkor is... hát még ha igen:P.

Igen, egy AA gyűlésen nyugodtan felállhatnék, és azt mondhatnám: "Niwrok vagyok, és  érzelmi fogyatékos .".

Ettől nem vetítem rá mindenáron a vásznon látottakat a valóságos dolgokra, de ha egy filmben bármennyire is magamra vagy a környezetemre ismertem, akkor az onnantól nekem megszűnik fikció lenni. "Ennyi" az egész...

Szeretem azokat az embereket, akik szép, kerek mondatokkal fogalmazzák meg azt, hogy milyen érzelmi húrokat pendített meg bennük egy jó film. Ugyanakkor ki nem állhatom azokat a véleményeket, amelyek írói képtelenek elfogadni azt, hogy minden film csupán fikció, amit nem a valóságos dolgokra rávetítve kell értelmezni, még ha éppen nem képregényhős ugrabugrál benne, akkor sem. S ha ez a fogyatékosság még "tudományosan" is alá van támasztva az irományban, na, akkor menekülök, mert az számomra semmi más, mint a "magyarázom a bizonyítványom", arra meg nem vagyok kíváncsi.
Ennek ellenére tudomásul veszem, hogy létezik olyan, hogy két ember nem ugyanazt a filmet szereti. Bár nem volt kérdés, de akciófilmes példaként nekem legutóbb a G.I. Joe folytatásba tört bele a bicskám, ami bár hmmm, "könnyed" stílusú alkotás, számomra már "túl légies" volt, pedig a hasonló kvalitású első része tetszett. "Érzelmes" filmek közül nagyon emlékezetes szenvedés volt a Hajrá boldogság, "vicces" kategóriában a Förtelmes főnökök, míg "drámaisban" A bombák földjén. Lehet, hogy másoknak tetszettek, de számomra, üres, felszínes, közönséges, érdektelen, elcsépelt módon próbáltak meg közvetíteni üzenetet, érzelmet, élethelyzetet. Ezeket csak azért írtam le, hogy látszódjon az, hogy nem műfaji kérdésről van szó, minden témában hagyom magam leteperni, prekoncepció nélkül, s én vagyok a legboldogabb, ha ez létrejön.

A te írásaidban többször észleltem azt, hogy inkább értelmi, mint érzelmi alapon közelítesz egy film felé, s itt a hangsúly a "többszörön" van, épp ezért is tetszenek legjbban azok az írásaid, ahol ezt képes vagy kidobni a p.....ba, mert akkor tudom azt, hogy az adott film tényleg hanyatdöntött. :)

Remélem, hogy így érthető, s nem bántó, mert nem annak szántam.

Nem ismertem magamra, mert nem csak aggyal nézek filmet, és van ellentmondás (lehelletnyi, olyan 1-2°-os:)), mert az egyikben a "gondolkodókat" éljenzed, a másikban meg az (arányaiban) kevesebb gondolkodásért (gondolkodni ugyanis az eszével szokott az ember)szállsz síkra.

De érdekelne, hogy mi alapján gondolod, hogy magamra ismertem a mondataidban, vagyis hogy hogyan ismertél rám bennük:).

Semmi ellentmondás nincs, de látom, sikerült magadra ismerned. :)

Ugye észrevetted a finom önellentmondást a két utolsó mondatod között:)?

Találó, és szerintem ugyanez igaz más emberek filmekről alkotott, akár egymással ellentétes véleményére is. Talán kellemetlen érzés egy ilyen véleménnyel szembesülni, hiszen mégiscsak "ellentétes", az "érvek" változásra, önvizsgálatra késztethetnek (ugyanazokkal a "következményekkel", mint amiket leírtál), az meg macerás, de én spec. sosem éreztem (na jó, ritkán:)), hogy az én véleményem attól kevesebbet "érne", vagy hogy akár a film élménye, gazdagsága gyengülne, elvennének/elvehetnének belőle, csak mert valaki máshogy látja.

Ma csupa bölcs dolgot olvasok ezen a fórumon.
Megyek és meg is nézem a fejlécet, hogy biztos nem keveredtem-e el egy másik felületre. ;-)

Vicc volt. Örülök, hogy gondolkodó emberek is járnak erre! Olyanok, akik nem kizárólag az eszükkel nézik a filmeket, az ugyanis halálos.

Igazán nincs mit. Valahol már írtam, hogy sosem célom sem le-, sem rábeszélni embereket filmekre, ugyanakkor vallom azt a nézetet, hogy egy film sosem képes elvenni tőled bármit is (maximum az oly  értékes időt, amiből amúgy is annyira híján van az ember manapság...), viszont gazdagítani mindenképpen fogja mind a gondolataidat, az érzéseidet, sőt, befolyással lehet az életmódodra, ötleteket meríthetsz belőle, új nézőpontokat tárhat fel előtted, szórakoztathat, elgondolkodtathat etc. :)

Köszi a Te véleményedet is. Bizonyára a Mulligan iránti ellenszenvem is belejátszik az odázásba, de majd egyszer biztos megnézem ezt is.

Szerintem pedig igenis egy jó film, de az is tény, hogy megfelelő hangulat kell hozzá, különben nehezen süppedsz bele a ritmusába és hangolódsz rá. Vonatottnak talán vontatott, bár én egy percét sem untam. Egy szofisztikált, mégis romlott s nyomasztó film, és talán nem is annyira távoli és megfoghatatlan problémákat közvetít. Számomra -ennek ellenére- egy tipikus "egyszernézős" film, ugyanis nem akarom még egyszer végigszenvedni (és itt tessék jól értelmezni!)...

Az egy dolog. Mások ajánlásának nem mindig engedek, olykor még azt sem nézem meg, amit én ajánlok. :)

Pedig úgy emlékszem itt az xpressen nagyon ajánlott volt e film, mert a címe bevésődött a megszerezendők listájába.
Sajnos ami nem jön a tékánkba, de cím szerint a memóriámba tárolódik és eléri az ezrestárat a boltban akkor látatlanba jön velem haza.:(
Így jár aki nem tanul meg letölteni.

:)
Így van.
Én nem gondolnám szexfüggőnek, inkább csak unatkozónak.
Kurvázós, masztizós és ezek variációja megfordul közelemben, nincs itt semmi látnivaló különlegesség, ha csak a testvéri szeretetet nem boncolgatjuk. Azt meg minek választ úgy sem kapunk.
Ja, nekem bátyám van, tök nem érint, érdekel a téma.:)
Én is jobban jártam volna, ha a filmnézés helyett a feleségem után megyek az ágyba. Gyanítom Ő is így van vele, hisz pontosan a 22. percnél felállt és elment aludni.
Még egy kidobott ezres.

Sejtettem. Valami hatodik érzék mindig eltolta a kezemet, amikor a boltban e film felé nyúltam.
Kösz!

Jól van, akkor ráéreztél a lényegre, ettől szenvedni kell.
Az meg sokat elárul rólad (te állat!), hogy elintézed egy ilyen "unalmas" legyintéssel.:D
Neked ilyen egy szerda délutánod, ezért nem érted, hogy mit kell ezen meglepődni vagy dicsérni...:)

Hát ehhez kell egy megfelelő hangulat, amit én gondolom elcsesztem, hogy így tavasszal kora nyáron néztem (szenvedtem)végig. Ebben az évszakban természetes az üzekedés, alapból kanosabb az ember, állat és ezek bármilyen kombinációja.
Ehhez a filmhez inkább ajánlom a novemberi ködös begubózásos kora estéket, de még így is egy marha unalmas alkotás.

SPOILER!

Az egyoldalúságban lehet valami... hogy egyébként is Brandonban erősebbek az érzések, az tisztán látszik. Lehet, az ágyban ölelkezős és a rajzfilmközben-egymástnézős jelenet engem egy kicsit messzire vitt.

Sissynél lehet, hogy egyszerűen csak a testvéri érzelmek és szokások továbbélése jelent meg. A lány nagyjából a húszas évei elején van, közel a kamaszkorhoz, közel a gyerekkorhoz, amikor még semmi rossz nem volt abban, hogy meglesték egymást vagy ölelkezve aludtak el.

SPOILER!

Én nem vérfertőző kapcsolatra gondoltam, hanem csak egy Brandod által titkolt érzelemre, azaz egyoldalú lehetett a dolog. Az, hogy a húgához vonzódott/vonzódik gátolhatja abban, hogy más nőkkel ne legyen képes érzelmi szintre lépni, és mint írtad a dühét is ez a vonzódás okozhatja. Plusz a végén az általad minden mindegy montázs történéseinek a kiváltó oka is Sissy elküldése a lakásból. És sem ez sem az amikor húga rányit önkielégítés közben, normál esetben nem lenne annyira kiakasztó mint ahogy Brandon kiakad ezeken. Még erre utaló jelként lehet venni a sírást is a húga előadása közben, és annál a jelenetnél lehet látni a szégyent is Brandon arcán, és nem hiszem, hogy a könnyeit szégyenli ennyire.

Tehát én egyet is értek meg nem is, szerintem nem volt fizikai kapcsolat köztük, csak érzelmi és az is egyoldalú, mert ugye Sissy nem érti miért haragszik rá a bátyja. Az pedig, hogy a szüleikkel nem volt minden oké, Sissy óriási szeretethiányából és kissé zavarodott viselkedéséből szűrhető le.

Köszi a választ! Örömmel tölt el! :D

Ha egy 16:9-es monitor alsó és felső részén levő fekete sávok ezt jelentik, akkor igen.

Bocs a gagyi megfogalmazásért, de nem vagyok akkora guruja a képaránynak, hogy ezt szakszavakkal is tudjam:).