Nem a klasszikus fóbia ez, mert nem félek tőle, akár meg is érinteném, de egy általam utált állatfaj.
A filmekben való szerepeltetése meg számomra túl egyszerű tetszést elnyerő geg elem túlnőve a gyerek-kutya kombón is. Legalább annyira szánalmas alkotó rész, mint a Shrekben a Kandúr nézése.
Mikor a mozi és gyermeteg lelkű közönség egyszerre felnyög, hogy "júúj deeee cúúúúki!", (majom, baby, kutya, macska, secko jedno)na nekem ott lesz végem és jön gyomorból az epe, mert tudom, hogy csak egy dramaturgiai elem.
A cirkusz, bohóc párossal ugyanígy vagyok, csak ott a "marha nagy művészek vagyunk ám" jön át nekem. Pedig nem azok, vagyis ezzel a húzással végkép nem azok. Nálam.
Tudom én vagyok hülye, meg rá is játszom, de nálam a filmek ezekkel az elemekkel nagyobb részt mennek a levesbe.
A rockos filmnél is értem, hogy a sztárallűr kifigurázása a felöltöztetett maki szerepeltetése, de mégis egyszerű kis geg számomra.
Na az állatok felöltöztetése aztán a mindennek az alja és itt még az általam annyira imádott kutyák is hányingert váltanak ki belőlem.
A Jégkorszak 4 meg majom nélkül is nagyon gyenge lenne, a karibi kalózok sikerének meglovaglása ötlettelenül.
Ha nem is Vizipókos mélységű környezetismereti "oktató film" az első rész, de az alap sztori ad lehetőséget ilyen jellegű ismeretek elsajátítására a szülői beszélgetésekkel együtt. De a többi rész már olyan mértékű bugyutaságokkal hülyít a toleranciára nevelés jegyében, mint a fán fejjel lefelé lógó mamut, hogy az már kimondottan fáj.
Amerikai konzumidiótizmus.